„Majláthfalva” változatai közötti eltérés

 
A Temesközből, a Maros bal oldaláról, 1716. évben a török harc nélkül kivonult. Temesváron 100 szekeret is kaptak a törökök a császáriaktól, hogy Belgrádig menjenek. Véget ért a török hódoltság.
Temesköz a császári hadsereg parancsnoksága alatt maradt még 60 évig, végrehajtották a németek betelepítését, általában az őshonos lakosság falvaiba. A temesközi földbirtokosok földjeit elvették, egy részét a telepeseknek adták: 24 hold szántót 6 hold kaszálót-legelőt, szekeret és igavonó állatokat, útiköltséget és 10 év adómentességet és kiürített házat telket.<ref>Magyar katolikus lexikon /(lexikon.katolikus.hu/) Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, korábban Tömös vármegyének hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a 15. században.</ref> A nagybirtokokat a császári kamara eladta, adtak hozzá magyar honosítást és grófi címet. 1778-ban a Temesközt /(Bánság/) visszasorolták a magyarországi közigazgatásba. A Mercy gróf Temesköz katonai parancsnoka által végrehajtott lakás és lakossági összeírás 1723-251723–25 a temesközi őshonos lakosság száma nem egyezik a térképen feltüntetett házak számával. Majláthfalva mellett Vinga, Monostor, Túregyháza falvak lakatlan helyként van beírva.<ref> Hasonló tényeket mutat Aurel Tinta is az 1972 kiadott könyvében ''Colonizarile Habsburgice in Banat''. Ed. Facla 1972/</ref> A korabeli katonai térképek mára nyilvánosak a weben is.<ref>A Mercy összeírás 1723-25 a szomszédos községeket, Vinga, Monostor, Turegyháza lakatlanként írták be. A korabeli térkép viszont lakottként mutatja.</ref> A környező községek lakossága mind őshonosak, láthatók a falvak házai, a térkép több házat mutat mint az összeírás. Sűrűn lakott, árvízmentes terület, a föld fekete humusz. Nyomás gazdálkodást folytattak<ref>Magyar katolikus lexikon /lexikon.katolikus.hu/ Magyarország népes és gazdag vidékének tartották, korábban Tömös vármegyének hívták. 19 vára volt és 22 városa és 990 faluja a Hunyadiak korában a XV15. században.</ref> azaz nagyobb részben művelt terület, a többi legelő. Varjas átlagos falu 150 főt tartott a török nyilvántartás<ref>A 17. sz. hetvenes éveiben elrendelték a községek közötti pontos határ kijelölést. Varjas átlagos falu 150 főt tartott nyilván a török, személyenként 200-tól több száz juhot tartottak, de szarvasmarhát és lovat is. ''Erdélyi Tudományos Füzetek'' 1935</ref>. Szatmárba a katolikus németek betelepítésekor az őshonos magyar lakosság helyben maradt, a Temesközben nem maradhattak, házaikba német és havasalföldi telepeseket költöztettek be. Az őshonos lakosok pusztákon, uradalmi birtokok szálláshelyein húzták meg magukat, vagy a Maroson túlra mentek.
 
A török hódoltság alatt a keresztények vallás gyakorlását nem tiltották.
A „szaladás” a majláthfalviaknak szomorú emlék, úgy mesélik, hogy 1849 februárjában rájuk tört a szomszéd falu, Kétfél szerb lakossága. [[Pécska|Pécskára]] a Maroson túlra menekültek, az írott valóság az hogy az ellenforradalmárok kényszerítették a magyar falvak népét Bánát elhagyására. Tavasszal tértek vissza a kifosztott, felperzselt falvakba. 1849-ben a szabadságharc letörése után Ferenc József császár a Temesközt szerb Bánátra (Banat) nevezi át, a bán tisztséget a császár magának tartotta meg. A Bánát elnevezés ekkor keletkezett. 10 év után maga a császár számolja fel és újra visszasorolják a területet a magyar közigazgatásba, máskülönben is alkotmányellenes volt.
A köznyelvben mára Bánát a használatos. 1857-ben népszámlálást tartottak (a szerbek szervezésében) Bánátban, lakossága nemzetiség szerint: szerb {{szám|431863}}, magyar {{szám|383522}}, román {{szám|372060}}, német {{szám|324609}}. Csanád várát és a várost az egykori ősi püspökséget és Fönlak várát a Maros folyó bal partján jó állapota ellenére a törökök kivonulása után (1716) a Habsburg katonaság lerombolta, gróf Eotlingen császári tanácsnok vezetésével, mérnökök tisztek irányításával.<ref>Kiss Gábor Erdélyi várak és várkastélyok. Panoráma kiadó</ref> A Csanádicsanádi Püspökségpüspökség ősi köveit széthordták. Fönnmaradt azonban az őshonos lakosság a maros mindkét oldalán,az ő-ző nyelvjárást beszélők. Majláthfalva lakossága szintén e nyelvjáráshoz tartozik. A Habsburg Katonai hatalom alatt 60 évig, 1778-ig magyarok nem telepedhettek a Bánságba.
 
[[1819]]-ben magyarajkú bánsági és Csanád megyei gazdák és dohánykertészek költöztek az általuk alapított faluba, amely [[németek|német]] telepített falvakkal volt körülhatárolva a [[Maros]] folyótól délre a későbbi Vingai járásban, ma Vinga község központ. A betelepülők a földbirtokostól Báró Izdenczky Józseftől bérelték a földet, dohány termesztésredohánytermesztésre is szerződtek. A bánsági Szajánról Magyarcsernye községekből valamint a Csanád Megyeimegyei Szőregről és Makó környékéről és a délvidéki [[Bezdán]] stb. településekről érkeztek.
 
[[1879]]-ben épült a falu [[római katolikus egyház|római katolikus]] temploma. [[1900]]-ban a településnek megközelítőleg 2400 lakosa volt, és község rangra emelkedett.
 
Az elkövetkező évtizedek a dolgos lakosság és a jó termő fekete föld gazdagodást hozott és békességet a sokszínű lakosságnak. Majláthfalván 1878. augusztus 15-én Mária napján fölszentelték az új katolikus templomot, ez a Búcsú[[búcsú]] napja. Elkészül az új iskola kollégiummal, községháza, téglajárdát raktak minden utcába. A községben Gazda kör, Hangya szövetkezet, négy vendéglő működött. Minden szükséges mesterségben volt mesterember. 1910-ben Majláthfalva lakossága 2400 fő. [[Temes vármegye|Temes vármegyéhez]] tartozott [[1920]]-ig, majd a [[trianoni békeszerződés]] következtében a falu román fennhatóság alá került.
 
A [[első világháború|világháború]] a fejlődést megakasztotta, de a békességet is. 1920 után Bánát nagyobb részét Romániához csatolták. A két világháború Bánát lakosságának kicserélődését hozta magával, ma a lakosság 2/3-a nem Bánátban született. Majláthfalva szomszéd falvainak német lakossága – amint a többi bánáti német lakos is a 20. századi kálváriájuk során – kitelepült, vagy kitelepítették őket; a teljes kitelepülésük a 20. század végére befejeződött.