„Csoszon történelme” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
A 14. század közepén számos tehetséges katonai vezető volt [[Korjo|{{koreai|Goryeóban|Korjóban}}]], például [[Cshö Jong|{{koreai|Choi Young|Cshö Jong}}]], [[Cshö Muszon|{{koreai|Choi Mu-seon|Cshö Muszon}}]] (최무선) vagy [[Thedzso koreai király|{{koreai|Yi Seong-gye|I Szonggje}}]] (이성계), ennek ellenére a dinasztia sorsa megpecsételődött. 1308 és 1392 között tizenegy király váltotta egymást a trónon, ami nem segítette az ország politikai életének stabilitását. Számos külső tényező is problémát jelentett. 1359 és 1361 között észak-[[kína]]i banditák fosztogatták. 1368-ban a [[Jüan-dinasztia|{{kínai|Yuan-dinasztiát|Jüan-dinasztiát}}]] letaszították a trónról, a koreai király pedig az új [[Ming-dinasztia|Ming-dinasztiát]] pártolta. A koreai seregeknek sikerült némi területet visszahódítani a [[mongolok]]tól és a [[dzsürcsik]]től, [[Kogurjo|{{koreai|Goguryeo|Kogurjo}}]] korábbi [[mandzsúria]]i területeit azonban nem. [[Kongmin korjói király|{{koreai|Gongmin|Kongmin}} király]] (1351–1374) a felesége halálát követően teljesen elhanyagolta királyi teendőit, és mindent egy buddhista szerzetesre, [[Sin Don]]ra hagyott, akit végül maga a király végeztetett ki. {{koreai|Gongmin|Kongmin}}t egyik eunuchja gyilkolta meg, majd [[U korjói király|U király]] került a trónra. U uralkodása alatt az udvarban állandó volt a pro-Ming és a pro-{{kínai|Yuan|Jüan}} tábor harca. 1388-ban a Ming uralkodó követelte, hogy az egykori mongol területeket szolgáltassák vissza, ekkor U, Ming-ellenes tanácsnokai hatására, elrendelte a kínaiak megtámadását. {{koreai|Yi Seong-gye|I Szonggje}} ellenkezett, figyelmeztette a fiatal királyt, hogy nem jó ötlet egy erősebb birodalmat provokálni, illetve elvonni a seregeket délről, ahol a japán kalózok fenyegették az országot. U nem hallgatott a tábornokra, {{koreai|Yi|I}} pedig visszafordította a seregeket és a fővárosban [[puccs|katonai puccsot]] hajtott végre. [[Kongjang korjói király|{{koreai|Gongyangot|Kongjangot}}]] (1389–1392) koronázta meg, a hatalmat azonban maga gyakorolta. Földreformot hajtott végre a nagy birtokok tulajdonosainak hatalmát megnyirbálandó, és minden ellenállótól megszabadult. 1392-ben maga ült a trónra, megalapítva saját [[I-dinasztia|uralkodói dinasztiáját]], és {{koreai|Joseon|Csoszon}} névre keresztelte királyságát.{{refhely|Nahm|92–93. o.;|Bauer|567. o.}}
{{koreai|Taejo|Thedzso}} a kínai [[Konfucianizmus|konfuciánus]] {{kínai|''tianming''|''tien-ming''|天命}}, koreaiul {{hangugeo|''Cshonmjong''|천명||Cheonmyeong}}, azaz az „égi megbízatás” eszméjét használta fel a trón elfoglalásának legitimalizálásához. E szerint a konfuciánus uralkodó eszmei példakép a nép előtt, ha nem ilyen uralkodó ül a trónon, az az Ég és a Föld harmóniáját veszélyezteti. {{koreai|Taejo|Thedzso}} és támogatói szerint a {{koreai|goryeói|korjói}} hatalmat korrupt tisztviselők ragadták magukhoz, akik gyenge bábkirályok mögül gyakorolták a hatalmat. Azzal is érveltek, hogy {{koreai|Gongmin|Kongmin}} halálával a {{koreai|Wang|Vang}}-dinasztia valójában kihalt, így új dinasztiát kellett alapítani.{{refhely|Seth|128. o.|azonos=S128}}
{{koreai|Taejo|Thedzso}} reformokat vezetett be a trón elfoglalása után, elsőként a földosztással foglalkozott. Megsemmisítették a régi földregisztereket, újonnan felmérték a köz- és magánföldeket, azzal a céllal, hogy minél kevesebb olyan birtok legyen, ami nem fizet adót. A [[koreai buddhizmus|buddhista templomok]]tól elvették a földterületeket és szétosztották a király követői között, beemelve azokat az adórendszerbe. Ez jelentősen meg is gyengítette a buddhizmus intézményét Koreában, és elősegítette a konfucianizmus terjedését. Bár egyes {{koreai|Joseon|Csoszon}} királyok maguk is támogatói voltak buddhista templomoknak a dinasztia kezdetén, a buddhizmus szerepe az államban fokozatosan csökkenni kezdett, majd teljesen megszűnt.{{refhely|Seth|128–129. o.}}
| |||