„Charles-François Dumouriez” változatai közötti eltérés

'''Charles François Dumouriez''' ([[Cambrai]], [[1739]]. [[január 25.]] – [[1823]]. [[március 14.]]) Franciaország tábornoka a [[francia forradalom]] és a [[koalíciós háborúk]] idején. A [[valmy-ivalmyi csata|valmy-ivalmyi csatában]] [[François Christophe Kellermann]] tábornokkal osztozott a győzelemben, de később dezertált a forradalmi hadseregből, és királypárti ellenzőjévé vált [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon császár]] uralmának.

1757-ben katona lett; harcolt [[Németország]]ban. 1763-ban kilépett a hadseregből; 1768-ban ismét belépett és a [[Korzika|Korzikába]] küldött csapatoknál hadsegéd lett. 1770-ben ezredessé léptették elő. 1771-ben a konföderált legyelekhezlengyelekhez küldték pénzzel és francia tisztekkel. Eltérve utasításaitól, ő maga is tevékeny részt vett a háborúban, de az oroszok legyőzték, amire a francia kormány visszahívta, 1772-ben [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos király]], Aiguillon miniszter tudta nélkül, titkos üzenettel [[Svédország]]ba küldte. Aiguillon, megtudva Dumouriez küldetését, [[Hamburg]]ban elfogatta és a [[Bastille]]-ba záratta. 1774-ben [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] trónra lépése után szabadon bocsátották és a hadseregben ismét alkalmazták. 1778-ban tábornok és [[Cherbourg-Octeville|cherbourg]]i várparancsnok lett. A forradalom alatt előbb a [[jakobinusok]]hoz, később a mérsékeltebb [[girondisták]]hoz csatlakozott és altábornagy, 1792-ben pedig külügyminiszter lett és a királyt rávette, hogy [[Ausztria|Ausztriának]] és [[Porosz Királyság|Poroszországnak]] háborút üzenjen, ami által a forradalmi pártok azt érték el, hogy a király auktoritása alatt forradalmi sereget szervezhettek. E sereg vezérének, [[Gilbert du Motier de La Fayette|La Fayette]]-nek menekülése után Dumouriez vette át a sereg vezetését, [[Valmyi csata|Valmy-nál]] visszavonulásra kényszerítette a porosz sereget, azután az osztrákok ellen fordult és a [[Jemappes-i csata|jemappes-i győzelem]] után egész [[Belgium]]ot elfoglalta. E siker a párizsi forradalmi kormányt elbizakodottá tette. A hadsereg veszteségeinek pótlásáról nem gondoskodott, hanem kormánybiztosokat küldött a hadsereghez, akiknek tapintatlan eljárása a Dumouriez által megalapított fegyelmet megingatta és akik, valamint a kormány is, úgy viselkedtek, hogy Dumouriez meggyőződött, hogy [[Franciaország]] érdekében az őrültek uralkodásának véget kell vetni. Titkosan levelezett az osztrák fővezérrel ([[FriedrichFrigyes JosiasJózsiás vonszász–coburg–saalfeldi Sachsen-Coburg-Saalfeld|Coburg herceggelherceg]]gel), akivel fegyverszünetet kötött és seregével [[Párizs]] felé indult, hogy a [[Nemzeti Konvent|Konventet]] szétkergesse. Mielőtt azonban még francia földre jutott volna, máris a hadügyminiszter [[Pierre Riel de Beurnonville]] és a Konvent által küldött négy kormánybiztos jelent meg táborában, azzal az utasítással, hogy Dumouriez-t állásából elmozdítsák. Ezeket azonban elfogatta és az osztrákoknak adta át, de amikor ezt a sereg megtudta és Dumouriez hadseregparanccsal a sereget a királyi hatalom helyreállításában való közreműködésre lelkesíteni akarta, a csapatok fellázadtak és Dumouriez-nek az osztrákokhoz kellett menekülni (1793. április 4.). Mint hazátlan bujdosó élt azután előbb Németországban, azután [[Anglia|Angliában]], ahol a [[Bourbon-ház|Bourbonoktól]] kapott nyugdíjból élt 1823-ig.