„Gironde (francia forradalom)” változatai közötti eltérés

Az alfejezetek címének a cikk megváltoztatott címéhez igazítása
(→‎Kivégzésük: -Commons hozzáadva)
(Az alfejezetek címének a cikk megváltoztatott címéhez igazítása)
A '''Gironde''' a [[francia forradalom]]ban a [[jakobinusok]]kal szemben álló mérsékelt köztársasági párt neve volt. A tagjai voltak a '''girondisták''' (más néven '''girondiak''' <ref>Elavult, pl. a Pallas nagy lexikonában előforduló megnevezés</ref>. Nevét onnan kapta, hogy vezérszónokai [[Gironde megye]] küldöttei voltak a törvényhozó testületben ([[1791]]) és a konventben ([[1792]]).
 
== Ismert tagjaigirondisták ==
* [[Pierre Victurnien Vergniaud]],
* [[Marguerite-Élie Guadet]],
* [[Henry Larivière]].
 
== MűködésükTörténete ==
[[Image:Madame Roland-04.jpg|thumb]]
A girondisták mérsékelt köztársaságpártiak voltak: nem elégedtek meg az alkotmányos monarchiával, és élesen elutasítottak minden olyan kísérletet, amely a forradalom befejezésére irányult. A Törvényhozó Nemzetgyűlésben emiatt – paradox módon – a monarchisták oldalán háborús agitációt folytattak, szemben a szintén köztársaságpárti jakobinusok pacifizmusával. A király girondistákból álló kormányt nevezett ki: Roland belügyminiszter, ''Servan'' hadügyminiszter, ''Glavière'' pedig pénzügyminiszter lett.
 
A háború kérdésében összekülönböztek a jakobinusokkal, emiatt el is hagyták az addig a köztársaságiakat tömörítő Jakobinus Klubot. Bár korábban a marxista történetírás osztálykülönbségeket vélt felfedezni a két csoport között {{forrás}}, a valóság az, hogy mind a jakobinusok, mind a girondisták a tulajdonos polgárság érdekeit képviselték. A girondisták ezt követően egyik szószólójuk, [[Jean-Marie Roland]] képviselő feleségének szalonjában gyűltek össze, ami miatt ''rolandistáknak'', illetve egyik vezetőjük [[Jacques Pierre Brissot]] után ''brissot-istáknak'' nevezték el őket.
 
A Gironde a háborútól a forradalom exportját, illetve a forradalom továbbfejlesztését, végső soron egy köztársasági alkotmányba való átmenetet remélt. 1792. április 20-án Franciaország hadat üzent Magyarország és Csehország királyának. A háború azonban nem ment jól: az akkor Habsburg fennhatóság alatt álló Belgiumba betörő francia csapatok vereséget szenvedtek. XVI. Lajos leváltotta a nevezett három minisztert. Az osztrákok közeledtének hírére pánik tört ki, és a Törvényhozó Nemzetgyűlés határozatot hozott egy 20 000 főből álló katonai tábor létrehozásáról, Párizs védelmében. A király azonban megvétózta a tervet, aminek hatására 1792. június 20-án a párizsi tömeg betört a Tuileriákba, hogy kikövetelje az intézkedés elfogadását. A Gironde végül elérte célját: a háborús vereség, az osztrák csapatok Párizshoz való közeledte tovább radikalizálta a párizsi [[sans-culotte|sans-culotte-]]<nowiki/>okat, akik 1792 augusztus 10-én megdöntötték a monarchiát Franciaországban. Új választást írtak ki, melynek eredményeképp összeült a [[Nemzeti Konvent]], melybe a Gironde kb 200 képviselőt küldött. 1792. szeptember 21-én a már említett Roland, belügyminiszterként kihirdette a köztársaságot. A háború ezt követően jól alakult: még ugyanezen a napon [[Valmyi csata|Valmynál]] a francia népfelkelők megállították a porosz előrenyomulást [[Charles-François Dumouriez]] tábornok vezetésével, majd hamarosan betörtek Belgiumba is.
A törvényhozás elsőbbségét valló girondista berendezkedés az egyes minisztériumokat a Konvent általános védelmi bizottsága alá rendelte. 1793. április 6-án azonban jakobinus nyomásra sor került a Közjóléti Bizottság létrehozására, mely egyfajta csúcsszerv volt, és amely ellenőrizte az egyes minisztériumokat. 1793. május 5-én ugyancsak a [[Hegypárt]] nyomására sor került az első, ún. maximum-törvény meghozatalára, mely korlátozta az alapvető fogyasztási cikkek beszerzési árait. Mindezek a Gironde elveivel szembemenő lépések voltak, ami miatt a girondista képviselők ellentámadásba mentek át.
 
== BukásukA Gironde bukása ==
A Gironde vezetői vád alá helyeztették [[Marat Mihajlovics Szafin|Marat]]-t, akit azonban a Forradalmi Törvényszék felmentett. Ekkor a sans-culotte polgárokat tömörítő párizsi kommün (a párizsi központi városi önkormányzat) képviselői követelték a Gironde vezetőinek vád alá helyezését. A Gironde megpróbálkozott egy kommun elleni támadással: 1793. május 18-án ''Guadet'' képviselő határozati javaslatot terjesztett be a Nemzetgyűlésbe:
 
A Konvent végül létrehozott egy 12 fős bizottságot, hogy figyelemmel kísérje a kommün tevékenységét. A kommün ekkor létrehozta a szekciók (a párizsi kerületi önkormányzatok) központi forradalmi bizottságát, majd [[François Hanriot|Francois Hanriot]], a forradalmi bizottság által a Nemzetőrség élére frissen kinevezett vezető fegyvereseivel június 2-án körülvetette a Konvent épületét. Az épületen belül kaotikus jelenetek zajlottak le ezt követően, fegyverrel felfegyverzett képviselők egymást rángatták le a szószékről. Közben az épületben megjelentek a [[Sans-culotte|fegyveres felkelők]], akik a párizsi nép képviselőiként fellépve azt követelték, hogy a Konvent tartóztassa le a “gyanús” képviselőket. Egyes képviselők javasolták 22 “gyanús” képviselő letartóztatását. A [[Közjóléti Bizottság]] nevében fellépő Barré azonban elutasította a letartóztatást, és javasolta, hogy kérjék fel a képviselőket, hogy önként mondjanak le a mandátumukról, és helyezzék magukat a nép védelme alá. Egyes képviselők önként felajánlották erre lemondásukat, mások azonban felháborodottan elutasították ezt. A Konvent ekkor úgy határozott, hogy az összegyűlt fegyveresek között fog tanácskozni, a kivonult képviselőket azonban Hanriot és fegyveresei visszazavarták az ülésterembe. A visszatérő küldöttek ekkor határozati javaslatot terjesztettek be arról, hogy egyes képviselőket háziőrizetbe helyeznek. A képviselők kétharmada azonban kijelentette, hogy kényszer hatása alatt cselekednek, emiatt megtagadták a szavazást. Végül a Hegypárt tagjai, illetve az ülésterembe benyomuló tömeg egyes tagjai hozták meg a határozatot az őrizetbevételről és a vád alá helyezésről.
 
== A girondisták kivégzése ==
== Kivégzésük ==
[[Fájl:GirondistsForce.jpg|thumb|right|Girondisták a [[La Force börtön]]ben.]]
1793-ban a ''Courrier Républicaine'' című lapban az alábbi rövid cikk jelent meg:{{idézet|A Forradalmi Törvényszék tegnap (1793. október 31.)lezárta azt a nagy pert, amely magára vonta Franciaország és Európa figyelmét. Brissot, Vergniaud, Gensonné, Duprat, Valazé, Lehardy, Ducos, Boyer-Fonfrde, Boilleau, Gardien, Duchstel, Sillery, Fauchet, Duperret, Lasocure, Carra, Lesterp-Beauvais, Minville, Antiboul, Vigée és Lacaze vádlottakról megállapították, hogy összeesküdtek a Köztársaság egysége és oszthatatlansága ellen, a francia nép szabadsága és biztonsága ellen. Halálra ítélték őket. Az ítéletet, mely megreszketteti a zsarnokokat és a rabszolgákat, tegnap hajtották végre a Forradalom terén. Valazé ítélete meghallgatása után szíven szúrta magát, holttestét külön kocsiban vitték a kivégzés helyére, majd együtt temették el a többi elítélt testével. A kivégzés délután egykor kezdődött. Az elítéltek többsége bátorságról és lelkierőről tett tanúbizonyságot. A kordéról leszállva megölelték egymást, az úton szónokoltak a néphez, a vérpadon pedig azt kiáltották: Éljen a Köztársaság! Sillerynek és Fauchet-nak külön gyóntatója volt, őket végezték ki elsőnek. Kivégzésük háromnegyed órát vett igénybe. A nép is azt kiáltotta: Éljen a Köztársaság!|A Nagy Francia Forradalom Dokumentumai. Szerk.: Hahner Péter. 350. old. Budapest, Osiris Kiadó, 2000.}}