„F–15 Eagle” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
a Removing Link GA template (handled by wikidata)
→‎A kezdetek: Nyelvhelyességi hiba került javításra.
42. sor:
== Történet ==
=== A kezdetek ===
1967-ben az amerikai hírszerzés legnagyobb meglepetésére egy nagyméretű szovjet vadászgép fejlesztéséről szerzett tudomást. Akkor még nem tudták, hogy a [[MiG–25]]-öt.<ref name="Davies_p9-11">Davies 2002, pp. 9–11.</ref> nagysebességű elfogóvadásznak tervezték, nem pedig légifölény kivívására képes vadászgépnek.<ref name="Bowman">Bowman 1980, p. 193.</ref> A MiG–25 hatalmas [[függőleges vezérsík]]jai alapján egy kiemelkedő manőverezési képességű gépet feltételeztek, és az amerikai légierő attól tartott, hogy teljesítményében a MiG–25 bármelyik amerikai gépet felülmúlja. A szovjet gép nagyméretű vezérsíkjaira azonban a nagy magasságú, nagy sebességű repülés során fellépő irányítási nehézségek miatt volt szükség.
 
Az [[F–4 Phantom II]] volt az amerikai légierő és a haditengerészet egyetlen olyan vadászgépe, amelynek elegendő tolóereje, hatósugara és irányíthatósága volt vizuális célazonosítást követően felvenni a harcot a szovjet gyártású vadászgépekkel.<ref name="Davies_p9-11"/> A Phantom harcbalépését csakis vizuális célazonosítás után engedélyezték, ezért nem tudtak a tervezés szerinti távolságokból támadni. A közép hatótávolságú [[AIM–7 Sparrow]] és, kisebb mértékben ugyan, a rövid hatótávolságú [[AIM–9 Sidewinder]] is pontatlannak bizonyolt azoknál a légi közelharcoknál, amelyekbe a Phantom a vizuális azonosítás után került. Az ilyen rövid távolságoknál gépágyúval lehetett hatékonyan harcolni,<ref name="Davies_p7-9">Davies 2002, 7–9. oldal</ref> ám a kezdetekkor a Phantomot ilyennel nem szerelték fel. A vietnami bevetések eredményeként azonban erre szükség lett, ezért először felfüggesztett, külső gépágyúval, majd az F–4E-t már [[M61 Vulcan]] belső gépágyúval szerelték fel.