„III. Harald norvég király” változatai közötti eltérés

}}

'''Harald Sigurdsson''' vagy '''Keménykezű Harald''' ([[Óészaki nyelv|ónorvégül]]: Haraldr Sigurðarson, Haraldr Harðráði ; kb. 1015 – 1066. szeptember 25.)<ref name=revai>'''Révai nagy lexikona, IX. kötet''' (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 502. oldal</ref>), III. Harald néven [[Norvégia]] királya. 1030-ban, 15 éves korában féltestvérét segítette annak harcában a norvég koronáért. Vereségük után előbb [[Kijevi Rusz|Kijevbe]] menekült, majd 1033-1042 között zsoldosként szolgált a bizánci császár [[Varég testőrség|varég testőrségében]]. 1045-ben visszatért Norvégiába és rákényszerítette [[I. Magnus norvég király|Jó Magnus]] királyt, hogy társuralkodóként együtt kormányozzák az országot, Magnus azonban egy évvel később meghalt. 1064-ig sikertelenül próbálta megszerezni a dán trónt és 1066-ban megpróbálta meghódítani Angliát, de a [[Stamford Bridge-i csata|Stamford Bridge-i csatában]] életét vesztette. A történészek szerint Harald volt az utolsó nagy viking király és inváziójának kudarca a [[Viking történelem|viking korszak]] lezárásának tekinthető.

== Ifjúsága ==

Harald 1015-ben (vagy 1016-ban) született a norvégiai [[Ringerike|Ringerikében]]. Szülei Sigurd Syr és Åsta Gudbrandsdatter voltak, apja a helybeli klánfőnök volt, egyike Opplanda leggazdagabb és legerősebb urainak. Anyja révén féltestvére volt [[II. Olaf norvég király|Olaf Haraldsson]] királynak. [[Snorri Sturluson]] a ''Heimskringla'' sagában azt állítja, hogy akárcsak Olaf király, Sigurd is [[I. Harald norvég király|Széphajú Harald]] fiúági dédunokája volt, de a mai történészek szerint ennek valóságtartalma megkérdőjelezhető, inkább csak a saga írásának idejében uralkodó elvárásokat tükrözik. Harald idejében nem említik ezt a leszármazást, pedig komoly legitimációt jelentett volna számára amikor bejelentette igényét Norvégia trónjára.

 

Egy 1028-as lázadást követően Harald bátyja, [[II. Olaf norvég király|Olaf]] száműzetésbe kényszerült és csak 1030 elején tért vissza Norvégiába. Visszatértének hírére Harald 600 embert gyűjtött össze és velük fogadta bátyját a határon. Olaf a norvég trónt próbálta megszerezni [[II. Knut dán király|Nagy Knut]] dán királytól, de a július 29-én lezajlott [[Stiklestadi csata|stiklestadi csatában]], amelyben Harald is ott küzdött testvére oldalán, vereséget szenvedett. A Knuthoz lojális norvégok az ütközetben megölték Olafot, Harald pedig súlyos sebeket kapott.

== Keleti száműzetése ==

A vesztes csata után Harald Rögnvald Brusason (a későbbiekben [[Orkney-szigetek|Orkney]] hercege) segítségével egy kelet-norvégiai tanyán heverte ki sérüléseit. Ezután a hegyeken átkelve [[Svédország]]ba távozott, majd 1031-ben (miután valamennyi időt feltehetően [[Sztaraja Ladoga|Sztaraja Ladogában]] töltött) a kijevi nagyfejedelem udvarában bukkant fel. [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv]] szívesen fogadta a norvég herceget, akivel felesége, Ingegerd révén távoli rokonságban is állt. Korábban Harald balsorsú testvére, Olaf is megfordult száműzetése idején Kijevben. Harald több hadjáratban is részt vett Jaroszláv oldalán, 1031-ben a lengyelek, majd később a 30-as években az észtországi [[csúdok]], a [[Bizánci Birodalom|bizánciak]] és a [[besenyők]] ellen.

== Bizánci szolgálatban ==

[[Fájl:Skylitzis Chronicle VARANGIAN GUARD.jpg|bélyegkép|A varég testőrség korabeli ábrázolása]]

 

1041 decemberében IV. Mihály császár meghalt és Harald kiesett az udvar kegyeiből. [[V. Mikhaél bizánci császár|V. Mihály császár]] és [[Zoé bizánci császárnő|Zoé császárnő]] konfliktusba keveredtek és a felfordulásban Haraldot is bebörtönözték. Letartóztatását a források különbözőképpen indokolják. A sagák szerint megkárosította a kincstárat és feleségül akarta venni Zoé egyik unokahúgát (vagy unokáját), Mariát. [[Malmesbury-i Vilmos]] állítása szerint Haraldot egy nemesasszony megerőszakolása miatt vetették börtönbe, [[Saxo Grammaticus]] szerint pedig gyilkosságért. A források abban is eltérnek, hogy hogyan szökött meg a börtönből, de valószínűleg külső segítséget is kapott az új császár ellen már nyíltan lázadóktól. A varég testőrség egy része megmaradt V. Mihály pártján, a többiek viszont a felkelőket támogatták; Harald pedig hamarosan az ő vezérük lett. Végül a felkelés győzött, a császárt kivonszolták rejtekhelyéről, megvakították és egy kolostorba száműzték. A sagák szerint maga Harald vakította meg Mihályt.

== Visszatérése Kijevbe ==

[[Fájl:Elisiv of Kiev.jpg|bélyegkép|bal|120px|Jelizaveta, Bölcs Jaroszláv lánya]]

 

Lehetséges, hogy a házasságról már Harald első útja idején megállapodtak, legalábbis Harald egyik, Bizáncban írt szerelmes énekének részlete: ''„és Oroszország istennője mégsem fogadja el aranygyűrűimet”'' A ''Morkinskinna'' szerint Haraldnak emlékeztetnie kellett Jaroszlávot ígéretére és hogy első ízben Harald még nem volt elég gazdag, hogy a nagyfejedelem lányát vehesse feleségül. Harald politikai súlyát mutatja, hogy Jaroszláv többi gyermeke [[I. Henrik francia király|I. Henrik]] francia királlyal, [[I. András magyar király|I. András]] magyar királlyal vagy [[IX. Kónsztantinosz bizánci császár|IX. Konstantin]] lányával kötött házasságot.

== Visszatérés Norvégiába ==

[[Fájl:Magnus Harald.png|bélyegkép|Harald ésMagnus közös uralkodásának idejéből származó pénzérme (felirata: Mahnus Arald Rex)]]

Harald Svédországban találkozott Svenddel, csakúgy mint a svéd uralkodóval, [[III. Anund svéd király|Anund Jacobbal]] és szövetséget kötöttek Magnus ellen. Első lépésként a dán partokat kezdték el fosztogatni, hogy megmutassák nekik: Magnus nem tudja megvédeni őket és jobban járnak, ha Svendet vagy Haraldot fogadják el uralkodójuknak. A nép azonban nem fordult Magnus ellen, aki sejtette, hogy Harald Norvégiában fog próbálkozni, ezért seregével együtt ide tért vissza. A fiatal királyt tanácsadói meggyőzték, hogy ne háborúzzék nagybátyjával és 1046-ban kompromisszumot kötöttek: közösen fognak uralkodni Norvégiában (ám Dániában nem), cserébe Harald vagyonának felét Magnusnak adta, aki ekkor komoly pénzügyi nehézségekkel küszködött. Rövid közös uralkodásuk alatt Harald és Magnus külön udvartartást vitt és egyetlen lejegyzett találkozásuk majdnem vérontássá fajult.

 

== Dánia inváziója ==

Haraldnak szándékában állt a Magnus idejében fennálló norvég uralom visszaállítása Dániában és feltehetően Nagy Knut északi birodalmának visszaállítása is terveiben volt. Nagy sereget nem tudott ugyan gyűjteni, de ugyanazt a taktikát követte amit korábban Svenddel együtt próbáltak Magnus ellen, vagyis 1048-tól 1064-ig szinte minden évben fosztogató portyákat vezetett a dán partokra. 1048-ban [[Jütland]]on portyázott, 1049-ben pedig kirabolta [[Hedeby]]t, a legfontosabb dán kereskedőközpontot, az akkori Skandinávia egyik legnépesebb és legjobban védett városát. Hedeby soha nem tért magához Harald pusztítása után és miután a szlávok 1066-ban újra kifosztották, teljesen elnéptelenedett. Ugyanebben az évben zajlott le a két király közti közvetlen összecsapások egyike, de SaxoGrammaticus szerint a kisebb dán csapat annyira megijedt a norvégok érkezésekor, hogy vízbe ugráltak és sokan megfulladtak. Harald ugyan sikeres volt az efféle csetepatékban, de végső célja, Dánia elfoglalása mindvégig reménytelen maradt.

 

A két király közti másik jelentős csata a [[Niså-i csata|niså-i tengeri ütközet]] volt 1062. augusztus 9-én. Harald jelentős erőt, mintegy 300 hajót gyűjtött össze, hogy döntő győzelmet arasson Svend felett. A dán uralkodó is összegyűjtötte erőit és az ellenfelek megállapodtak a csata helyében és idejében. Svend azonban nem jelent meg a megbeszélt időben, így Harald hosszas várakozás után hazaküldte újonc fegyvereseit ''(bóndaherrin)'', seregének mintegy felét. Alig tűntek el a horizonton, megérkeztek a dánok, akkora erővel, mint Harald kezdeti csapata. A krónika szerint Harald az ütközet elején inkább az íját használta. A norvégok nagy véráldozattal megfutamították a dánokat, maga Svend is elmenekült. Azonban Harald harcedzett katonáinak száma is annyira lecsökkent, hogy tárgyalni kezdett ellenfelével és 1064-ben békét kötöttek: mindketten megtartották korábbi királyságukat a korábbi határokkal és egyikük sem fizetett sarcot.

== Norvég lázadások ==

Knut Helle történész szerint Harald végezte el Norvégia területi egyesítésének első fokozatát. Hogy jobban el tudja fogadtatni uralmát, feleségül vette az egyik legerősebb klánból származó Tora Torbergsdattert. A központosított uralom legfőbb ellenfelei [[Håkon Sigurdsson]] utódai voltak, aki szinte önállóan kormányozták Norvégia északi részét és Trøndelagot. Maga Håkon 975 és 995 között egy [[I. Harald dán király|dán király]] formális vazallusaként az egész országot kormányozta. Bár Håkont megölték, örökösei nagy autonómiával bírtak északon. Harald trónra lépésekor a család feje Einar Thambarskelfir volt, aki Håkon lányát vette feleségül. Az északiak jó kapcsolatokat ápoltak Magnussal, de Haralddal annak autoriter stílusa és központosító törekvései miatt hamar konfliktusba kerültek.

 

Håkon Ivarsson a niså-i csata előtt lépett Harald szolgálatába, az ütközetben kitüntette magát és elnyerte a király kegyét. Harald azt is megígérte neki, hogy hercegséget adományoz neki, és amikor nem teljesítette ígéretét, Håkon csalódott benne. Átpártolt [[Stenkil svéd király]]hoz, aki [[Värmland]] hercegévé tette, míg Haakon megtartotta korábbi befolyását a formálisan a norvég korona alá tartozó Opplanda tartományban. 1064 elején a svéd vazallus Håkon beszedte az Opplanda adóit ekképpen nyíltan megkérdőjelezve a tartomány hovatartozását. Lehetséges, hogy a lázadás volt az ok, ami miatt Harald sürgősen békét kötött Svend Estridssonnal. A békekötés után elküldte adószedőit Opplandába, de a helybeliek nem akartak fizetni, míg Håkon meg nem érkezik. Harald seregével átkelt Svédországba, szétszórta Håkon csapatait aztán Opplandában leverte a maradék ellenállást és begyűjtötte az adót. Eközben felgyújtotta a falvakat és tanyákat, elkobozta az ellenállók birtokait; sokakat kivégeztetett vagy megcsonkíttatott. 1065 végére egész Norvégiát pacifikálta, ellenfeleit megölette vagy száműzte; a megmaradtak pedig nem mertek fellépni ellene.

== Belpolitikája ==

[[Fájl:Harold-III-Coin.png|bélyegkép|Harald pénze (felirata: Arald Rex Nar (vegiae))]]

 

[[Brémai Ádám]] szerint Harald személyesen is részt vett felderítő utakon az Atlanti-óceán északi részén, talán a nem sokkal korábban felfedezett [[Vinland]]ot keresve. Nem bizonyított, de lehetséges, hogy partra szállt a [[Spitzbergák]]on vagy [[Novaja Zemlja|Novaja Zemlján]].

== Az angliai invázió ==

Miután kénytelen volt feladni Dániával kapcsolatos expanziós terveit, Harald figyelme Anglia felé fordult. Angliát (és Dániát) Nagy Knut fia, [[II. Hardeknut dán király|Hardeknut]] örökölte, aki 1042-ben gyermektelenül meghalt. Előtte még 1038-ban egyezséget kötött Jó Magnussal, hogy bármelyikük halála esetén a másik örökli birodalmát. Hardeknut halála után Dánia Magnusra szállt, Angliában viszont [[Hitvalló Eduárd angol király|Hitvalló Edward]] koronáztatta meg magát. Magnus felkészült egy Anglia elleni támadásra, de Svend Estridsson lázadása Dániában meghiúsította a szándékát. Jó Magnus meghalt ugyan 1047-ben, ám Harald, akárcsak Dánia esetében, Angliára is fenntartotta igényét. Hitvalló Edward 1066 januárjában meghalt és Anglia trónját tanácsadójának (az ország tényleges kormányzójának) fia, [[II. Harold angol király|Harald Godwinsson]] foglalta el, amit a többi trónkövetelő ([[I. Vilmos angol király|Normandiai Vilmos]], Svend Estridsson és Harald) nem ismert el.

 

Az invázió előkészületei 1066 márciusában vagy áprilisában kezdődtek és augusztusra készen álltak az indulásra. Harald magával vitte Elisivet, a lányait és kisebbik fiát, [[III. Olaf norvég király|Olafot]] és nagyobbik fiára, [[II. Magnus norvég király|Magnusra]] bízta Norvégiát. Harald hajóhada a [[Sognefjorden|Sognefjordból]] indult és [[Shetland-szigetek|Shetland]] és [[Orkney-szigetek|Orkney]] érintésével (amelyek akkor norvég vazallusok voltak) kikötött a skóciai [[Dunfermline]]-ben ahol a Tostiggal szövetséges [[III. Malcolm skót király|III. Malcolm]] skót király néhány ezer fegyverest bocsátott a rendelkezésére. Harald hadereje 10-15 000 emberből és 240-300 hosszúhajóból állt, amihez Tostig mindössze 12 hajóval csatlakozott. [[Worcesteri János]] szerint Tostig a nyár elején hagyta el száműztésének színhelyét, [[Flandria|Flandriát]] és az angol partokat fosztogatta, majd északra hajózott, hogy találkozzon a norvégokkal. Harold Godwinson összegyűjtött erőivel délen maradt hogy elháríthassa Normandiai Vilmos szintén várható partraszállását.

== A Stamford-Bridge-i csata ==

[[Tynemouth]]ból indulva Harald és Tostig valószínűleg a [[Tees]] folyónál szállt partra. Az első ellenállásra [[Scarborough]]nál találtak; a város nem volt hajlandó megadni magát. Miután Harald felégette, a többi northumbriai város behódolt neki. Az inváziós flotta túlhaladt a [[Humber]] torkolatán és [[Riccall]]nál horgonyoztak le. [[Northumbria]] és [[Mercia]] earljei összegyűjtött erőikkel szembeszálltak a norvégokkal, de a szeptember 20-i [[Fulfordi csata|fulfordi csatában]], [[York]]tól 3 km-re délre Harald megfutamította őket. Négy nappal később York megadta magát, de ugyanezen a napon a dél felől érkező Harold Godwinson már csak hét mérföldnyire volt a skandináv flotta horgonyzóhelyétől. Másnap Harald és Tostig csapataik egyharmadát a hajóknál hagyva, könnyű páncálzatban Stamford Bridge városába indult, hogy megtárgyalják a yorkiakkal városuk további kormányzását. Odaérkezve rábukkantak a teljes fegyverzetben masírozó angolszász hadseregre, amely létszámban is felülmúlta a norvégokat. Egyes források szerint a hadseregeket elválasztó hídon egyetlen viking addig tartotta fel a rohamozó szászokat, amíg Harald csatarendbe tudta szervezni embereit. Véres csata után Godwinson harcosai súlyos vereséget mértek a norvégokra. Harald még a csata elején meghalt mikor páncél nélkül, kardját két kézre fogva [[berserker]]ként rontott az ellenségre és egy nyíl torkon találta. Kevéssel az ütközet vége előtt megérkeztek a riadóztatott flottánál maradt harcosok, és bár először visszanyomták a szászokat, vezérük elesett és a futástól kimerült norvégok elmenekültek. Harald fia, Olaf túlélte a csatát és a maradék csapatokkal (20-25 hajónyi emberrel) visszatért Norvégiába.

 

* [[II. Magnus norvég király|Magnus]] (kb. 1049 – 1069), Norvégia királya

* [[III. Olaf norvég király|Olaf]] (kb. 1050 – 1093), Norvégia királya

== Források ==

{{jegyzetek}}

* Tjønn, Halvor (2010). Harald Hardråde. Sagakongene. Saga Bok/Spartacus. ISBN 978-82-430-0558-7.

{{fordítás|en|Harald Hardrada|oldid=587522844}}

== Kapcsolódó szócikkek ==

* [[Norvég királyok családfája]]