„Gironde (francia forradalom)” változatai közötti eltérés

→‎Működésük: An A-Z of Modern Europe Since 1789
(→‎Nevének eredete: 1. nem másolmány 2. éppen szerkesztettem, mikor Linkoman betette a sablont 3. Lásd még vitalap)
(→‎Működésük: An A-Z of Modern Europe Since 1789)
 
== Működésük ==
A girondisták mérsékelt köztársaságpártiak voltak: nem elégedtek meg az alkotmányos monarchiával, és élesen elutasítottak minden olyan kisérletetkísérletet, amely a forradalom befejezésére irányult. A Törvényhozó Nemzetgyűlésben emiatt - paradox módon - a monarchisták oldalán háborús agitációt folytattak, szemben a szintén köztársaságpárti jakobinusok pacifizmusával. A Gironde a háborútól a forradalom exportját, illetve a forradalom továbbfejlesztését, végső soron egy köztársasági alkotmányba való átmenetet remélt.
 
A háború kérdésében összekülönböztek a jakobinusokkal, emiatt el is hagyták az addig a köztársaságiakat tömörítő Jakobinus Klubot. Bár korábban a marxista történetírás osztálykülönbségeket vélt felfedezni a két csoport között, a valóság az, hogy mind a jakobinusok, mind a girondisták a tulajdonos polgárság érdekeit képviselték. A girondisták ezt követően egyik szószólójuk, [[Jean-Marie Roland]] képviselő feleségének szalonjában gyűltek össze, ami miatt ''rolandistáknak'', illetve egyik vezetőjük [[Jacques Pierre Brissot]] után ''brissot-istáknak'' nevezték el őket.
 
A Gironde végül elérte célját: a háborús vereség, a porosz-osztrák csapatok Párizshoz való közeledte radikalizálta a párizsi [[sans-culotte|sans-culotte-]]<nowiki/>okat, akik 1792 augusztus 10-én megdöntötték a monarchiát Franciaországban. Új választást írtak ki, melynek eredményeképp összeült a [[Nemzeti Konvent]], melybe a Gironde kb 200 képviselőt küldött. 1792. szeptember 21-én a már említett Roland, belügyminiszterként kihirdette a köztársaságot. A háború ezt követően jól alakult: még ugyanezen a napon Valmy-nál a francia népfelkelők megállították a porosz előrenyomulást Dumouriez tábornok vezetésével, majd hamarosan betörtek Belgiumba is.
A Gironde fokozatosan meghátrálásra kényszerült. A király letartóztatása és kivégzése, az egyházi reform, valamint a háborús rekvirálások és kényszersorozások miatt polgárháború tört ki [[Vendée-i háború|Vendée]]-ban, mely komoly francia haderőt kötött le. Ezzel egyidejűleg a Konvent hadat üzent Angliának és Hollandiának 1793. február 1-jén. A háborús terhek ellátási nehézségekhez, illetve a párizsi sans-culotte-ok lázongásaihoz vezettek. Emiatt 1793. márciusában az ellátási nehézségekért felelősnek kikiáltott ellenforradalmárok ellen ''Forradalmi Törvényszéket'' hoztak létre, illetve az egyes önkormányzatokban a lakosság felügyeletére ún. ''felügyelőbizottságok'' hívtak életre. E két intézkedéssel intézményesítették a terrort. 1793. április 1-jén Dumouriez tábornok átállt az osztrákokhoz Belgiumban és kiszolgáltatta nekik a konvent 4 biztosát a hadügyminiszterrel együtt. Párizsban már attól tartottak, hogy Dumouriez a főváros ellen vonul, emiatt rendkívüli intézkedéseket léptettek életbe.
 
A törvényhozás elsőbbségét valló girondista berendezkedés az egyes minisztériumokat a Konvent általános védelmi bizottsága alá rendelte. 1793. április 6-án azonban jakobinus nyomásra sor került a Közjóléti Bizottság létrehozására, mely egyfajta csúcsszerv volt, és amely ellenőrizte az egyes minisztériumokat. A közhiedelemmel ellentétben azonban a többi nemzetgyűlési bizottság is komoly hatásköröket őrzött meg, emiatt a későbbiekben nem lehet pusztán a Közjóléti Bizottság diktatúrájáról beszélni. 1793. május 5-én ugyancsak a [[Hegypárt]] nyomására sor került az első, ún. maximum-törvény meghozatalára, mely korlátozta az alapvető fogyasztási cikkek beszerzési árait. Mindezek a Gironde elveivel szembemenő lépések voltak, ami miatt a girondista képviselők ellentámadásba mentek át.
 
== Bukásuk==