|
[[Fájl:Profilkep1 www.kepfeltoltes.hu .jpg|bélyegkép|Nagyenyedi Vártemplom]]
A torony 1222-1239 között épült. Nyolc emelete van. A harangokhoz csigalépcső vezet, melyről gótikus ajtókeretek nyílnak a torony egyes emeleti helyiségei felé. A torony 61 méter magas. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. Az 1704-ik évi tűzvészben beomlott a hajó csúcsíves boltozata, melyet az 1720-35 években deszkamennyezettel pótolnak, majd az 1794-1804. évi munkálatok során a jelenlegi késő barokk stílusban épül újjá. Ekkor készül a karzat, minek következtében szükségessé válik a torony két oldalán levő gótikus bejáratok befalazása. Az eredeti templomból csak a szentély és a templom külső falai maradtak meg. 1795-ben feltöltötték a várárkot. 1811-ben épült az orgona, a déli és északi portikusok 1896-ban épültek, 1912-ben központi fűtést, 1924-ben villanyvilágítást szereltek.
Ha manapság megtekintjük a templomot, több építészeti stílust látunk épületállagában. Román stílű torony,egyszerűsített késő-gótikus templom-külső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint egyszerűsített késő-barokk (háromhajós) templombelső. Ennek magyarázata, hogy a város templomával együtt ötször lett elpusztítva és mindig a kór építészeti stílusának megfelelően lett újjáépítve.
A harmadik pusztítás dátuma l658. Előzménye: II. Rákóczi György fejedelem, rnegfontolatlanul, lengyel koronaszerző hadjáratba indul, nem kéri ki a porta (török) tanácsát. Hadait útközben szétverik, ő is csak a gondviselésnek köszönhetően menekül meg. A fejedelem megfontolatlanságát a porta tatár, török és más népekből álló seregével bünteti, kik a szabad rablás zászlaja alatt egész Erdélyt feldúlják, felbecsülhetetlen károkat okozva. Ekkor pusztul el a gyulafehérvári, Bethlen Gábor által alapított (1622) Collegium Acadenricum, az értékes könyvtár és Erdély egyetlen akkori patikája (mindez Gyulafehérváron). A pusztítók a tatár kánnal az élen Enyedet is elérik. Egy hirtelen felhőszakadás a gyújtogató pusztítás méreteit részben csökkentette.
A negyedik pusztítás 1704. virágvasámapja (március 16.), amikor Rabutin osztrák generális parancsára Tige ezredes martalóc csapatával megtámadja a várost. Küldöttség élén Pápal Páriz Ferenc koll-i professzor kegyelmet kér a városnak, sikertelenül. Az összecsapásban kb. 200-an esnek el, melyből 30, emlékművük a Kápolna-dombon áll. Erről az időről szól Jókai Mór "A nagyenyedi két fűzfa" c. beszélye ( romantikus átdolgozásban).
Az ötödik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849 január 8-dikáról 9-dikére virradó éjszaka, amikor a katonai védelern nélkül hagyott városra tőr az Axente Sever és Prodan Simion muzsnaházi pópák-vezette nyugati érchegység fellénított román lakossága. A férfiak a szabadságharc zászlaja alatt a közös jogokért harcoltak, amikor egy éjszaka majd 800-1000 embert (asszonyt. Öreget. gyereket) mészárolnak le a -27 fokos hidegben. A templomot feldúlták, levéltárát megsemmisítették, kegytárgyait, értékeit elrabolták. Nincs nagy-magyarországnak olyan l848-49-es csatatere, helyisége, ahol egy nap majd 800-1000 estek el. E förtelmes tragédiával Enyed az élen jár.
''A vártemplom egyháztörténeti kronológiája''
Az évszázadok során a vártemplom egyháztörténeti szempontból is számos jelentős esemény színhelye volt. A legfontosabb közülük: 1551-ben Egyed első papja aláírta a lutheri confessiót; 1551 júliusában, a várban szállt Izabella királyné a magyar koronával, amelyet Tordán a Habsburg-családnak adott át; 1564 áprilisában Blandrata György, fejedelmi küldött elnökletével itt vált külön a lutheri és kálvini egyház, ennek következtében a nagyenyedi zsinat alapította meg az Erdélyi Református Egyházkerületet, itt és ekkor választották meg az erdélyi magyar reformátusok első püspöki Dávid Ferenc személyében; az 1577-es zsinaton Tordai Szabó Andrást választották az erdélyi reformátusok második püspökének; itt döntött 1599-ben a Generális Zsinat, arról, hogy a téli zsinat helye mindig Nagyenyed legyen, 1646-ban a zsinat presbitériumok felállítását rendelte el; 1682-ben az enyedi templomban állították fel a Supremum Consistoriumot, a ma is létező Igazgatótanács elődjét (világiakból és egyháziakból álló bizottság). 1780-1849 között a város az Erdélyi Református Egyházkerület püspöki székhelye volt. Ez idő alatt Nagyenyed kilenc lelkésze töltött be püspöki tisztséget ( zárójelben püspöki szolgálatuk időszaka): Toronyi Máté (1592-1599), Tasnádi Veress (Ruben) István (1605-1616), Csulai György (1627-1635), Borosnyai Lukács (1728-1740), Csernátoni Vajda Péter (1782-1784), Antal János (1836-1848), dr. Bartók György (1899-1907), Nagy Károly (1918-1926), dr.Makkai Sándor (1926-1936).
A Magyar kultúra és művelődés fellegváraként szolgáló templom tartószerkezete mára meggyengült, az épület teljes feljavításra szorul. A 2008-ban elkészült restaurálási terv alapján az elvégzendő munkálatok összértéke 2.770.000 Euró.
A reformáció óta a gyülekezetben 59 lelkész és 63 segédlelkész szolgált.
2010. december 31-én a gyülekezet 2066 lelket számlált.
|
