„Inkey család” változatai közötti eltérés

Iharosberényben [[1726]]-ban telepedett le az [[Inkey család]], kastélyukat [[1750]]-ben, Inkey Gáspár építette és ekkor kezdődött meg a kastélypark kialakítása is. A község [[1726]]-tól az Inkey család birtoka volt, és az is maradt 219 esztendőn át, egészen [[1945]]-ig. A két évszázad alatt meghatározó szerepet játszottak a község életében. A családról az a monda járja a környéken, hogy ősük kanász volt, aki lefejezett egy [[Oszmán Birodalom|török]] [[basa|basát]] miközben az egy patak fölé hajolva éppen szomját oltotta. Állítólag ezért kapta azt a kiváltságot, amely értelmében birtokába szállottak mindazon földek, melyeket egy nap alatt körül tudott lovagolni. A mondabeli patakot ma is mutogatják az idősebbek „Petekút” néven. A valóságban a pallíni Inkey család magát a Dunántúli ismert Inkey Loránth családdal egy közös törzsből eredezteti, mely a [[17. század]] végén a hangzatosabb Inkey nevet vette használatba. A család a [[Dunántúl]]on és [[Horvátország]]ban is rendelkezett birtokokkal. Nemessége állítólag [[1419]]-ben erősíttetett meg. A családfa élén álló Inkey Ferenc fiát [[1693]]-ban meggyilkolták és csak lányai maradtak. Másik fia, János, még a 17. század végén nádori adományt vitt [[Rigyác]], [[Petri]], [[Eszteregnye]] helységbeli birtokaira, majd megszerezve a fiú örökös nélkül meghalt Nagy Ferenc leányaitól [[Iharosberény]], [[Sormás]], [[Újudvar]], [[Iharos]], [[Miháld]] falvakat. Azokra [[III. Károly]]tól [[1721]]. [[október 3]]-án adományt nyert, még Inkei Loránth néven. Ekkor kerül birtokába az előnevet adó [[Palin]] község is és utána vette föl a család a ''pallini Inkey'' nevet.