„Arator István” változatai közötti eltérés

Nincs méretváltozás ,  7 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
a () AWB)
 
==Élete==
A [[győri egyházmegye|győri egyházmegyében]] született. A neve alapján – amelyet a kor szokása szerint [[latin nyelv]]re fordítva is használt – valószínűsíthető, hogy földműves szülőktől származott. Édesapja korán elhunyt, édesanyja és tesvéreitestvérei török rabságba kerültek, így őt anyai nagybátyja nevelte [[Galgóc]]on. [[Bécs]]i tanulmányait követően a [[nyitrai egyházmegye]] szolgálatába állt, melynek főpásztora, [[Bornemisza Pál]] 1560-ban [[Róma|Rómába]] küldte. A [[Németország|német]] jezsuita papnevelő intézetben felvették a rend tagjai közé, majd a próbaévek után áldozó pap lett. 1566-ban Bécsbe, innen Nagyszombatba küldték elöljárói, ahol csak rövid ideig tanított; a következő évben a bécsi, majd a grazi főiskolákban a bölcselettudományt tanította. 1575 elején a magyar gyóntatói állást foglalta el Rómában, ahol 1579. december 9-éig tartózkodott, amikor is [[Báthory István]] hívására [[Erdély]]be ment. Itt a [[kolozsmonostori apátság]]ban telepedett a jezsuitákhoz csatlakozva, s [[Kolozsvár]]on hirdette a katolikus vallást, illetve tanított a [[Báthory István Elméleti Líceum|gimnáziumban]], ahol többek között [[Pázmány Péter]] is a növendéke volt. 1582-től négy éven át [[Nagyvárad]]on tartózkodott, iskolát nyitott és polémiát folytatott [[Beregszászi Péter]]rel. 1585-ben [[Gyulafehérvár]]ra helyezték át, de a jezsuitákat még abban az évben száműzték Erdélyből. Ő ekkor a [[sellye]]i ház főnöke lett. 1600-ban a turóci prépostság [[znióváralja]]i rendházába küldték, innen 1605-ben társaival együtt elűzték és az olmützi kollégiumba fogadták be, ahol 1612-ben meghalt.
 
==Munkái==
[[Fájl:Arator István aláírása.JPG|bélyegkép|Arator István aláírása Kolozsvárt, 1581. szeptember 21-én kelt leveléről]]
Egyetlen munkája, mely nyomtatásban megjelent, több kiadást ért és számos példányban maradt reánk, a gazdag tartalmú magyar szótár, melyet a Calepinus-féle soknyelvű szótárvállalatnak szolgáltatott; nem viseli ugyan nevét, de Szily Kálmán kritikai fejtegetéssel a szerzőséget neki tulajdonítja.
 
Kéziratban maradt egy 1600-ban készült emlékirata: ''Brevis et succincta descriptio qua occasione haereses in Ungaria et Transylvania fuerint invectae, quem progressum habuerint et quis modus sit eos exstirpendi.'' A kézirat másolatai megvannak a budapesti egyetemi és az [[esztergom]]i [[Simor Könyvtár|prímási könyvtárban]]. Ism. Szalay László a Pesti Napló 1856. 252. sz.-ban.
 
Negyven évi munkáinak összes kéziratai a znióváraljai zárdában vesztek el, midőn azt a [[Bocskai István|Bocskai]] hajdúi 1605-ben feldúlták; egyedül a ''Confutatio Alcorani'' címűt sikerült megmentenie. Római katekizmusának magyar kézirata is elveszett.
 
A [[Biblia|szentírást]] magyar nyelvre fordította, az ószövetségi könyvekkel teljesen elkészült, az újszövetség fordításában a halál megakadályozta. Azzal kapcsolatban, hogy [[Káldi György]] felhasználta-e Arator munkáját a saját Biblia-fordításánál, eltérő vélemények láttak napvilágot.<ref>{{CitPer|aut=Holl Béla|tit=Adalékok a Káldi Biblia történetéhez|per=Magyar Könyvszemle|fasc=72|ann=1956|pag=52–58}}; {{CitPer|aut=Holl Béla|tit=Ki fordította a Káldi-Bibliát?|per=Vigilia|fasc=21|ann=1956|pag=558–560}}; {{CitLib|capaut=Lukács László|cap=Újabb adatok Káldi bibliafordításának történetéhez|tit=Káldi György Társaság Civitas Dei évkönyve 1|ann=1956|pag=7–24}}; {{CitPer|aut=Holovics Flórián|tit=Ki fordította a Káldi-féle bibliát|per=Irodalomtörténeti Közlemények|fasc=66|ann=1962|pag=223–231}}; {{CitPer|aut=Gyürki László|tit=A bibliafordító Szántó (Arator) István és Káldi György|per=Vasi Szemle|fasc=55|ann=2001|pag=523–530}}</ref>
 
Az országos levéltárban a gyulafehérvári káptalan iratai közt Nagy Gyula fölfedezett egy kéziratban maradt magyar-latin szótár-töredéket [[1580]]-ból, közli a M. Könyv-Szemle XII. kötetében.