„Velencei Köztársaság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kékítés, mondatközi hosszú kötőjelek |
Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
||
155. sor:
===== Nagy Lajos és Velence =====
Velence a XIV. században egyik legnagyobb harcát a szomszédos [[Magyarország]] ellen vívta. A két hatalom vetélkedése [[Dalmácia|Dalmáciáért]] immár több évszázada tartott. Amikor az [[Árpád-ház]] [[1301]]-ben kihalt, a Serenissima egy időre fellélegezhetett a magyar seregek sorozatos zaklatása felől. Sőt [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] uralkodása alatt Velencének még bővítenie is sikerült a dalmát birtokokat, ugyanis a Magyarországot uraló oligarchák igen kegyetlen feltételekkel uralkodtak a Tengermelléken, így [[Trau]] és [[
Lajos úgy érezte megsértették, és dühében százezres sereggel indult Zára ellen. A velenceiek gyorsan százezerre javították korábbi ígéretüket, de a háború elkerülhetetlen volt. [[1346]]. [[június 25.|június 25-én]] megkezdődött az ostrom, és [[július]] elején Velencének sikerült visszaszorítania a magyar hadakat. Lajos a nápolyi hadjárat eseményei miatt idő közben elutazott. Szent Márk köztársasága mindenesetre tanult az ostromból, minden igyekezetével baráti viszonyt akart kialakítani Lajos országával. De az [[Anjou-ház]] uralkodója hajthatatlan volt, sohasem egyezkedett a velencei követekkel. [[1348]]-ban végül fegyverszünetet kötött a két állam, amelyet azonban sohasem tartottak be. Lajos seregei többször is zaklatták a dalmát városokat. A nyolc éves békét Lajos annyira nem tartotta meghatározónak, hogy [[1350]]-ben szövetségre lépett [[Genova|Genovával]], és hajókat rendelt tőle az [[Adriai-tenger|Adriára]], majd szerződést kötött a kereskedővárossal Velence elpusztítására. A Serenissima diplomáciájának két évre volt szüksége, hogy lebeszélje Genovát a támadásról. Lajos azonban nem tett le Velence elleni terveiről, és [[1356]]-ban két fronton is megtámadta a köztársaságot.<br />
A Dalmáciában és Itáliában felsorakozó seregek létszámát tekintve a dózse igyekezett békét kötni a királlyal. De Lajos nem fogadta a velencei követeket. Lajos a Terra Fermán dúló harcokat vezette, és már megjelenésekor elesett [[Treviso]] környéke. Hamarosan [[Padova]] is magyar kézre került, ugyanis a város vezetője, ''Francesco da Carrara'' elfogadta Lajos szövetségét. Ekkor romlott meg véglegesen Velence és Padova viszonya. Ugyan Treviso mindvégig kitartott, a [[pápa (egyházfő)|pápa]] nyomására öt hónapos békét kötött a két hatalom. Ezalatt a velencei és magyar követek egymást váltva igyekeztek megállapodni. [[1357]] [[április]]ára végül elfogyott Lajos türelme, ugyanis Velence ugyan egész Dalmáciát átengedte volna, nem volt hajlandó lemondani Záráról és
A nyári hadjárat során Lajos hadai sorra foglalták el a dalmát városokat. Először [[Trau]], majd [[Split|Spalato]] és [[
===== Oszmánok elleni szövetség =====
|