„Lionel Jospin” változatai közötti eltérés

a
 
==Pályafutása==
Politikai aktivitása 1956-ban kezdődött, ellenezte az [[Algéria#A függetlenségi háború|Algéria]] elleni háborút, és belépett a Francia Diákszövetségbe (UNEF). Felháborította, amikor [[Budapest]]en leverték a szovjet csapatok a [[1956-os forradalom|forradalmat]], bírálta a Második Internacionálé munkáját, ezért 1958-ban jelentkezett a Szocialista Baloldal Uniójába (USG). 1960-ban a megalakuló Egyesített Szocialista Párt (PSU) , az ún. második baloldal tagja lett.
 
1965 és 1970 között a Francia Külügyminisztériumban titkárként dolgozott a gazdasági ügyek igazgatóságán. Az 1968-as események hatására 1970-ben miniszteri engedéllyel átmenetileg elhagyta a külügyminisztériumot. Először előadó, majd az ''Université Paris-Sud'' egyetemen közgazdász [[adjunktus (oktatás)|adjunktus]] lett, később az egyetem Technológiai IntézeténekIntézetében (IUT) a Menedzsment és Vállalatgazdaságtan TanszékétTanszéket vezette.
 
1971-ben csatlakozott a [[Szocialista Párt (Franciaország)|Szocialista Párthoz]], amely egységes baloldallá szervezte az ország valamennyi szocialista frakcióját. A [[François Mitterrand]] főtitkár köré tömörült ún. szakértői csoport tagjaként foglalkozott a kelet–nyugati kapcsolatokkal. 1975-től már meghatározó szerepet játszott Mitterrand oldalán annak a stratégiának a kidolgozásában, ami 1981-ben sikerre vitte a pártot. 1977-ben a főváros XVIII. kerületének képviselőjeként Jospin bekerült Párizs városi tanácsába. 1981-ben, amikor a Szocialista Párt kongresszusán Mitterrand-t jelölték az elnökválasztáson való részvételre, Jospin került a párt főtitkári posztjára.
 
1988-ban Mitterrand elnök újraválasztása után [[Michel Rocard]] miniszterelnök az Oktatási Minisztérium élére hívta Jospint. 1989. július 10-én megszavaztatta az ún. ''Loi Jospint'', amely a francia oktatási rendszer reformját, valamint a tanárképzés jelentős mértékű átalakítását tűzte ki célul. A ''Plan Universités 2000'' a felsőoktatás modernizálásával foglalkozott. A gimnazisták tiltakozó sztrájkja azonban meggyengítette pozicióját 1990-ben.
 
Jospin és [[Laurent Fabius]] mindig vetélytársak voltak, a rivalizálás 1990-ben a [[rennes]]-i kongresszuson érte el csúcspontját, és megbontotta a Szocialista Párt egységét. Jospin eltávolodott Mitterrand-tól. 1992-ben a helyhatósági választásokon vereséget szenvedtek a szocialisták, [[Édith Cressons]] kormánya megbukott, és ezzel Jospin miniszteri karrierje befejeződött. Lemondott a pártban betöltött funkcióiról is. Nagyköveti posztra pályázott, amit [[Alain Juppé]] külügyminiszter nem támogatott.
1995-ben a Szocialista Párt jelöltjeként indult a francia elnökválasztáson. Nagy meglepetésre megelőzte [[Jacques Chirac]]ot az első fordulóban, a másodikban már alulmaradt Chiraccal szemben, a szavazatok 47,36%-át sikerült csak megszereznie.