„Nagykér” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) a →Népessége: jav |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Története: forr |
||
37. sor:
A régészeti leletek szerint területén már a [[kőkorszak]]ban laktak emberek. Az [[újkőkor]]ban a [[vonaldíszes kerámia]] és a [[zselízi csoport]] népe élt ezen a területen. Késő [[vaskor]]i ([[laténi kultúra|latén]]) leletek is előkerültek, a [[római kor]]ban pedig germán település állt itt. A község területén feltárt [[4. század]]i [[Római Birodalom|római]] épületmaradványokat egyes régészek római őrállomásként, az újabb kutatások alapján mások viszont [[kvádok|kvád]] előkelőség rezidenciájaként azonosítják. Az épületekhez a XIV. légió és más egységek égetett tégláit használták fel.<ref>Száraz, P. 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 16.</ref> A [[9. század]]ban [[nagymorva]] település, majd a honfoglalást követően vegyes magyar-szláv falu állt itt.
Már a [[11. század]]ban állt [[Szent Kelemen]] tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést [[1113]]-ban [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] király oklevelében ''Keer'' néven említik először. [[1156]]-ban ''Ker'', [[1222]]-ben ''Ker'', [[1269]]-ben ''Keer'' alakban említik az oklevelek. Neve a magyar ''Kér'' törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a [[tatárjárás]] elpusztította, de [[1332]]-ben már állt az új templom. [[1349]]-től a falu az [[esztergom]]i érsekség birtoka<ref>Knauz: Mon. Strig. III; Follajtár Ernő 1934: A zobori bencés apátság története. Nemzeti Kultúra II, 93.</ref>, mely
Legrégebbi fennmaradt réz pecsétnyomója 1671-ből származik.<ref>Szőke, J. 1993: Nagykér. Dunaszerdahely, 69, 103.</ref>
| |||