„Erdődi Lajos” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→A Bartha Miklós Társaságban: fölösleges önmagára irányítani |
a →Száműzetésben a Gulag-on: hiv. |
||
103. sor:
==== Száműzetésben a [[Gulag]]-on ====
1947. január 31-én dr. Erdődi Lajos házánál is megállt az a bizonyos fekete autó. Az államvédelmisek és két szovjet katona „tanúkihallgatásra” vitte Budapestre. Ott átadták a szovjet állambiztonsági szerveknek. Hosszas kihallgatás és kínzás után (olyan tolmács mellett, aki sem oroszul, sem magyarul nem tudott rendesen), április 19-én a szovjet csapatok budapesti helyőrségének hadbírósága 10 év szovjetunióbeli átnevelő [[Gulag|munkatáborban
Az ellene felhozott vád hazaárulás és kémkedés volt, mivel Csomós Miklós felkérésére az Amerikai Nagykövetségnek készített, jelentéktelen adatokat tartalmazó kimutatásokat. Csomós Miklós feltehetően amerikai kém volt, aki, hogy életét mentse, mindenkit feljelentett, akivel akkoriban kapcsolatban állt. Csomós Miklós perének anyaga immár kutathatóvá vált, így az állambiztonsági iratok tanulmányozása után dr. Erdődi Lajos életéről is többet lehet majd megtudni.
Budapesti, magyarországi meghurcoltatásairól, a vele való bánásmódról egyelőre nincs birtokunkban dokumentum. Arról is, hogy hogyan került ki a Szovjetunióba, ott mikor, hol tartózkodott és mi történt vele, csak közvetett úton, mások elbeszéléseiből, leírásaiból következtethetünk. Ő magáról, a vele történtekről nem írt le semmit. Szóban is csak nagyon keveset és elvétve, inkább csak, mint érdekességet hallottunk tőle. „Az első év szörnyű volt, azután a többi is szörnyű volt, de idővel belefásult az ember, a végén pedig őr lettem”- mesélte Simonyi Imre gyulai költőnek.
Borzalmas körülmények között dolgozott bányákban, építkezéseken, vasútépítésen, a földeken. [[Rózsás János]], volt fogolytársa így írt róla könyvében:
„Az egyik legnagyobb műveltségű és tudású magyar volt, akivel a fogságban összehozott a sors. Sokszor beszélgettünk a barakk tövében, boldogan hallgattam színes visszaemlékezéseit, biztató szavait”.
| |||