„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

Még két ókori kínai taoista szellemiségű művet érdemes megemlíteni az ókorból, az egyik a [[Lie-ce (könyv)|{{kínai|''Liezi''|''Lie-ce''}}]], a másik a [[Ven-ce|{{kínai|''Wenzi''|''Ven-ce''}}]]. Mindkét mű már mind filozófiailag, mind pedig művészileg is egyenetlenebb színvonalat képvisel. Szerzőikről szinte semmit sem tudunk, a művek feltehetően csak az időszámításunk kezdete utáni századokból származnak, annak ellenére, hogy a hagyomány jóval régebbinek tekinti azokat.

 

 

A következő században élt és tanított a konfucianizmus legnagyobb filozófusa, {{kínai|[[Xunzi]]|[[Hszün-ce]]}}, akinek bölcselete már messze túlmutat a konfucianizmuson. A nevét viselő művében a konfucianizmustól eltérően azt hirdette, hogy az Ég is csak a természet része, amelynek jelenségei a természettörvényt követik, s így az eberek életére nincs semmilyen hatással. Ő az, aki előkészíti a korszak leghaladóbb ideológiai mozgalmát és irányzatát az úgy nevezett [[legizmus]]t ({{kínai|''fajia''|''fa-csia''}}), amely az emberi törvényalkotást állítja a patriarkális kapcsolatok és erkölcsi normák helyére.