„Teleki László (politikus, 1811–1861)” változatai közötti eltérés

a
A szabadságharc bukása után az emigráció többi tagjához hasonlóan Teleki is intenzíven dolgozott annak érdekében, hogy Kossuth és társai mihamarabb kiszabaduljanak a [[törökország]]i [[Kütahya]]-beli internálásból, ami [[1851]] őszén meg is történt. Ugyanakkor Kossuth még az internálás ideje alatt kinyilvánította igényét az emigráció ügyeinek vezetésére. Ezt Teleki (több más emigránssal együtt) elutasította, és meg is szakadtak a kapcsolatok közte és a volt kormányzó között, egészen [[1859]]-ig. Ennek ellenére a nyilvánosság előtt nem szállt szembe Kossuthtal, mivel úgy ítélte meg, hogy ez mindenképpen a magyar ügy kedvezőtlenebb nemzetközi megítéléséhez vezetne.
 
[[Fájl:Barabas-teleki.jpg|bélyegkép|200px|bal|Teleki László 1861-ben ([[Barabás Miklós]] festménye)]]
1851 őszétől kezdve főként [[Svájc]]ban tartózkodott. [[Genf]]i társasága olyan személyekből állt, mint a gyermekkori barát [[Puky Miklós]], valamint [[Horváth Mihály (történész)|Horváth Mihály]], [[Klapka György]] és [[Zichy Antónia]], Batthyány Lajos özvegye. Emellett időnkénti [[brüsszel]]i látogatásai idején [[Jósika Miklós]] és neje vendégszeretetét élvezte. Mindeközben, ha megoldható volt, sűrűn találkozott az időközben özveggyé vált [[Lipthay Auguszta]] bárónővel. Az 1859-ig eltelt néhány esztendőben – ha nem is vonta ki magát teljesen az aktív politikai életből – visszavonultabban élt.