„III. Zsigmond lengyel király” változatai közötti eltérés

Apja, III. János [[1592]]-ben bekövetkezett halála után Svédország koronáját is örökölte, és [[1594]]. [[február 19.|február 19]]-én [[Uppsala|Uppsalában]] királlyá koronázták, azonban már júliusban visszatért Lengyelországba, és a skandináv országot Krakkóból irányította, ottani kormányzójává pedig nagybátyját, [[IX. Károly svéd király|Södermanland hercegét]] tette meg, hogy mindenben az ő utasítása szerint járjon el. Svédország ellenben [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] volt, míg a király [[Katolicizmus|katolikus]]. Ez még ugyan a legkevesebb probléma lett volna, Zsigmond azonban – noha a koronázás feltételeként ígéretet tett a svédeknek a [[vallásszabadság]] biztosítására – megindította Svédországban a rekatolizációt. Södermanland hercege ellenben elkötelezett protestáns volt, és a Zsigmonddal szembe került svéd nemességet maga mellé állítva, lázadást robbantott ki az országban. Zsigmond hajóra szállt, hogy helyreállítsa hatalmát Svédországban. 12 000 fős lengyel haderejében nagy számban voltak magyar és német lovasok, sőt a partraszállás után még hű svédek is csatlakoztak hozzá. [[Szeptember 8.|Szeptember 8]]-án [[Stegeborgi csata|Stegeborg]] mellett győzelmet aratott Södermanland hercege felett, alig több mint két héttel később azonban a [[Stångebrói csata|stångebrói csatában]] a számbelileg kisebb svédektől vereséget szenvedett, és kiszorult Svédországból. Zsigmond nem volt hajlandó lemondani trónigényéről, mellyel kezdetét vette a [[Svéd–lengyel háború (1598–99)|svéd–lengyel háború első szakasza]]. A svédek [[1599]]-ben trónfosztottá nyilvánították Zsigmondot, mire a lengyelek a következő évben megszállták és birtokukba vették a svéd fennhatóság alatt lévő Észak-Észtországot, megnyitva a svéd–lengyel háború második, [[1611]]-ig tartó szakaszát. [[1604]]-ben a svéd rendek az 1599 óta kormányzóként intézkedő Södermanland hercegét IX. Károly néven királlyá választották, [[1607]]-ben megkoronázták, de már [[1611]]-ben meghalt. A trónon fia, az ifjú [[II. Gusztáv Adolf svéd király|II. Gusztáv Adolf]] követte, aki [[1618]]-ban tűzszünetet kötött Zsigmonddal. Zsigmond azonban [[1620]]-ban háborúba keveredett a törökökkel, melynek hírére Gusztáv Adolf támadásba lendült, és elfoglalta [[Riga|Rigát]], [[Daugavpils]]et és [[Livónia|Livóniát]], majd [[1628]]-ban [[Litvánia]] is svéd megszállás alá került. Zsigmond [[1629]]-ben kénytelen volt fegyverszünetet kötni a svédekkel, amelyben átengedte Gusztáv Adolfnak Livóniát, valamint Danzig és [[Kalinyingrád|Königsberg]] kivételével az összes porosz kikötőt. Miután a svéd király a harmincéves háború során [[1634|1632]]-ben a [[Lützeni csata (1632)|lützeni csatában]] elesett, a svéd-francia seregek még ugyanebben az évben [[Nördlingeni csata|Nördlingennél]] súlyos vereséget szenvedtek, és Oxenstierna svéd kancellár [[Bécs]] nyomására visszaadta Lengyelországnak ezeket a kikötőket.