„Marosszentimre” változatai közötti eltérés

== Története ==

[[Györffy György]] azonosítja a korábbi ''Gyomord''dal (első említése 1262 előtti, ''Gyvmurd'' alakban). Ez a [[tatárjárás]] után [[Erdélyi szászok|szászokkal]] települt be. 1262 előtt [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] a [[boroskrakkó]]i és a [[magyarigen]]i [[hospes]]eknek adományozta, [[IV. László magyar király|IV. László]] 1289-ben megerősítette a boroskrakkóiak jogaiban. 1314-ben ''S. Emericus,'' 1332-ben ''Zentemreh,'' 1365-ben ''Zentemery,'' 1369-ben ''Zentemerich,'' 1507-ben ''Zent Imreh,'' 1690-ben ''Maros Sz Imre,'' 1750-ben ''Szent Imbre'' alakban írták. 1314-től a 14. század folyamán az [[erdélyi vajda]] és az alvajda bíráskodásának színhelye volt. 1407-ig [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]], 1407–25-ben Garázda Miklós és Szilágyi László, 1425–39-ben a somkereki Erdélyi család, 1439–1448-ban Bánfi György birtokolta.

 

 

Talán épp ebben a [[Oszmán Birodalom|török]] hadjáratban haltak ki szász lakói is, mert a későbbiekben magyar, a 18. századtól román lakosságú. 1448-ban Bánfi György és fia, Miklós a [[gyulafehérvár]]i [[káptalan]]nak adományozta. Magyar lakói 1545-ben lettek [[Protestantizmus|protestánsok]]. 1660-ban [[Barcsay Ákos]] udvarházat adományozott benne Rizmáni Vas Mihálynak. 1761-ben 66 [[román ortodox egyház|ortodox]] és két [[román görög katolikus egyház|görög katolikus]] család lakta. [[Kálvinizmus|Református]] egyháza 1766-ban, [[Gáldtő]] és [[Koslárd]] [[Leányegyház|filiákkal]] 37 férfit és 39 asszonyt számlált. A környező falvak lakói [[tutaj]]kikötőjében szerezték be a fenyődeszkát és a [[zsindely]]t.