Wikipédia

„Francia filmművészet” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
34. sor:
Az impresszionizmus előtti francia filmművészetben az ábrázolás megfelelt a korai filmben általában tapasztalhatónak: a cselekményes téma fő mozzanatai jelenítették meg, s ez egészült ki a feliratok révén magán- és párbeszédekkel, de még inkább közvetlen magyarázatokkal. A magyarázatok nem csak a hely és idő koordinátáit adták meg, hanem az összefüggéseket is tisztázták. Sokszor nagyon részletesen és kihagyott események felsorolásával is. A hősök cselekvése tehát csak részben motiválódott látható akcióval, részben az inzertek szövege hozta a dolgokat a néző tudomására. Ez az ábrázolás kizárt mindenfajta azonosulását a hősökkel, s inkább látványosság volt, semmint [[esztétika]]i megismerés. Az, hogy a filmművészet – mozgófénykép jellege folytán - bizonyos értelemben a valósággal ábrázol így alig valósult meg. Ebből következik az, hogyha a tartalmat hordozó formai közeg ilyen ’primitív’ volt, akkor nem volt mód arra sem, hogy a filmek a valóságos ellentmondásokat ragadják meg. Akár társadalmi-politikai fokon, akár az egyszerű mindennapi emberi élmények síkján jelentkeznek. Az impresszionizmus az események mozgóképesítése mellett a gondolatoknak és az emlékeknek is helyet adott.
 
Az impresszionizmus előfutárának [[Abel Gance]] tekinthető, később több fiatal [[Filmrendező|rendező]] is feltűnt, mint [[Louis Delluc]], [[GermanieGermaine Dulac]], [[Julien Duvivier]], [[Albert Cavalcanti]], [[Carl Theodore Dreyer]], [[Jean Epstein]] és [[Marcel L'Herbier|Marcel L’Herbier]]. L’ Herbier a képszerű szépségeket már nem festőiesen, színpadi dekorációk módján kereste, tisztán fotografikusan, a fénykép új lehetőségeiben. Az effajta nézőpontkeresés nem csak anyagszerűbb, hanem kevésbé filmellenes is. Az effajta formai szépség nem csak, hogy nem rontotta filmjei drámaiságát, a [[dráma]] tempóját, hanem inkább a kifejezést szolgálta, a jelenet érzéstartalmát, hangulatát növelte. Ennek a magas fejlettségű francia filmstílusnak legfőbb eszköze a kifejező [[fény]], a fények és [[Árnyék (optikai jelenség)|árnyékok]] egyensúlya, harmóniája. A filmbeli megvilágítás a művészi kifejezést szolgálta. Az általános bevilágítás csupán bázis volt. A rendező ebből indult ki, hogy felrakhassa a kifejező fényeket és árnyékokat, hogy ezáltal megteremtse a jelenet drámai atmoszféráját. A színpadias ábrázolástól való elszakadás újítását jelentőssé olyan művek emelték, mint például Delluc ''Láz'' című filmje, amit [[1921]]-ben mutattak be. Ez a film már több mint egy cselekményességével érzelmileg felfokozott színpadias [[illusztráció]], mert jelentéshordozásában már igényesebb. A film egy [[Marseille]]-i kocsmában játszódik, ahová a tengerészek egy csoportjával a kocsmárosné volt szeretője is megérkezik egy egzotikus vidékről érkező nővel. Egymás iránti érdeklődésük ismét feltámad a [[tánc]] folyamán. A kocsmárosné által visszautasított egyik vendég uszítására azonban a kocsmáros megtámadja, sőt megöli a matrózt. Társait a [[rendőrség]] akadályozza meg a bosszúban. A verekedésben megsérült vendég (az uszító) pedig a kocsmárosnéra tereli a gyanút, akit elvisznek a rendőrök. Még csak a szokásos mindennapi kocsmai képet látni, amikor a kocsmárosné [[plán|premierplánját]] felváltja a [[kikötő]] képe. Ez azt fejezi ki, amit a képen látható személy gondol, tehát a kocsmárosné vágyódását a matróz iránt. Ezzel párhuzamosan megjelennek az egzotikus vidékről származó nővel való kapcsolat kialakulásának képei is. A film jelentős részét tehát a találkozás kapcsán az emlékképek felidéződése foglalja el, tehát Delluc filmjében már a cselekvés motivációja, a külső hatásokra való reagálás lépett előtérbe.
 
Az impresszionista művek között sok a remekmű, de van egy kimagasló film, ami a maga nemében a francia némafilm emblémája lett. Nem másról van szó, mint Dreyer: ''Jeanne d’Arc szenvedéseiről'' ([[1928]]). A rendező végig közeli képkivágásokat használ, ezek közül is főleg premier- és szekond [[plán]]okat, de előfordul kistotál is. Ennek ellenére a néző térbeli és időbeli orientációja mindig hibátlan, hiánytalan marad. Dreyer programja az volt, hogy szerette volna megmutatni a [[lélek]] hatalmát a [[Emberi test|test]] felett. A [[realitás]] érdekében mellőzött mindenféle púderezést és sminket, a színészeit is az életből válogatta, nem hivatásos színészek voltak. Dreyer szakított azzal a megszokással is, hogy a film jeleneteit nem a [[forgatókönyv]] szerinti sorrendben veszik fel. A film valamennyi színterét és dekorációját előre megépítette, a jeleneteket sorban, a dráma időrendje szerint vette fel. Ezáltal elérte azt, hogy a színészei a lehető legmélyebben beleéljék magukat a szerepükbe.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Francia_filmművészet”