„Gironde (francia forradalom)” változatai közötti eltérés

bővítés, linkek javítása (Marat nem szovjet futó)
Nincs szerkesztési összefoglaló
(bővítés, linkek javítása (Marat nem szovjet futó))
{{más|Gironde megye}}
{{építés alatt}}
A '''Gironde''' a [[francia forradalom]]ban a [[jakobinusok]]kal szemben álló mérsékelt köztársasági párt neve volt. A tagjai voltak a '''girondisták''' (más néven '''girondiak''' <ref>Elavult, pl. a Pallas nagy lexikonában előforduló megnevezés</ref>. Nevét onnan kapta, hogy vezérszónokai [[Gironde megye]] küldöttei voltak a törvényhozó testületben ([[1791]]) és a konventben ([[1792]]). Nevüket [[Alphonse de Lamartine]]: '''L'Histoire des girondins''' című nyolckötetes művéről kapták.
 
== Ismert girondisták ==
A girondisták mérsékelt köztársaságpártiak voltak: nem elégedtek meg az alkotmányos monarchiával, és élesen elutasítottak minden olyan kísérletet, amely a forradalom befejezésére irányult. A Törvényhozó Nemzetgyűlésben emiatt – paradox módon – a monarchisták oldalán háborús agitációt folytattak, szemben a szintén köztársaságpárti jakobinusok pacifizmusával. A király girondistákból álló kormányt nevezett ki: Roland belügyminiszter, ''Servan'' hadügyminiszter, ''Glavière'' pedig pénzügyminiszter lett.
 
A háború kérdésében összekülönböztek a jakobinusokkal, emiatt el is hagyták az addig a köztársaságiakat tömörítő Jakobinus Klubot. Bár korábban a marxista történetírás osztálykülönbségeket vélt felfedezni a két csoport között<ref>[[Závodszky Géza]]: Történelem III. Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. 47. old.</ref> {{forrás}}, a valóság az, hogy mind a jakobinusok, mind a girondisták a tulajdonos polgárság érdekeit képviselték. A girondisták ezt követően egyik szószólójuk, [[Jean-Marie Roland]] képviselő feleségének szalonjában gyűltek össze, ami miatt ''rolandistáknak'', illetve egyik vezetőjük [[Jacques Pierre Brissot]] után ''brissot-istáknak'' nevezték el őket.
 
A Gironde a háborútól a forradalom exportját, illetve a forradalom továbbfejlesztését, végső soron egy köztársasági alkotmányba való átmenetet remélt. 1792. április 20-án Franciaország hadat üzent Magyarország és Csehország királyának. A háború azonban nem ment jól: az akkor Habsburg fennhatóság alatt álló Belgiumba betörő francia csapatok vereséget szenvedtek. XVI. Lajos leváltotta a nevezett három minisztert. Az osztrákok közeledtének hírére pánik tört ki, és a Törvényhozó Nemzetgyűlés határozatot hozott egy 20 000 főből álló katonai tábor létrehozásáról, Párizs védelmében. A király azonban megvétózta a tervet, aminek hatására 1792. június 20-án a párizsi tömeg betört a Tuileriákba, hogy kikövetelje az intézkedés elfogadását. A Gironde végül elérte célját: a háborús vereség, az osztrák csapatok Párizshoz való közeledte tovább radikalizálta a párizsi [[sans-culotte|sans-culotte-]]<nowiki/>okat, akik 1792 augusztus 10-én megdöntötték a monarchiát Franciaországban. Új választást írtak ki, melynek eredményeképp összeült a [[Nemzeti Konvent]], melybe a Gironde kb 200 képviselőt küldött. 1792. szeptember 21-én a már említett Roland, belügyminiszterként kihirdette a köztársaságot. A háború ezt követően jól alakult: még ugyanezen a napon [[Valmyi csata|Valmynál]] a francia népfelkelők megállították a porosz előrenyomulást [[Charles-François Dumouriez]] tábornok vezetésével, majd hamarosan betörtek Belgiumba is.
 
== A Gironde bukása ==
A Gironde vezetői vád alá helyeztették [[Jean-Paul Marat Mihajlovics Szafin|Marat]]-t, akit azonban a Forradalmi Törvényszék felmentett. Ekkor a sans-culotte polgárokat tömörítő párizsi kommün (a párizsi központi városi önkormányzat) képviselői követelték a Gironde vezetőinek vád alá helyezését. A Gironde megpróbálkozott egy kommun elleni támadással: 1793. május 18-án ''Guadet'' képviselő határozati javaslatot terjesztett be a Nemzetgyűlésbe:
 
 
[[Fájl:GirondistsForce.jpg|thumb|right|Girondisták a [[La Force börtön]]ben.]]
1793-ban a ''Courrier Républicaine'' című lapban az alábbi rövid cikk jelent meg:{{idézet|A Forradalmi Törvényszék tegnap (1793. október 31.)lezárta azt a nagy pert, amely magára vonta Franciaország és Európa figyelmét. Brissot, Vergniaud, Gensonné, Duprat, Valazé, Lehardy, Ducos, Boyer-Fonfrde, Boilleau, Gardien, Duchstel, Sillery, Fauchet, Duperret, Lasocure, Carra, Lesterp-Beauvais, Minville, Antiboul, Vigée és Lacaze vádlottakról megállapították, hogy összeesküdtek a Köztársaság egysége és oszthatatlansága ellen, a francia nép szabadsága és biztonsága ellen. Halálra ítélték őket. Az ítéletet, mely megreszketteti a zsarnokokat és a rabszolgákat, tegnap hajtották végre a Forradalom terén. Valazé ítélete meghallgatása után szíven szúrta magát, holttestét külön kocsiban vitték a kivégzés helyére, majd együtt temették el a többi elítélt testével. A kivégzés délután egykor kezdődött. Az elítéltek többsége bátorságról és lelkierőről tett tanúbizonyságot. A kordéról leszállva megölelték egymást, az úton szónokoltak a néphez, a vérpadon pedig azt kiáltották: Éljen a Köztársaság! Sillerynek és Fauchet-nak külön gyóntatója volt, őket végezték ki elsőnek. Kivégzésük háromnegyed órát vett igénybe. A nép is azt kiáltotta: Éljen a Köztársaság!|A Nagy Francia Forradalom Dokumentumai. Szerk.: Hahner Péter. 350. old. Budapest, Osiris Kiadó, 2000.}}
 
== Értékelésük ==
Michelet szerint "A köztársaság megalapítói voltak, s méltók az egész világ hálájára, amiért keresztes háborút hirdettek '92-ben és szabadságot akartak az egész földnek, '93-ban le kellett mosniuk vétkeik szégyenfoltját, és megbűnhődve halhatatlanná váltak"<ref>Závodszky, 49. old.</ref>
 
{{Commons}}
 
* [[Albert Soboul]]: A francia forradalom története 1789 -1799. Kossuth Kiadó, 1999. Budapest. ISBN 9630940787
{{jegyzetek}}
 
== További információk ==
* Alphonse de Lamartine: A girondiak története. Fordította [[Jánosi Ferenc|Jánosy Ferencz]]. Pest, Pfeifer Richárd, 1865.
{{Portál|Francia forradalom| }}