„1879-es szegedi árvíz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
28. sor:
== Az újjáépítés (1880–83)==
Az újjáépítés rendkívüli feladat volt, hiszen egy teljesen új várost kellett megteremteni. Ezt az egyedülálló vállalkozást [[Tisza Lajos (miniszter)|Tisza Lajos]] [[király]]i biztos vezette. A szigorú és nagy tekintélyű politikusnak döntő szerepe volt abban, hogy megszületett az új Szeged. Az újjáépítési tervet Lechner Lajos készítette. Az ő elgondolásai és alig négy év megfeszített munkája nyomán ''Szeged szebb lett, mint valaha.'' Az egykori girbegurba keskeny utcák helyén kirajzolódott az új körutas-sugárutas, rakparttal beépített városszerkezet. Elkezdték „eszményi szintre” feltölteni a [[Belváros (Szeged)|belvárost]] és a várost körülvevő töltésrendszert. Újszegedet egyesítették Szegeddel, és hozzákezdtek a közúti híd építéséhez. Számos középület (pl. [[Szegedi Nemzeti Színház]], Törvényszéki palota, posta) felépítésére és felújítására (pl. városháza, [[Dugonics András Piarista Gimnázium (Szeged)|Piarista Gimnázium]]) került sor. Több mint 2600 lakóházat és 600-nál több, egyéb rendeltetésű épületet emeltek a romok helyére. Lechner Lajos mintegy húszféle mintatervvel szabályozta a háztípusok anyagát, alaprajzát, homlokzatát. Külön nagy figyelmet fordítottak az alapozásra. A mintatervekben megszabottaknál jobbat bárkinek és mindenkinek, de egyszerűbbet senkinek nem volt szabad építenie.
Lechner Lajos a belváros ún. „eszményi szintre” történő feltöltését, vagyis a Tisza 0 pontja fölötti +5,68 m-es átlagszintről +8,22 m-es szintre emelését tatotta kívánatosnak, amely 16 centiméterrel haladta meg az [[1879]]. évi legmagasabb ártéri vízmagasságot. Ezt azonban nem lehetett megvalósítani, mert betemette volna a [[Belváros (Szeged)|belváros]] árvíz előttről megmaradt jelentős palotáit. Engedményeket kellett tenni, ezért a belvárosi utcák és az azokat mintegy töltésként védő kiskörút magasságát +8,20 m-ben, a szintén töltésfunkciót ellátó nagykörútét +7,0 m-ben állapította meg. A külvárosi övezet magassága +6,95 m lett volna. A valóságban ezeket a szinteket máig sem sikerült biztosítani. Emiatt a belső városgyűrűben, sőt a belvárosban is a legtöbb épület udvara mélyebben fekszik az utcaszintnél. A külvárosi utcák közül némelyik még a [[19. század|19]]. és [[20. század]] fordulóján is 2-3 méterrel alacsonyabban volt a számára megállapított szintnél.<ref>Somorjai Ferenc, i.m. 25–26. o.</ref> Számos egészségtelen pincelakás alakult ki a XX. század folyamán, és megnehezedett a szennyvízelvezető csatornák lerakása.
| |||