„Paál Zoltán (író)” változatai közötti eltérés

Felmenői [[palóc]] kézművesek, anyai ágon pedig a Felvidéken[[Felvidék]]en egykoron megtelepedett Sturman családnak a leszármazottja. [[1924]]-[[1928]] között a Putnoki[[Putnok]]i Polgári Fiúiskola tanulója volt. Édesapja halála miatt az iskolát nem fejezte be, az [[Ózdi Kohászati Üzemek|Ózdi Vasgyárban]] kezdett dolgozni. Innen átlagon felüli képességei miatt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Bányászati és Kohászati Szakiskolájába irányították, amit [[1933]]-ban felsőfokú végzettséggel befejezett. Két gyermeke született, Attilát tragikus körülmények közt veszítette el halála előtt nem sokkal, Éva lánya ma is él [[Ózd]]on.

Saját önéletírása szerint [[1944]] decemberében munkaszolgálatra[[munkaszolgálat]]ra behívták, és többedmagával [[Németország]] felé irányították. Egy ötvenfős [[Szovjetunió|szovjet]] ejtőernyős partizáncsoport[[partizán]]csoport, amely akkoriban a [[Sajó]] és [[Vág (folyó)|Vág]] vidékére érkezett, Paál Zoltánt véletlenszerűen megszöktette e menetből. A partizáncsapat egyik fiatal tagja volt [[Szalaváré Tura]], akinek nagyapja a [[manysi]] fősámánfő[[sámán]] unokája volt. Tura mesélt először Paál Zoltánnak az [[Arvisurák]] létéről a [[szlovákia]]i hegyek közötti bujdosás során. Átadta az Arvisurák világlátását, majd egy rögtönzött medvetoron ősi hagyomány alapján beavatta. Tura kiválasztottnak nevezte Paál Zoltánt, aki hevesen tiltakozott. Később mindketten német fogságba estek, fogságban átélték [[Drezda]] bombázása|Drezda bombázását]]. Tura a háború vége előtt nem sokkal [[Szombathely]]nél egy bombatámadásban meghalt.{{forrás}}