„Jégbor” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (XXXX-as évek típusú link javítása AWB)
Nincs szerkesztési összefoglaló
A '''jégbor''' a [[természetes édes bor]]ok egy fajtája, amely nevét arról kapta, hogy az elkészítéséhez szükséges mustot fagyott állapotban lévő szőlőszemekből préselik. A szőlőben a cukrok és egyéb oldott szilárd anyagok nem fagynak meg, csak a benne lévő víz és emiatt a fagyott szőlőből préselt bor koncentrált [[szárazanyag]]-tartalmú, nagyon édes, ugyanakkor magas savtartalmú lesz.
 
A jégborok esetében a szőlőszemekben lévő víz megfagyása természetes úton, a szabadban történik. A jégbor készítéséhez a szokványos szüreti időponton túl, a komolyabb téli fagyok kezdetéig szándékosan a szőlőtőkéken hagyják a gyümölcsöt, amelyet fagyott állapotban szüretelnek és préselnek ki. A jégbor készítési módja hasonló a más italok előállításánál is alkalmazott [[fagydesztillálás|fagydesztillációs]] eljárásához, de lényeges különségkülönbség, hogy nem a kész italból vonunk el vizet fagyasztással, hanem még az [[erjedés]] előtt, a gyümölcs természetes fagyását használjuk fel a must sűrítésére. Fontos megkülönbözteti a jégbort a kései szüretelésű természetes édes boroktól, valamint a [[nemes penész]]es ''(botrytis cinerea)'' rothadás által megtámadott szőlőszemek felhasználásával készülő [[aszúbor]]októl.
 
A leghíresebb jégborokat [[Németország]]ban, [[Kanada|Kanadában]] és [[Ausztria|Ausztriában]] állítják elő, de jégbor sok országban készül, beleértve [[Magyarország]]ot is. A világ legnagyobb jégbortermelője [[Kanada]], ahol a kiszámítható fagyos időjárás sokkal biztonságosabb termelési körülményeket tesz lehetővé.
 
== A jégbor történelme ==
A fagyott szőlőből való borkészítés természetesen nem napjaink találmánya. Martial római kori író (iszi. sz. 40-103) már tudósított arról, hogy némely szőlősgazda szőlőjét novemberben fagyottan szüreteli. Nagyjából ugyanebben az időben írt [[Caius Plinius Caecilius|idősebb Plinius]] bizonyos szőlőfajtákról, melyeket korán sohasem szüretelnek le, csak később, miután a bogyók megfagytak.
 
Ezek után a tudósítások után azonban 1700 évnek kellett eltelnie, hogy az emberiség ismét hírt halljon a jégborról, mégpedig [[Németország]] borászai révén. [[Dromerscheinben]] (Bingen mellett) az [[1829]]-es évjáratú szőlőből az extrém hideg miatt néhány szőlősgazda a tőkéken hagyott valamennyi szőlőt hogy a madaraknak legyen mit csipegetni. A maradékot [[1830]]. február 11-én szüretelték le, és meglepetten tapasztalták hogy rendkívül édes, és különleges aromájú [[must]] készült a fagyott szőlőből. A 19. századból a német szakirodalom még említést tesz az [[1846]]-os, [[1875]]-ös, és [[1890-es évek]]ről is, amikor fagyott szőlőt szüreteltek a gazdák, és különleges minőségű természetes édes borokat készítettek.
 
Ezután már nem kellett olyan túl sokat várni.
 
== Jégbor Magyarországon ==
Magyarországon a rendszerváltás után több magántermelő kezdett el foglalkozni a jégborkészítéssel. Jelenleg klimatikus és gazdálkodási adottságai miatt a [[Hajós-Bajai borvidék]] számít az autentikus "Jégbor-vidéknek", hiszen már öt pincészet is készít itt évente jégbort, illetve a piac jelentős részét ők uralják.
 
Miután a magyar bortörvény a jégbort sokáig nem ismerte el, a jégbor gyakran keveredett a tőkén túlérlelt, töppedt szőlőből készült, késői szüretelésű borokkal (német terminológiával jelezve Bersenauslese, Trockenbeerenausleese), de ezen a téren szép sikereket ért el a bajai Sümegi és Fiai Pincészet, Öregbaglas Pincészet, az Első Magyar Borház, a badacsonyi Német Pincészet, a móri Bozóki Pincészet, a tokaji Monyók, Pajzos Megyer és a villányi Vylyan pincészetek.