„Holland Kelet-India” változatai közötti eltérés

'''Holland Kelet-India''' ([[holland nyelv|hollandul]] Nederlands-Indië; [[indonéz nyelv|indonézulindonézül]] Hindia-Belanda) az a [[Hollandia|holland]] gyarmat, melyből a [[második világháború]]t követően kialakult a mai [[Indonézia]].

1800-ban a [[Holland Kelet-indiai Társaság]] államosított gyarmataiból jött létre. A XIX. század folyamán a félszigeten megszilárdult és bővült a holland jelenlét. Legnagyobb kiterjedését a XX. század elején érte el. A II. világháborút s a japán megszállást követően az indonéz nacionalisták 1945-ben kikiáltották országuk függetlenségét. Ennek valamint az ezután kibontakozó Indonéz Nemzeti Forradalom hatására Hollandia 1949. decemberben elismerte Indonézia függetlenségét.

A [[napóleoni háborúk]] idején az 1806. és 1816. közötti interregnum alatt a britek számos holland területen – többek között [[Jáva|Jáván]] – átvették az irányítást a kelet-indiai térségben. Később a hollandok visszaszerezték ezen területek fölött is az ellenőrzési jogot. Az 1824-ben megkötött angol–holland szerződés szerint Hollandia átengedte az ellenőrzési jogot [[Malacca]], a [[Maláj-félsziget]] és indiai területei felett az Egyesült királyságnak. Ezért cserében a hollandoknak átengedték többek között a [[Szumátra|Szumátrán]] alapított [[Bengkulu]] településeit. A [[Brit Malaja]] és a Holland Kelet-India között akkor megállapított határok leírása megegyezik a mai [[Indonézia]] és [[Malajzia]] között húzódó határvonallal. Holland Kelet-India fővárosa Batavia, a mai [[Jakarta]] volt. Ez ma is a köztársaság központja.

A Holland Kelet-India s azt megelőzően a VOC hatalma szinte csak jelképes volt. Csak a XX. Századszázad elején terjedt ki az ország ellenőrzése a mai Indonézia teljeteljes területére. Bár Jáva a 350 év nagy része alatt holland fennhatóság alatt volt, jó néhány terület az idő nagy részében független maradt. Ezek közé a területek közé tartozik [[Aceh]], [[Lombok]], és [[Borneó]].<ref name="LP_23-25">{{cite book | last =Witton | first =Patrick | title =Indonesia | publisher =Lonely Planet | year =2003 | location =Melbourne | pages =23–25| isbn=1-74059-154-2 }}</ref>

A félszigeten mindenfelé robbantak ki háborúk és kisebb összetűzések, mivel a bennszülött indonéz csoportok megpróbálták megakadályozni, hogy holland egyeduralom jöjjön létre. Ez gyengítette Hollandia ellenőrzési lehetőségeit, s lekötötte haderejét.<ref>{{cite book |last=Schwarz |first=A. |year=1994 |title=A Nation in Waiting: Indonesia in the 1990s|pages= 3–4 |publisher=Westview Press |isbn=1-86373-635-2}}</ref> A XVII. században a VOC fejlett fegyvereket és [[Celebesz]]en élő bugi valamint a Maluku szigetén élő amboni zsoldosokat használta a szigetvilág számos területén fennálló kereskedelmi érdekeik terjeszkedése és védelme érdekében. A holland kelet-indiai időszak leghosszabb háborúi a szumátrai [[Padri háború]] (1821–1838), a Diponegro herceg irányításával kirobbant [[Jávaijávai háború]] (1825–1830) és a harminc évig tartó véres acehi háború volt. Bár mindegyik jelentős holland fölénnyel végződött.

A XIX. század hátralévő részében is törtek ki felkelések mind Jáva, mind Szumátra szigetén. 1846. és 1849. között a [[Bali]] meghódítására indított expedíció is sikertelenül zárult. A Banjarmasini háború végeredményeképvégeredményeképp a hollandok legyőzték az ott uralkodó szultánt. Acehben gerilla vezetők erőszakkal távol tartották szigetüktől a hollandokat. Ez az 1873. és 1908. között lezajlott összetűzés volt a leghosszabb és a legvéresebb konfliktus. A harcok végén Aceh felkelői megadták magukat. Az indonéz természeti kincsek kitermelése leérte Jávát is, s a legtöbb, külsőnek számító sziget is közvetlen holland irányítás vagy holland befolyás alá került. A jelentős indonéz kalóztevékenység egészen a XIX. század közepéig problémát jelentette a hollandoknak.<ref name="LP_23-25"/>

A hollandok viszonyát gyarmataikhoz három, egymást valamelyest átfedő időszakra lehet felbontani: a művelési rendszer, a liberális időszak és az etikus időszak. Ezen időszakok alatt, egészen az indonéz függetlenség kikiáltásáig, a terület javainak felkutatása és kitermelése Hollandia iparosodását segítette. Például Jáván nagy területeket műveltek meg az itteni földművesek. A terményeket kínai közvetítők közbeiktatásával európai kereskedőknek továbbították. A második világháborút megelőzően a világ kinin- sés csípős paprika termelésének nagyobb részét, gumitermelésének több mint egyharmadát, kókuszdiótermésének egynegyedét, tea-, cukor-, kávé- és olajkészletének egyötödét Holland Kelet-India biztosította. Indonéziának köszönhetően Hollandia a világ egyik legbefolyásosabb gyarmatbirodalma lett.<ref name="LP_23-25"/>

A Hollandiában felkavart indulatok miatt a liberális időszakban a művelési rendszer eredményeit majdnem mind eltörölték. 1870-től az indonéz termelőknek nem volt kötelező terményeiket az exportpiacokon értékesíteni, hanem olyan szabad vállalkozásokat alapíthattak, melyek nagy ültetvényeket irányítottak. Például a cukortermelés 1870. és 1885. között megduplázódott, új termények mint például a tea vagy kína termett, bevezették a gumiültetvényeket, s ennek következtében nagy mértékben megnőtt a hollandok nyeresége. Ezek következtében azonban csökkent a rizs termőterülete, s így a Jáván növekvő népesség között éhség tört ki. Változások nem csak Jáván voltak megfigyelhetőek: az iparosodó Európában nagy kincsnek számított a [[Kalimanntan]]on és Szumátrán termelt olaj is. A hollandok kereskedelmi érdekterülete túlnőtt Jáván, s a XIX. század második felében több környező sziget is közvetlen holland irányítás vagy befolyás alá került.<ref name="LP_23-25"/>

1898-ban Jáva lakossága 28 millió fő volt, a többi környező szigeten pedig mindegy 7 millióan laktak.<ref>{{cite book |last=Furnivall |first=J.S. |authorlink= |coauthors= |title=Netherlands India: a Study of Plural Economy |publisher=Cambridge University Press, 1939 [reprinted 1967] |date= |location=Cambridge |pages=9 |url= |doi= |isbn=0-521-54262-6}} Idézve a következő könyvben: {{cite book |last=Vicker |first=Adrian |authorlink= |coauthors= |title=A History of Modern Indonesia |publisher=Cambridge University Press |year=2005 |location= |pages=9 |url= |doi= |isbn=0-521-54262-6}}</ref>

1901-ben a hollandok bevezették az általuk etikus politikának nevezett rendszert, melynek keretei között a gyarmati kormányzat feladatai közé tartozott Indonézia lakosságának egészségügyi és oktatási rendszerének fenntartása. Az új, helyben megoldandó politikák közé tartozik még az áttelepítési program, a kommunikáció, az özönvizek enyhítése, az iparosítás és a helyi ipar védelme. A politikai változások növelték a gyarmati kormány önállóságát, a központi kormányzattól egyre több hatáskör átkerült a helyi szervekhez. Bár többet foglalkoztak vele mint előtte, a humanitárius politika szinte hatástalan maradt. Míg a másod- és harmadgenerációs tanult lakosság tudott írni, olvasni, az indonéziaiak túlnyomó része analfabéta volt. Általános iskolákat állítottak fel, ahova hivatalosan mindenki járhatott, de 1930-ig az iskolás korúaknak csak 8%-a részesült oktatásban. Az iparosodás nem hatott jelentősen az indonéziaiak nagy többségének életére, és a terület mezőgazdasági gyarmat maradt. 1930-benban 17 olyan város volt, melynek lélekszáma meghaladta az 50.000 főt, s ezek összlakossága 1,87 millió fő volt.<ref name="Reid 1974, p. 1"/> Az oktatási és a jól kifejlesztett politikai reformoknak köszönhetően kialakult egy szűk elitréteg, melynek tagjai bennszülött indonéziaiak voltak, s akik támogatták egy független és egységes Indonézia létrehozatalát. Ez az új állam összefogná Holland Kelet-India egymástól eltérő bennszülött csoportjait. A XX. Század eleje Indonéziában, az indonéz virágzás korszaka alatt a nemzeti mozgalmak gyors ütemben fejlődtek,de ezzel arányosan növekedett a holland elnyomás mértéke is.<ref name="LP_23-25"/>

* {{cite book| last =Reid| first =Anthony| authorlink =| coauthors =| title =The Indonesian National Revolution 1945-1950| publisher =Longman Pty Ltd| year =1974| location =Melbourne| pages =| url =| doi = | isbn =0-582-71046-4}}

* {{cite book | last =Witton | first =Patrick | title =Indonesia | publisher =Lonely Planet | year =2003 | location =Melbourne | pages =23–25| isbn=1-74059-154-2 }}