„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
24. sor:
A későbbi konfucianizmus kanonikus műveivé azonban két másik könyv lett. Az egyik ''[[A nagy tanítás]]'', a másik ''[[A közép mozdulatlansága]]'' ({{kínai|''Zhong yong''|''Csung jung''}}). Ezek a kisebb írások a Han-korban összeállított ''[[Szertartások feljegyzései]]'' című gyűjteményben maradtak fenn. Mindkettőt Konfuciusz követői írták, kerekebben és tetszetősebben foglalva össze bennük Konfuciusz erkölcsi tanait.
Az [[i. e. 5. század]] végének kiemelkedő gondolkodója [[Mo Ti|{{kínai|Mo Di|Mo Ti}}]], akinek tantételeit ugyancsak a követői gyűjtötték össze a [[Mo-ce (könyv)|{{kínai|''Mozi''|''Mo-ce''}}]] című műben. Életéről szinte semmit sem tudunk, de tanításainak jelentősége abban áll, hogy szembe fordult a patriarkális szertartások ellen, s ezzel Konfuciusz tanait támadta. Az általános szeretet eszméjével a fejedelemségek egységesítésének eszményét vázolta fel.
Igen korán megjelenhetett, de hivatalos ideológiává sohasem emelkedett a konfucianizmus egy másik nagy riválisa, a [[taoizmus]]. Az i. e. 4. vagy 3. században keletkezhetett a legendás [[Lao-ce|{{kínai|Lao Dan|Lao Tan}}]] vagyis [[Lao-ce|{{kínai|Laozi|Lao-ce}}]] műve, ''Az Út és Erény könyve'' ([[Tao-tö-king|{{kínai|''Dao de jing''|''Tao tö king''}}]]).<ref>''Az Út és Erény könyve'' összegyűjtött magyar fordításai: http://terebess.hu/keletkultinfo/lao.html</ref> A 81 fejezetre tagolt filozófia költemény egészen a legutóbbi korokig óriási hatást gyakorolt a kínai filozófia és irodalom történetére.
| |||