„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
72. sor:
A [[kereszténység]]gel Korea először a 16. század végén találkozott, a japán hódítás alatt, a japán seregeket ugyanis elkísérte egy [[Jézus Társasága|jezsuita]] pap, Gregorio de Cespedes. Néhány elhurcolt koreai Japánban átkeresztelkedett, közülük egy, Antonio Corea néven 1606-ban Olaszországba ment, majd olasz nőt vett feleségül, haza azonban sosem tért. A kínaiak ebben az időszakban előszeretettel alkalmaztak jezsuitákat a naptárak kialakításához, csodálták őket matematikai és technikai jártasságuk miatt, és a [[Peking]]be érkező koreai küldöttség is hasonlóan vélekedett, a vallást azonban nem vették komolyan, és a nyugati népeket „okos barbárokként”, exotikumként tartották számon. Az 1600-as évek elején számos nyugati eszközt (teleszkópot, fegyvereket, térképeket, földrajzi könyveket) vittek vissza Koreába a jezsuitákkal való találkozásokból.{{refhely|Nahm|126. o.;|Seth 226, 227. o.}}
Az érdeklődés a nyugati dolgok iránt a korlátozott kapcsolattartás mellett is megvolt, bár kevés számú tudóst vonzott igazán, és csak a 18. századtól kezdett el terjedni. Erre a „mozgalomra” hagyományosan ''[[szohak|{{koreai|seohak|szohak}}]]'' (서학, „nyugati tudomány”), néven hivatkoznak. 1784-ben {{koreai|Yi Seung-hun|I Szunghun}}t (이승훈), aki apját kísérte el diplomáciai kiküldetésére, megkeresztelték Kínában. Ekkor kis létszámban ugyan, de más [[jangban|{{koreai|yangban|jangban}}]] nemesek és [[csungin|közrendűek]] is áttértek. A kereszténység terjedése Koreában világszinten egyedülálló módon történt: papok, hittérítők hiányában a
A kereszténység terjedését azonban nem nézték jó szemmel Koreában. 1785-ben [[Csongdzso koreai király|{{koreai|Jeongjo|Csongdzso}}]] [[eretnekség]]nek nyilvánította, megtiltották Kínából a könyvek importálását, nehogy keresztény szövegek legyenek köztük. Ennek ellenére 1795-ben megérkezett az országba az első kínai [[Római katolikus egyház|római katolikus]] pap, {{kínai|Zhou Wenmo|Csou Ven-mo}}. 1801-re már körülbelül 4000 koreai tért át, a 30-as években 9000-en, 1864-re pedig már több mint {{szám|20000}}-en voltak. 1801-ben 300 áttértet kivégeztek, köztük prominens tudósokat és magát {{kínai|Zhou|Csou}}t is. Mivel a politikai frakciók tagjai között is voltak áttértek, a kereszténység többé már nem csak egyszerűen elméleti vita volt, politikaivá vált. Amikor az [[andong]]i [[Kim (koreai név)|Kim]] klán került hatalomra, a katolikusokkal szembeni álláspont kissé enyhült, a pápa apostoli vikáriust jelölt ki Korea számára, majd 1836-ban és 1837-ben francia papok érkeztek az országba. 1839-ben az újabb hatalomváltás következtében ismét a keresztények ellen fordult a {{koreai|joseoni|csoszoni}} állam, a külföldi papokat és 75 áttértet kivégeztek. Néhány évvel később [[Makaó]] szigetén felszentelték az első koreai keresztény papot, {{koreai|Kim Dae-geont|Kim Degont|김대건}}, azonban őt is kivégezték 1846-ban.{{refhely|Seth|229–230. o.|azonos=S229-230}}
| |||