„Köbölkút” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Taz (vitalap | szerkesztései) →Története: via bohemica |
Taz (vitalap | szerkesztései) →Története: zobor |
||
52. sor:
Egy Szent István kori oklevél már említ egy települést a mai Köbölkút helyén, mely egy köves kút szomszédságában feküdt.{{forrás}} A helység fontos kereskedelmi útvonalon feküdt a középkorban is.<ref>[[Alapi Gyula (levéltáros)|Alapi Gyula]] 1934: A morva-cseh és magyar érintkezés a magyar középkor végéig. Nemzeti Kultúra II/1, 21.</ref> A falu első fennmaradt írásos említése ''"Petrus, Comes de villa Cubulcut"'' formában [[1233]]-ból származik.<ref>DLDF 58381; [[Georgius Fejér]] 1829: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis III/2. Budae, 491.</ref> [[1245]]-ben az esztergomi káptalan bizonyságlevelében szerepel Petrus de Cubulcut.<ref>[[Wenzel Gusztáv]] 1869: Árpádkori új okmánytár - Codex diplomaticus Arpadianus continuatus VII. 1235–1260. Pest, 200 No. 131.</ref> [[1299]]-ben III. András parancsa szerint, András comes fia Joanka mester azt panaszolta, hogy Kubulkuth nevű falujából Kurth-i Péter és társai 32 ökröt vittek el.<ref>MOL DL-DF 58435 Forgách levéltár; Hazai okmánytár VIII, 391; Fejér VI/2, 236; [[Szentpétery Imre]]–[[Borsa Iván]] 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II/4 1290–1301. Budapest, 219 No. 4236.</ref> Ugyanezen évben pereskedett még Joanka mester és ebben említik Kubulkuth nevű falujának esetleges elpusztítását is.<ref>MOL DL-DF 58437 Forgách levéltár; Fejér VI/2, 234; Szentpétery-Borsa 1987, 223-224 No. 4250.</ref>
[[1319]]-ben Kubulkuth-i Gwla fia László comes választott bíraként szerepel egy birtokperben. Az irat II. Ulászló 1494-es átiratában maradt csak fenn.<ref>MOL DL-DF 1944; [[Nagy Imre]] 1878: Anjoukori okmánytár - Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis I. 1301–1321. Budapest, 493-497; [[Vincent Sedlák|Sedlák, V.]] 1987: Regesta diplomatica necnon epistolaria Slovaciae II. Bratislavae, 200-201; "Str. II. 754"; [[Kristó Gyula]] 1998: Anjou–kori Oklevéltár V. 1318-1320. Budapest–Szeged, 145-146 No. 366.</ref> Ugyancsak [[1319]]-ben tiltják Kubulkuth-i Tooth Péter fia Tamást a Lyzko föld melletti rész megvételétől.<ref>MOL DL-DF 69201 Kubinyi család levéltára; Sedlák 1987, 211; Kristó 1998, 171-172 No. 433.</ref> Ugyanezen évben egy a Nógrád vármegyében lévő herenchen-i birtok és a Szt. Mihály tiszteletére épült templom felét Kwbulkwth-i Péter fia Tamás magisternek és rokonának adják. Ezen irat csak egy 1429-es átiratban maradt fenn.<ref>MOL DL-DF 221753; Sedlák 1987, 239; Kristó 1998, 250 No. 653.</ref> [[1325]]-ben néhai Kebelkwth-i Jula comes fiai László és István fogott bírákként szerepelnek.<ref>"[[Knauz Nándor]] MTT XX, 249"; [[Géczi Lajos]] 1997: Anjou–kori Oklevéltár IX. 1325. Budapest–Szeged, 115 No. 191.</ref> [[1328]]-ban Jula fia László comes és testvére István, Kubulkuth-i nemesek képviselnek Scenthamaskyurth birtok ügyében.<ref>MOL DL-DF 248424; Fejér VIII/3, 324-325; "Str. III. 131"; [[Almási Tibor]] 2001: Anjou–kori Oklevéltár XII. 1328. Budapest–Szeged, 85-86 No. 151.</ref> [[1333]]-ban Jula fia István szerint Magyar Pál mester jobbágyai Scuenfolu népét az ő kubulkuthi birtokán lévő házába vitték, apját és testvérét megsebesítették és egyéb károkat okoztak.<ref>MOL DL-DF 58476; Kristó Gyula 2002: Anjou–kori Oklevéltár XVII. 1333. Budapest–Szeged, 146 No. 318, 150 No. 327.</ref> 1332-1337 között összeírt pápai tizedjegyzékben Matias de Gbulcut 6 garassal szerepel.<ref>[[Vincent Sedlák]] 2008: Monumenta Vaticana Slovaciae I. 1332 – 1337. Trnavae/Romae, 107 No. 638.</ref> [[1346]]-ban ''"Kebelkut"'' néven említik a korabeli források. A [[14. század]]ban a Köbölkúti család birtoka, később több nemesi családé volt. Itt a zobori bencés apátság is eljárt hivatalos ügyben.<ref>[[Follajtár Ernő]] 1934, 176.</ref>
[[1520]]-ban Kewbewlkwth alakban említik.<ref>MOL DL-DF 24650; [[Fekete Nagy Antal|Antonius Fekete Nagy]]- Victor Kenéz - Ladislaus Solymosi - Geisa Érszegi 1979: Monumenta rusticorum in Hungaria rebellium anno MDXIV. Budapest, 513 No. 390.</ref> 1570-ben 40 házban 82 férfiembert jegyeztek fel a török adószedők.<ref>{{Fekete}} 132 No. 266</ref> [[1593]]-ban feldúlta a török. A [[17. század]] elején a Keglevich család, [[1635]]-től a Pálffyak a birtokosai. [[1663]]-ban a törökök Érsekújvár ellen készültek, a várkapitány megpróbált [[Köbölkúti csata|Köbölkútnál]] rajtuk ütni, de a törökök kivédték a támadást és a keresztény katonák nagy része elesett. 1664-ben 55 háztartásban 69 fejadófizetőt írtak össze a török adóösszeírásban.<ref>{{Blaskovics}} 121-122.</ref> A század végén elnéptelenedett. [[1715]]-ben szőlőskertje és 23 adózó háztartása volt. [[1787]]-ben 90 házában 629 lakos élt. [[1828]]-ban 99 háza volt 777 lakossal. Lakói földművesek, kézművesek kereskedők voltak. A 18. században nagy halastó volt a községben. A 20. század elején téglagyára működött.
| |||