„Ohm törvénye” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
E megjegyzés alapján javítva: <!-- a kepletek jok lennenek a bal oldalon, csak kicsit beljebb kezdve--> |
||
1. sor:
Az '''Ohm-törvény''' egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon) átfolyó [[Elektromos áram|áram]] erőssége és a rajta eső [[elektromos feszültség|feszültség]] összefüggését adja meg. A törvényszerűséget [[Georg Simon Ohm]] német fizikus [[1826]]-ban ismertette először.
A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható [[elektromos ellenállás]]sal rendelkeznek. Ohm kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető feszültséggel egyenesen arányos, vagyis
<!-- a kepletek jok lennenek a bal oldalon, csak kicsit beljebb kezdve-->
ahol az ''állandó'' az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás.
12. sor:
Az ellenállás egysége a
A mérésekből (és egyszerű gondolatmenetből is) következik, hogy egy adott '''A''' keresztmetszetű, homogén anyagú fémes vezeték '''l''' hosszúságú szakaszának ellenállása egyenesen arányos a vezeték hosszával és fordítottan arányos a keresztmetszetével:
ahol
24. sor:
Ennek mérőszáma az egységnyi keresztmetszetű, egységnyi hosszúságú vezeték ellenállásának számértékével egyenlő. A fajlagos ellenállás SI-egysége az
ez azonban a gyakorlatban túl nagy érték, ezért helyette az 1 méter hosszú, 1 mm² keresztmetszetű vezeték ellenállását veszik alapul:
A fajlagos ellenállás függ a hőmérséklettől is az alábbi összefüggés szerint:
ahol
| |||