„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés

'''[[Csoszon|{{koreai|Joseon|Csoszon}}]] történelme''' a [[Korjo|{{koreai|Goryeo|Korjo}}-dinasztia]] hanyatlásával kezdődött az 1300-as évek végén. {{koreai|Joseon|Csoszon}} 505 évig állt fenn, amivel az [[I-dinasztia]] [[Korea (történelmi)|Korea]] leghosszabb uralkodói dinasztiája lett. Alapítója [[Thedzso koreai király|{{koreai|Yi Seong-gye|I Szonggje}}]] tábornok, aki [[puccs]]al ragadta magához a hatalmat. A későbbi években fokozatosan épült ki {{koreai|Joseon|Csoszon}}ban a [[neokonfucianizmus|neokonfucianista]] ideológián alapuló, kínai mintát másoló [[Csoszon közigazgatása|államszervezet]], valamint a szigorú [[Csoszon társadalma|társadalmi berendezkedés]].

A 16. században [[Korea japán megszállása (1592–98)|japán támadás]] érte az országot, mely szinte teljesen lerombolta a felépített királyságot. Ezt követően [[mandzsuk|mandzsu]] fenyegetéssel is szembe kellett nézniük a koreaiaknak. Határait folyamatos veszély fenyegette az első évszázadokban, később pedig [[Kína]] [[feudum|hűbéri]] alárendeltként tekintett rá.

{{koreai|Taejo|Thedzso}} reformokat vezetett be a trón elfoglalása után, elsőként a földosztással foglalkozott. Megsemmisítették a régi földregisztereket, újonnan felmérték a köz- és magánföldeket, azzal a céllal, hogy minél kevesebb olyan birtok legyen, ami nem fizet adót. A [[koreai buddhizmus|buddhista templomok]]tól elvették a földterületeket és szétosztották a király követői között, beeemlvebeemelve azokat az adórendszerbe. Ez jelentősen meg is gyengítette a buddhizmus intézményét Koreában, és elősegítette a konfucianizmus terjedését. Bár egyes {{koreai|Joseon|Csoszon}} királyok maguk is támogatói voltak buddhista templomoknak a dinasztia kezdetén, a buddhizmus szerepe az államban fokozatosan csökkenni kezdett, majd teljesen megszűnt.{{refhely|Seth|128–129. o.}}

Michael J. Seth történelemprofesszor szerint a dinasztiaváltás Koreában nem igazán nevezhető forradalomnak, de egyszerű váltásnak sem. {{koreai|Taejo|Thedzso}} nem akart drasztikus változásokat, véres leszámolásokat. A legtöbb {{koreai|goryeói|korjói}} hivatalnok és nemes megtarthatta a pozícióját, leváltás helyett inkább újabb kinevezések történtek, vagyis új emberek kaptak nemesi címet és ezzel járó hivatalt. A változások fokozatosan történtek, nem radikális vágással. A [[neokonfucianizmus]] már {{koreai|Goryeóban|Korjóban}} sem volt ismeretlen, de {{koreai|Joseon|Csoszon}}ban egyre inkább teret nyert. A legnagyobb változást az jelentette, hogy az állam és a társadalom struktúráját a neokonfucianista eszmék alapján kezdték felépíteni, azonban a ma „hagyományosnak” tekintett konfucianista mintállammintaállam csak a 18. századra épült ki teljesen.{{refhely|Seth|130–131. o.}}

Az új dinasztia alapítása nem volt problémamentes. 1398-ban, amikor {{koreai|Taejo|Thedzso}} kijelölte utódjául nyolcadik fiát (második feleségétől született második fiát), tanácsadója, [[Csong Dodzson|{{koreai|Jeong Do-jeon|Csong Dodzson}}]] megpróbált megszabadulni az első királynőtől született első hat fiúgyermektől, ám tervét felfedték és segítőivel együtt kivégezték. Ráadásul a második királynétól született mindkét fiúgyermetekfiúgyermeket is megölték. 1400-ban a király negyedik fia lázadást szított, amit [[Csongdzsong koreai király|{{koreai|Jeongjong|Csongdzsong}}]] (1398–1400) sikeresen levert. A hatodik uralkodó, még kiskorú [[Tandzsong koreai király|{{koreai|Danjong|Tandzsong}}]]ot (1452–1455) 1455-ben saját nagybátyja kényszerítette lemondásra, majd [[Szedzso koreai király|{{koreai|Sejo|Szedzso}}]] néven maga ült a trónra. Mindezek közepette 1453-ban északkeleten felkelés tört ki, melyet {{koreai|Yi Jing-ok|I Dzsingok|이징옥}} katonatiszt robbantott ki. Célja új királyság létrehozása volt [[dzsürcsik|dzsürcsi]] segítséggel, akik 1460-ban és 1467-ben maguk is megpróbálkoztak {{koreai|Joseon|Csoszon}} meghódításával, de visszaverték őket. 1467-ben északkeleten újabb felkelés robbant ki, {{koreai|Sejo|Szedzso}} ellen, de ezt is leverték. 1510-ben japán kereskedők több száz japán katona segítségével lázadtak fel [[Kjongszang|{{koreai|Gyeongsang|Kjongszang}}]] kikötőjében. Északon a barbárok, délen pedig a kalózok időről-időre kisebb-nagyobb problémákat okoztak {{koreai|Joseon|Csoszon}} számára a későbbi időkben is.{{refhely|Nahm|107–108. o.}}

1498 és 1545 között több alkalommal is véres tisztogatás folyt a konfucianista értelmiségi tisztviselők között, melyekre a koreai történelemkönyvek ''{{koreai|sahwa|szahva}}'' (사화, 士禍), „a tudósok katasztrófája” néven hivatkoznak. Az első ilyen tisztogatásra 1498-ban került sor, miután a [[Kim Dzsongdzsik|{{koreai|Kim Jong-jik|Kim Dzsongdzsik}}]] (김종직) által vezetett [[Szarim|{{koreai|Sarim|Szarim}}]] frakció követői rossz szemmel nézték [[Jonszangun koreai király|{{koreai|Yeonsangun|Jonszangun}}]] király számukra morálisan elfogadhatatlan, korrupt uralkodását. A király több száz tudós-hivatalnokkal végzett, többeket pedig száműzött. 1504-ben újabb véres jeleneltrejelenetre került sor, amikor {{koreai|Yeonsangun|Jonszangun}} tudomására jutott, hogy anyja korábban udvari összeesküvés áldozata lett. Számos udvari tisztviselő lelte halálát a király bosszújában, mások holttestét pedig kiásták és megbecstelenítették. {{koreai|Yeonsangun|Jonszangun}}t végül lemondatták és „lefokozták” herceggé (ezért lett posztumusz nevének utótagja a herceg jelentésű ''{{koreai|gun|kun}}'', a királyok esetében szokásos ''{{koreai|jo|cso}}'' („ősapa”) vagy ''{{koreai|jong|csong}}'' („nagy előd”) helyett).{{refhely|Seth|151. o.;|Nahm|117. o.}}

A politikai csatározások ellenére az országban viszonylagos béke honolt, melyet a 16. század végén a [[japánok]] törtek meg. [[Tojotomi Hidejosi]], miután egyesítette Japánt, Korea felé fordult, és nagyszabású hadjáratot indított az ország ellen, melyet bázisként akart felhasználni Kína elleni hadjáratához. Mintegy negyedmillió katonát szánt e célra, és 1592. május 23-án {{szám|52000}} fővel partra szállt [[Puszan|{{koreai|Busan|Puszan}}]]nál. A {{koreai|joseoni|csoszoni}} államvezetés már 1591-ben értesült a japánok szándékáról, ám nem tudták eldönteni, mennyire kell komolyan venni, így alig történt intézkedés a védelmi vonalak megerősítésére. Tojotomi könnyedén elfoglalta a partvidéket, majd elkezdett a félsziget belseje felé nyomulni, három hét alatt elérte és elfoglalta a fővárost és tovább haladt észak felé. Két hónappal a támadás indítása után [[Konisi Jukinaga]] [[Phenjan]]t is bevette. A szétzilálódott koreaiak a [[Ming-dinasztia|Ming-dinasztiától]] kértek segítséget, akik a koreai származású {{kínai|Li Ru-song|Li Zsu-szung}} tábornokot küldték Phenjanhoz és vereséget mértek Konisi seregére 1593 februárjában. A spontán szerveződő vidéki erők és a kínaiak segítségével a japánokat lassan, de biztosan sikerült a déli partvidékre visszaszorítani. Kiemelkedő volt a szerepe [[I Szunsin|{{koreai|Yi Sun-sin|I Szunsin}}]] admirálisnak, aki több száz japán hajót pusztított el legendássá vált, vasborítású [[teknőshajó]]i segítségével.{{refhely|Seth|147–149. o.|azonos=S147149}}

{{koreai|Heonjong|Hondzsong}} halálát követően az andongi Kimek úgy alakították a helyzetet, hogy egy 19 éves királyi rokon lépjen a trónra, ő uralkodott [[Csholdzsong koreai király|{{koreai|Cheoljong|Csholdzsong}}]] néven 1849 és 1863 között. Az új király azonban sokat ivott, korán meghalt és csak egy lánygyermeket hagyott maga után. Utódlásáról a {{koreai|pungyangi|phungjangi}} {{koreai|Jo|Cso}} klán gondoskodott, [[Hungszon nagyherceg|{{koreai|Yi Ha-eun|I Haun}}]], [[Indzso koreai király|{{koreai|Injo|Indzso}} király]] (1623–1649) egyik leszármazottjának 12 éves fiát ültették a trónra, [[Kodzsong koreai császár|{{koreai|Gojong|Kodzsong}}]] néven, akihez még gyerekként hozzáadták [[Mjongszong koreai császárné|{{koreai|Myeongseong|Mjongszong}}ot]], aki által a {{koreai|yeoheungi|johungi|여흥}} [[Min (koreai név)|Min]] klán került hatalomra. {{koreai|Yi Ha-eun|I Haun}} {{koreai|Heungseon|Hungszon}} nagyherceg (흥선대원군, {{koreai|Heungseon Daewongun|Hungszon Tevongun}}) néven [[régens]]ként uralkodott kiskorú fia helyett.{{refhely|azonos=S216-221}}

A [[kereszténység]]gel Korea először a 16. század végén találkozott, a japán hódítás alatt, a japán seregeket ugyanis elkísérte egy [[Jézus Társasága|jezsuita]] pap, Gregorio de Cespedes. Néhány elhurcolt koreai Japánban átkeresztelkedett, közülük egy, Antonio Corea néven 1606-ban Olaszországba ment, majd olasz nőt vett feleségül, haza azonban sosem tért. A kínaiak ebben az időszakban előszeretettel alkalmaztak jezsuitákat a naptárak kialakításához, csodálták őket matematikai és technikai jártasságuk miatt, és a [[Peking]]be érkező koreai küldöttség is hasonlóan vélekedett, a vallást azonban nem vették komolyan, és a nyugati népeket „okos barbárokként”, exotikumként tartották számon. Az 1600-as évek elején számos nyugati eszközt (teleszkópot, fegyvereket, térképeket, földrajzi könyveket) vittek vissza Koreába a jezsuitákkal való találkozásokból.{{refhely|Nahm|126. o.;|Seth 226, 227. o.}}

A kereszténység terjedését azonban nem nézték jó szemmel Koreában. 1785-ben [[Csongdzso koreai király|{{koreai|Jeongjo|Csongdzso}}]] [[eretnekség]]nek nyilvánította, megtiltották Kínából a könyvek importálását, nehogy keresztény szövegek legyenek köztük. Ennek ellenére 1795-ben megérkezett az országba az első kínai [[Római katolikus egyház|római katolikus]] pap, {{kínai|Zhou Wen-mo|Csou Ven-mo}}. 1801-re már körülbelül 4000 koreai tért át, a 30-as években 9000-en, 1864-re pedig már több mint {{szám|20000}}-en voltak. 1801-ben 300 áttértet kivégeztek, köztük prominens tudósokat és magát {{kínai|Zhou|Csou}}t is. Mivel a politikai frakciók tagjai között is voltak áttértek, a kereszténység többé már nem csak egyszerűen elméleti vita volt, politikaivá vált. Amikor az [[andong]]i [[Kim (koreai név)|Kim]] klán került hatalomra, a katolikusokkal szembeni álláspont kissé enyhült, a pápa apostoli vikáriust jelölt ki Korea számára, majd 1836-ban és 1837-ben francia papok érkeztek az országba. 1839-ben az újabb hatalomváltás következtében ismét a keresztények ellen fordult a {{koreai|joseoni|csoszoni}} állam, a külföldi papokat és 75 áttértet kivégeztek. Néhány évvel később [[Makaó]] szigetén felszentelték az első koreai keresztény papot, {{koreai|Kim Dae-geont|Kim Degont|김대건}}, azonban őt is kivégezték 1846-ban.{{refhely|Seth|229–230. o.|azonos=S229-230}}

A [[Kehvadang|{{koreai|Gaehwadang|Kehvadang}}]] (개화당, 開化黨) néven ismert politikai csoportosulás, azaz a haladó gondolkodású [[jangban|tudós-dzsentrik]] és a konzervatívok harca 1884-ben súlyos incidenshez vezetett. A progresszív gondolkodók az 1870-es évek óta gyülekeztek, és nagy hatással volt rájuk a [[Silhak]] mozgalom. Közéjük tartoztak azok a diplomaták és hivatalnokok is, akiket Japánba illetve Amerikába küldött a király vizsgálódni, és akik azon a véleményen voltak, hogy Korea igen elmaradott az utóbbi országokhoz képest. A külföldi és a japán fenyegetés hatására a {{koreai|Gaehwadang|Kehvadang}} tagjai nacionalista reformokat sürgettek, és arra buzdították a királyt, hogy biztosítsa az ország függetlenségét Kínától. Csakhogy egyre nagyobb ellenállásba ütköztek a [[Mjongszong koreai császárné|Min királyné]] vezette konzervatívok részéről. 1884-re a progresszívek kezdték elveszíteni befolyásukat a király fölött, egyúttal fenyegetve érezték magukat. December 4-én a japán kirendeltség katonáinak segítségével [[puccs]]ot próbáltak végrehajtani, mely [[Kapsin-incidens|{{koreai|Gapsin|Kapsin}}-incidens]]{{jegyzet*|A név a „{{koreai|Gapsin|Kapsin}} évre” utal; a koreaiak a [[kínai naptár]]ban hagyományos [[hatvanas ciklus]] alapján nevezték el az éveket,<ref>{{cite book|url=https://books.google.nl/books?id=H4CsWDEi52IC|title=Korean Language in Culture And Society|publisher=University of Hawaii Press|year=2006|pages=87|author=Ho-min Sohn|isbn=9780824826949}}</ref> 1884 a [[Majom (állatjegy)|Jang fa-majom]] (甲申) éve volt,<ref>{{cite book|url=https://books.google.nl/books?id=pw2tkVSBZokC|title=Your Chinese Horoscope|publisher=Diamond Pocket Books (P) Ltd|pages=12|author=R. Prasad|isbn=9788184191073}}</ref> ami kínaiul {{kínai|Jia-shen|Csia-sen}},<ref>{{cite web|url=https://chinese.yabla.com/chinese-english-pinyin-dictionary.php?define=%E7%94%B2%E7%94%B3|title=甲申|publisher=Yabla Chinese English Pinyin Dictionary|accessdate=2014-12-12}}</ref> koreaiul {{koreai|Gapsin|Kapsin}}<ref>{{cite web|url=http://hanja.naver.com/search?dicQuery=%E7%94%B2%E7%94%B3&query=%E7%94%B2%E7%94%B3&target=hanja&ie=utf8&query_utf=&isOnlyViewEE=&x=16&y=19|title=甲申|publisher=Naver Hanja Dictionary|accessdate=2014-12-12}}</ref>}} a néven vonult be a történelembe. Számos konzervatív tisztviselőt elüldöztek vagy meggyilkoltak, és magukhoz ragadták a politikai hatalmat. Két nappal később azonban Kína közbelépett, [[Jüan Si-kaj|{{kínai|Yuan Shi-kai|Jüan Si-kaj}}]] vezetésével, a progresszív politikusok nagy részét megölték, néhányuk Japánba menekült, Min királyné és támogatói visszakerültek a hatalomba, {{kínai|Yuan|Jüan}} pedig befolyása alá helyezte a királyt. Az elkövetkező évtizedben Korea ismét jelentős kínai befolyás alá került.{{refhely|Nahm|156–159. o.;|Seth|238–240. o.}}

|[[Fájl:Joeseon Sejo01.jpg|90px]]

|憲宗

|1863–1897