„Nagy ugrás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
76. sor:
Mao a súlyos kritika nyomán szakított a viták kezelésének addigi párton belüli rendszerével, és a konszenzusra törekvés helyett osztályellenségnek kezdte bélyegezni ellenfeleit. A sztálini terror gyakorlatától eltérően nem törekedett ellenfeleinek gyors fizikai megsemmisítésére, hanem „bírálatukra” óriási intenzitású össznépi kampányokat szervezett, amelyekben az ellenfelek elítélése mellett mindig szerepelt Mao elnök egekbe emelése, a korábbi császárkultuszokhoz hasonló személyi kultuszának ápolása és erősítése is.
A pártplénumon elfogadott legfontosabb személyi változás az volt, hogy {{kínai|Peng Dehuai|Peng Tö-huaj}} helyett {{kínai|[[Li Piao|Lin Biao]]|[[Lin Piao]]}}, Mao feltétlen híve lett a honvédelmi miniszter.{{refhely|Jordán|270. o.}} Látszólag figyelembe véve a nehézségeket, a gazdasági előirányzatokat egy sor területen csökkentették, de még a csökkentett tervszámok is messze a realitások birodalmán kívül maradtak. „Cserébe” viszont éles politikai támadást indítottak a nagy ugrást bírálók, mint jobboldali elhajlók ellen. Ehhez a kampányhoz {{kínai|[[Csou En-laj|Zhou Enlai]]|[[Csou En-laj]]}} is csatlakozott. Eszerint a hibákat már kijavították, a folytatódó kritika csak az ellenségnek jó, folytatni kell a termelés fejlesztését.
1960 elején így a nagy ugrás újabb hulláma indult meg, magasabbra állított célokkal, ebből következően hamis eredmény-jelentésekkel. A közös étkeztetést vidéken a lakosság 90%-ára ki kívánták terjeszteni, és bevezették a városokban is. 1960 júliusára már a városi népesség 80%-a is kommunákba szerveződött, szaporodtak a közös étkezdék, óvodák, helyi ipari szervezetek.
A gazdaság törvényszerűségeit azonban a nagy ugrás új hulláma sem tudta felülírni, és 1960 végére nyilvánvalóvá lett a súlyos kudarc.
== Jegyzetek ==
| |||