„Szeminol háborúk” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forma AWB |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
Floridát [[1763]]-ban az angolok kettéválasztották keleti és nyugati részre. Nyugat-Florida kiterjedt az [[Apalachicola]] folyótól a [[Mississippi (folyó)|Mississippi]] folyóig, így az [[Appalache-hegység]] folyói mind spanyol területen ömlöttek a tengerbe.
Az Egyesült Államok szabad kereskedelmet akart a folyókon, és elkerülni, hogy a spanyol területeken európai támaszpontokat létesítsenek, s felhasználják azt az amerikaiak ellen.<ref>Missall. Pp. 13, 15-18</ref>
[[Louisiana]] [[1803]]-as megvásárlásával a Mississippi folyó deltája az Egyesült Államok tulajdona lett, de Georgia, [[Alabama]], [[Mississippi (állam)|Mississippi]] és [[Tennessee]] legtöbb folyója keresztülfolyt Kelet- vagy Nyugat-Floridán mielőtt elérte a [[Mexikói-öböl|Mexikói-öblöt]].
Louisiana megvásárlása után az Egyesült Államok jogot formált Nyugat-Florida egy részére a [[Perdido]] folyótól nyugatra egészen a Mississippi folyóig.
[[1810]]-ben [[Baton Rouge]] lakossága egy új kormányt alakított, elfoglalták a helyi spanyol erődöt és az Egyesült Államok védelmét kérték.
[[James Madison]] elnök engedélyt adott [[William C. C. Claiborne]]nak, [[Orleans]] terület kormányzójának, hogy vegye birtokba Nyugat-Floridát a Mississippi folyótól keletre a Perdido folyóig, de Claiborne csak a Pearl folyóig jutott.<ref name="auto_efVnr6Ep0TKEZiOrcPIiIQ">Collier</ref> Ezután Madison [[Geroge Mathews]] generálist küldte a floridai ügyek rendezésére. Amikor ajánlatát, miszerint adja át Nyugat-Floridát az Egyesült Államoknak, Nyugat-Florida kormányzója határozottan visszautasította,
Mielőtt a Patrióta sereget kivonták volna Floridából, a spanyolokkal szövetséges szeminolok megtámadták őket. Ez újra megerősítette az a felfogást, hogy a szeminolok az amerikaiak ellenségei, nem beszélve arról, hogy a harcoló fekete szeminolokban a fehér telepesek komoly fenyegetést láttak. Rabszolgalázadástól tartottak még a georgiai Patrióta seregen belül is.
28. sor:
Az első nagy esemény amely befolyást gyakorolt a floridai szeminolokra, az a '''[[krík háború]]''' volt [[1813]] és [[1814]] között. [[Andrew Jackson]] a [[Horseshoe Bend|Horseshoe Bend-i]] csatában a ''Vörös Husángok'' felett aratott győzelme után nemzeti hőssé vált. A [[Fort Jackson Egyezmény]] kényszerítette a [[krík indiánok]]at Dél-Georgia és Dél-közép-Alabama átadására. Ennek eredményeként az indián lakosságnak el kellett hagynia ezeket a területeket és Floridába találtak menedéket.<ref>Missall. Pp. 21-22.</ref>
Az angol-amerikai háború idején, 1814-ben az angolok katonai tábort létesítettek Pensacolában és szeminol indián szövetségeseket toboroztak Nyugat-Florida más területein is. [[1814]] májusában az angol erők kikötöttek
Andrew Jackson szerette volna megsemmisíteni a Fekete Erődöt, de spanyol területen volt. [[1816]] áprilisában üzenetet küldött Nyugat-Florida kormányzójának, hogy ha nem számolja fel az erődöt, akkor ő megteszi. Mivel a kormányzó nem mutatott semmi szándékot az erőd felszámolására, Jackson kijelölte [[Edmund Pendleton Gaines]] tábornokot a feladat végrehajtására. Gaines utasította [[Duncan Lamont Clinch]] ezredest egy erőd (Fort Scott) építésére a Flint folyón, Florida északi határán. Gaines tudatta, hogy a Scott erőd ellátása New Orleansból az Apalachicola folyón fog lezajlani, amely annyit jelentett, hogy elhaladva a
[[1816]]
Az erőd felrobbantása után az Egyesült Államok katonasága visszavonult Floridából, de hátramaradt bűnözők lázongásokat szítottak a fehérek között, megöltek sok indiánt, s elrabolták állataikat, rabszolgáikat. A harag egyre gyűlt az indián lakosságban a gyilkosságok miatt, amelyet a fehérek elkövettek, s bosszút akartak állni, valamint visszaszerezni jogos tulajdonukat. [[1817]]. február 24-én az indiánok megöltek egy asszony
===Fowltown-i és a Fort Scott-i mészárlások===
Fowltown egy Mikaszuki falu volt délnyugat-Gerogiában, a Fort Scott erődtől 24 km-re. Fowltown vezetője [[Neamathla]] tárgyalásokat kezdeményezett az erőd vezetőivel a Flint folyó keleti partján levő földek használatáról, illetve annak tulajdonjogáról. A földet a krík indiánok adták át a fehéreknek a Fort Jackson egyezmény után. A mikaszuki indiánok nem tekintették magukat krík indiánoknak, így nem tartották jogosnak, hogy
[[1817]] novemberében
Amikor a Scott-erődi gyilkosságoknak híre ment, Gaines parancsot kapott Florida megszállására, az indiánok üldözésére, de a spanyol telepeket kímélni kellett. Azonban Kelet-Floridát elözönlötték a kalózok, s elfoglalták Fernandiát. Ekkor [[John C. Calhoun]] hadügyminiszter Andrew Jacksont küldte Florida megszállására.<ref>Missall. P. 38.</ref>
===Andrew Jackson megszállja Floridát===
Jackson a St. Marks erődöt elhagyva a [[Suwannee]] folyó mentén haladva megtámadta a falvakat, amelyekben többnyire menekült rabszolgák éltek. Április 12-én a hadsereg a [[Econfina]] folyó partján a Vörös Husángok egy falujára bukkant. Közel 40 Vörös Husáng indiánt megöltek és körülbelül 100 asszonyt és gyermeket foglyul ejtettek. A Suwannne folyó mentén haladva a katonaság üres falvakat talált, a lakosok már korábban elmenekültek a fekete szeminolok
A fő szeminol és fekete falvak lerombolása után Jackson bejelentette győzelmét, hazaküldte a georgiai katonaságot és az alsó krík indiánokat.<ref>Missall. Pp. 33-34, 41-42.</ref>
A St. Mark erődnél
Jackson egy helyőrséget hagyott hátra a St. Marks erődnél, ő maga pedig visszatért Ft. Gadsden-i erődbe. Jackson első jelentése szerint Florida megszállása békésen zajlott le, később hozzátette, hogy az indiánok gyülekeztek és a spanyolok segítették őket ellátmánnyal. Gadsden-i erődben 1000 katonát hagyott, s május 7-én elindult Pensacola felé. Nyugat-Florida kormányzója tiltakozott, hogy a legtöbb indián lakos asszony és gyermek, s a férfiak fegyvertelenek, de ez Jacksont nem állította meg.
Amikor május 23-án Jackson Pensacolaba ért a kormányzó 175 főnyi spanyol helyőrségével visszavonult a Barrancas erődbe hátrahagyva Pensacola városát. Pár napig ágyúval lőtték egymást, azután Jackson a körülvett spanyol Barrancas erődöt William King ezredesre, mint katonai kormányzóra
===Következmények===
61 ⟶ 60 sor:
Adams diplomáciai okokból megvédte Jackson hadműveleteit és követelte a spanyoloktól, hogy tartsák Kelet-Floridát jobban ellenőrzés alatt, vagy adják át az Egyesült Államoknak. Spanyolország egyezményben átadta Kelet-Floridát, s lemondott minden igényéről Nyugat-Floridával kapcsolatban.<ref>Acquisition of Florida: Treaty of Adams-Onis (1819) and Transcontinental Treaty (1821)</ref>
A britek tiltakoztak a két angol állampolgár elítélése és kivégzése ellen, akik soha nem léptek az Egyesült Államok területére. A Britek jóvátételt és megtorlást követeltek. Az amerikaiak tartottak egy újabb amerikai-angol háború kitörésétől, de az angolok ráébredtek, hogy az amerikaiaknak milyen fontos a jó kapcsolatok fenntartása a gazdaságuk fejlődése szempontjából.<ref>Missall. P. 45.</ref>
Az amerikai jóvátétel ügye Ambrister és Arbuthnot törvénytelen elítélése miatt kongresszusi kihallgatásokkal kezdődött.
Míg az amerikaiak többsége támogatta Jacksont, addig sokan aggódtak, hogy Jackson egy második Napóleonná válik. [[1818]]. decemberben a kongresszus újból összegyűlt, hogy helytelenítse Jackson cselekedetét, de mivel túl népszerű volt végül nem tettek semmit.<ref>Missall. Pp. 44, 47-50.</ref>
78 ⟶ 77 sor:
[[Fájl:Moultriecreekreservation.PNG|bélyegkép|Moultrie Creek rezervátum]]
[[Fájl:Semresrr.jpg|bélyegkép|Rezervátum 1820-as és 1830-as években]]
A '''Moultrie Creek Egyezmény''' a szeminolok számára rezervátumokat biztosított Közép-Floridában. [[1823]]-ban végül a kormány elhatározta, hogy az indiánokat rezervátumokba letelepíti Florida középső részén. Az indiánokkal a tanácskozásra kijelölt időpont 1823. szeptemberben volt [[Moultre Creek]]-nél St. Augustine-tól délre. A találkozón kb. 425 szeminol jelent meg, s [[Neamathla|Neamathlát]] választották a fő képviselőjüknek. Az egyezmény gyakorlatilag az jelentette, hogy a szeminolokat rezervátumokba kényszerítik az Egyesült Államok védelme alatt, és ezért cserében feladnak minden jogot, követelést a félsziget többi részére. A rezervátum kb. 16000 km²-es terület volt a jelenlegi állapot szerint Ocalától egy kicsit északra a Tampa-öböl végéig. A határokat mindkét oldalon távol a parttól húzták meg, hogy az indiánok ne tudjanak kapcsolatot teremteni Kubával vagy a Bahama-szigetekkel. Neamathla és másik öt főnök engedélyt kapott falvaik megtartására az Apalachicola folyó mentén.<ref>Missall. Pp. 63-64.</ref>
A Moultrie Creek Egyezmény értelmében az Egyesült Államok köteles volt védelmezni az indiánokat mindaddig, amíg azok békésen a törvények szerint élnek. A kormány még köteles lett volna biztosítani földművelő eszközöket, szarvasmarhákat, disznókat az áttelepítés során elszenvedett veszteségekért, és ellátni őket élelmiszeradaggal, amíg újra beérnek a termények. A kormány köteles lett volna fizetni évente 5000 dollárt 20 évig, gondoskodni tolmácsról, iskolákról, kovácsról szintén 20 évig. Cserébe az indiánoknak utat kellett volna építeni a rezervátumon keresztül, és megtagadni pártfogásukat a szökött rabszolgáktól, vagy más menekültektől, akik az Egyesült Államok törvényei alá tartoztak.<ref>Missall. Pp. 64-65.</ref>
Az egyezmény gyakorlati kivitelezése azonban megrekedt. A [[1824]]-ben a Brooke erődnél négy gyalogos brigád sorakozott fel, mely tisztán jelezte, hogy a kormány szándékai komolyak a rezervátumba való kitelepítést illetően. Júniusban James Gadsden, aki az egyezmény fő alkotója volt, s az áttelepítések
Júniusban DuVal kormányzó mozgósította a katonaságot s parancsot adott ki a Tallahassee és Mikaszuki főnököknek egy találkozóra a St. Marks erődnél. A találkozón [[1824]]. október 1-jén utasította az indiánokat a rezervátumokba költözésre.<ref>Missall. Pp. 69-71.</ref> Októberben a szeminolok még mindig nem mozdultak. DuVal kormányzó jóvátételt kezdett fizetni az indiánoknak az új területek feljavítására. Élelmiszer adagokat is küldött a Brook erődhöz szétosztásra. A szeminolok végül elindultak a rezervátumokba, de egy éven belül sokuk visszatért korábbi otthonukba a Suwannee és Apalachicola folyók közé.
[[1826]]-ban a legtöbb indián már a rezervátumban volt, de meglehetősen rossz körülmények között. A földeket ki kellett tisztítani, hogy termőfölddé tehessék, és a már elültetett terményeket a szárazság elpusztította. Sokan közülük éhen haltak. George M. Brooke ezredes, a Brooke erőd parancsnoka irt DuVal kormányzónak, hogy kérjen segítséget az éhező szeminoloknak, de a segítségkérést feltartotta a vita, hogy a szeminolokat kitelepítsék-e a Mississippitől nyugatra, így semmi sem tettek öt hónapig
▲[[1826]]-ban a legtöbb indián már a rezervátumban volt, de meglehetősen rossz körülmények között. A földeket ki kellett tisztítani, hogy termőfölddé tehessék, és a már elültetett terményeket a szárazság elpusztította. Sokan közülük éhen haltak. George M. Brooke ezredes, a Brooke erőd parancsnoka irt DuVal kormányzónak, hogy kérjen segítséget az éhező szeminoloknak, de a segítségkérést feltartotta a vita, hogy a szeminolokat kitelepítsék-e a Mississippitől nyugatra, így semmi sem tettek öt hónapig értük.<ref>Missall. Pp. 71-73.</ref>
A szeminolok nehezen kezdtek beleszokni a rezervátumi életbe. A King erőd közel volt a rezervátumhoz, és a katonaság jelentette, hogy a szeminolok békésen élnek. A béke öt évig tartott, ami alatt többször felszólították őket, hogy települjenek át a Mississippitől nyugatra lévő területekre. A szeminolok ellenálltak, s kialakult közöttük egy szövetséges kapcsolat. A legtöbb fehér telepes a szeminolokra úgy tekintett, mint újonnan érkezett krík indiánokra, azonban a szeminolok Floridát tartották otthonuknak, s megtagadtak minden kapcsolatot a krík indiánokkal.<ref>Missall. Pp. 75-76.</ref>
97 ⟶ 95 sor:
[[1832]] tavaszán a szeminol rezervátum vezetőit találkozóra hívták ''Payne's Landinghez'' az Oklawaha folyónál. A béketárgyaláson felszólították a szeminolokat, hogy távozzanak nyugatra, ha a föld megfelelő. A héttagú indián főnökből álló delegáció szemrevételezte a földet az új rezervátumban. A földek megtekintése után, és a már ott letelepedett krík indiánokkal való tárgyalás után a hét főnök [[1833]]. március 28-án aláírta az egyezményt, hogy a föld elfogadható. Azonban Floridába való visszatérésük után tagadták, hogy aláírták a szerződést, illetve azt mondták, hogy kényszerítették őket. Azt is kifejtették, hogy nekik nincs joguk az egész törzs nevében döntéseket hozni. Az Apalachicola folyó menti falvak könnyebben meggyőzhetőek voltak, s elmentek nyugatra 1834-ben.<ref>Missall. Pp. 83-85.</ref>
Az Egyesült Államok végül ratifikálta a
1834. októberben a King erődnél összehívta az indián főnököket, hogy rábeszélje őket a távozásra. A szeminolok Thompson tudtára adták, hogy nincs szándékukban nyugatra vándorolni, s nem éreznek kötelezettséget a
Azonban az öt legfontosabb szeminol főnök, beleértve Mikanopit az Alachua szeminolok vezetőjét, megtagadták a kitelepítést. Thompson kijelentette, hogy azokat a főnököket leváltják, akik megtagadták a távozást. A kapcsolat ettől kezdve csak romlani kezdett. Thombson megtiltotta, hogy a szeminoloknak puskát vagy muníciót adjanak el. Osceola, egy fiatal harcos, akire a fehérek is felfigyeltek, különösen feldúlt volt a tilalom miatt, s kimondta, hogy a fehérek úgy kezelik őket, mint a rabszolgákat.
Thompson úgy hitte, hogy Osceola-t a maga szolgálataiba tudja állítani, s fegyvert adott neki. Később a King erődbe zárta egy éjszakára. A következő nap, miután Osceola elfogadta a Payne's Landing Egyezményt, elengedték remélve, hogy követőit magával hozza.<ref>Missall. Pp. 90-91.</ref>
A helyzet fokozatosan romlott. 1835. június 19-
1835. novemberben [[Charley Emathla]] főnök nem akart része lenni a háborúnak és egyetértett abban, hogy embereivel nyugatra emigrál. Ez más főnökök szemében az árulással volt azonos, s mikor eladta marháit, halálra ítélték. Visszatérőben falujához
==Második szeminol háború==
===Összetűzések===
Florida kezdett felkészülni a háborúra, miután felismerték, hogy az indiánok ellenállnak az áttelepítésnek. A
[[Duncan L. Clinch]] tábornok kérésére [[George K. Walker]] kormányzó utasította Richard Keith Call területi kormányzót, hogy toborozzon önkénteseket.
A szeminolok ekkor már az egész államban garázdálkodtak, megtámadtak elszigetelt farmokat, telepeseket, ültetvényeket és katonai erődöket, és leégették a [[Cape Florida]]-i [[világítótorony|világítótornyot]] is.<ref>Tebeau-Marina: Pp.145-146.</ref>
Ethan Allen Hitchcock egyike volt azoknak, akik megtalálták Dade egységeinek maradványát. Írásában kifejtette, hogy "A kormány téved, amikor kitartóan szembeáll az indiánokkal, akik nemesen védik országukat egy hamis szerződés erőszakos betartatásával szemben. Az őslakosok megpróbáltak mindent, hogy elkerüljék a háborút, de kormányuk zsarnoksága belekényszeríti őket".<ref>Hitchcock. Pp.120-121.</ref>
120 ⟶ 117 sor:
===Jesup taktikája===
Az indiánok képesek voltak tartani magukat Florida vadonjában, és harcolni a régi ellenség, a krík indiánok
Jesup 9000 ezer főnyi hadseregének fele önkéntes volt.<ref>Missall. Pp. 122-125.</ref>
[[1837]] januárjában a háború változott és különböző összetűzéseknél sok szeminol és fekete szeminol vesztette életét. Sok törzsfőnök üzenetet küldött Jesupnak, hogy hajlandók nyugatra távozni fekete rabszolgáikkal. Sok vezetőt megvesztegettek, köztük Mikanopit is, de két fontos főnököt: Osceolát és Sam Jonest, akik hevesen tiltakoztak az áttelepítések ellen, nem lehetett lefizetni.
[[Június 2.|Június 2-án]] két vezető kb. 200 emberrel behatolt az alig védett erődbe, a 700 szeminolt, akiket lefizettek, elengedték. Jesup parancsára Joseph Marion Hernández egy expedíciót indított az indián vezetők elfogására. Foglyul ejtették Coacoshe-t (Vadmacska), Osceolát és Mikanopit, akik a fehér zászló alatt közeledtek a megbeszélésre. [[November 19.|November 19-én]] számos vezető, mint pl
===Az Okechobee- és a Loxahatchee-csata===
Jesup ki akarta söpörni a félszigetet, és a szeminolokat tovább délre kényszerítette. [[1837]] karácsonyán
Taylor serege már fáradt volt az egész napos masírozástól. Lovakat nem használhattak a mély sár miatt. Taylor elhatározta, hogy közvetlenül a mocsáron keresztül támadja meg az ellenséget. Az első sorban a missouri önkéntesek mentek. Ahogy lőtávolságon belül kerültek, az indiánok tűzet nyitottak rájuk. Az önkénteseket az indiánok visszaverték, s vezetőjük, Gentry ezredes halálosan megsebesült. A mocsáron keresztül visszamenekültek.
135 ⟶ 132 sor:
A szeminolok 11 embert vesztettek, 14 megsebesült, a fehérek közül 20 meghalt és 112 megsebesült. A szeminolok az Okeechobee tavon keresztül elmenekültek. Az Okeechobee csatát Taylor seregének nagy győzelmeként kiálltották ki.
[[Január 18.|Január 18-án]] Jesup csapatai az Okeechobee tótól keletre a [[Loxahatchee]] folyónál ellenállásba ütköztek. A szeminolok eredetileg a hammockban húzódtak meg de az ágyútűz kikényszerítette őket onnan. A szeminolok eltűntek a vadonban s több
[[1838]] februárjában Tuskegee és Halleck Hadjo uzent Jesupnak, hogy beszüntetik a harcot, ha maradhatnak az Okeechobee tótól délre. Jesup Washingtonból kért engedélyt. Amikor a hadügyminiszter elutasította a kérést, Jesup elfogatott 513 indiánt, melyből csak 151 volt harcos, s nyugatra küldte őket.<ref>Tebeau-Marina: Pp.150-151.</ref>
143 ⟶ 140 sor:
Jesup nagy megkönnyebbülésére lemondását májusban elfogadták és a csökkentett számú floridai haderő parancsnoka '''Zachary Taylor''' lett. Taylor arra koncentrált, hogy a szeminolokat távol tartsa Észak-Floridától, ezért kis helyőrségeket épített keresztül a félszigeten 30 km hosszan, amelyet úttal kötöttek össze.
A tél békésnek bizonyult eltekintve néhány szétszórt összeütközéstől. Washingtonban és szerte az országban egyre kevesebben helyeselték a háborút. Sokan hangot adtak annak, hogy a szeminolok megszenvedtek azért, hogy földjeiken maradhassanak. A háborúnak a végét még nem látták, de már eddig is meglehetősen drágának bizonyult. [[Martin Van Buren]] elnök [[Alexander Macomb]] tábornokot küldte el, hogy kössön egy új egyezményt a szeminolokkal. [[1839]]. [[május 19.|május 19-én]] Macomb bejelentette hogy egyezségre jutottak, miszerint a szeminolok nem harcolnak tovább, s cserébe maradhatnak Florida déli rezervátumában.<ref>Missall. Pp. 152, 157-164.</ref>
===Újabb harcok===
A nyárnak vége volt, s úgy tűnt az egyezményt betartják mindkét részről. [[Július 23.|Július 23-án]] 150 indián megtámadta a Caloosahatchee folyó mentén egy kereskedelmi pontot, amelyet 23 katona őrzött William S. Harney ezredes felügyelete alatt. Néhány katona eljutott a folyóig, s csónakon elmenekült, közöttük Harney ezredes is, de a legtöbb katonát és az ott tartózkodó civileket megölték. A "spanyol" indiánokat vádolták a gyilkosságokért, de nagy
Az katonaság vérebeket vetett be az indiánok felkutatásában, de kevés sikerrel. Taylor ellenőrző rendszere mozgásban tartotta ugyan az indiánokat, de nem tudta a területet megtisztítani tőlük.
Végül [[1839]] májusában Zachary Taylort, aki a leghosszabban szolgált a floridai háborúban
A [[Haditengerészet|tengerészet]] nagy szerepet játszott a háborúban. Felhajóztak a folyókon az [[Everglades]] mocsárvidékére. Később John T. McLaughlin hadnagy parancsba kapta, hogy a tengerészet és a katonaság kétéltű csapatot hozzon létre. McLaughlin támaszpontját
===Indian Key===
[[Indian Key]] egy kis sziget felső Florida Key-nél. [[1840]]-ben egy új megyét (Dade County) hoztak létre, melynek székhelye lett.
A Tea Table Key tengerészeti támaszponton csak egy orvos és a betegei, valamint 5 tengerész volt. Ez a kis csoport megtöltött pár ágyút próbálta megtámadni az indiánokat Indian Key-nél. Az indiánok visszatüzeltek, de az ágyuk felmondták a szolgálatot, és a tengerészeknek vissza kellett vonulniuk. Az indiánok felégették az épületeket Indián Key-en.
[[1840]]
=== A háború befejező szakasza===
Armistead 55000 dollárt kapott az indián vezetők lefizetésére. Echo Emathlát, egy tallahassee főnököt megvesztegettek, de legtöbb tallahassee főnököt nem tudták megvenni. Végül
[[1841]]
▲[[1841]]. májusában Armistead helyére '''William Jenkins Worth''' ezredes került. Mivel a háború nagyon népszerűtlen volt, költségvetését csökkentették. A katonaságnak dolgozó közel 1000 civilt elbocsátották, s kisebb csoportokat küldtek az indiánok hatástalanítására, mellyel végül Észak-Floridából kiűzték az indiánokat.<ref>Mahon. P. 298. [63]</ref>
A katonaság további nyomást gyakorolt az indiánokra. Néhány csoport elfogadta a lefizető pénzt, hogy elkerüljék az éhezést. Másokat elfogtak, amikor a megegyezésre mentek. Coacoochee-t másodszor is elfogták, és egy nagy összeggel meggyőzték az együttműködésről.<ref>Mahon. Pp. 298-300.</ref>
[[1842]]
Ugyanebben a hónapban a Kongresszus szabad földet biztosított megművelésre olyan telepeseknek, akik képesek megvédeni magukat az indiánokkal szemben. [[1842]] végén azokat az indiánokat, akik a rezervátumon kívül éltek, körbe fogták, s nyugatra szállították őket. [[1843]] áprilisában a hadsereg létszámát csökkentették Floridában. 1843 novemberben Worth jelentette, hogy megközelítőleg 95 férfi és 200 asszony és gyermek él a rezervátumokban, minden további veszély megszűnt.<ref>Mahon. Pp. 313-4, 316-8.</ref>
===Utóhatások===
A második szeminol háború 40000 dollárba került, amely ma 40 000 000 dollárt tenne ki. Több mint 40 ezer katona és önkéntes harcolt. 1500 katona halt meg többnyire betegségben és sok indián vesztette el életét és otthonát. A becslések szerint 300 katona és 55 önkéntes halt meg harcokban.<ref>Kohn, George Childs: Dictionary of Wars: Third Edition (page 486)
Nincsenek adatok arról mennyi szeminol harcost öltek meg, és hányan haltak éhen Floridában és útjuk során nyugat felé, és miután elérték az indián területeket. Továbbá arról sincs feljegyzés, hogy mennyi civil lakost öltek meg a szeminolok a háború alatt.<ref>Mahon. Pp. 321, 323, 325.</ref>
181 ⟶ 177 sor:
Béke következett Floridában, az indiánok a rezervátumokban maradtak. Az elszórtan lakók kezdtek közelebb menni a rezervátumokhoz. [[James Knox Polk]] elnök [[1845]]-ben kijelölte azt a 30 km széles földsávot, amelynél közelebb nem lehet letelepedni a rezervátumokhoz. Senki nem tarthatott igényt földre ezen a zónán belül, és a békebíró kérésre kitelepíti azokat, akit a közbenső területen letelepednek.
1845-ben Thomas P. Kennedy, aki egy boltot nyitott a Brook erődnél, halászhelyét kereskedőponttá alakította át az indiánok számára. Az üzlet nem ment jól, mert a fehérek, akik pálinkával látták el az indiánokat, megfenyegették őket, hogy nyugatra küldik azt, aki Kennedy boltjába megy.<ref>Covington. Pp. 110-1</ref>
A floridai
===Indián támadás===
191 ⟶ 186 sor:
A kereskedő hely Pine szigeten [[1848]]-ban leégett, és 1849-ben Thomas Kennedy új partnerével John Darlinggal engedélyt kapott egy másik kereskedelmi pont létrehozására a Paynes pataknál a Peace folyó mellékágánál. Egy csoport indián a rezervátumon kívül élt ebben az időben. A "kívülállók" 20 harcosból álltak Chipco vezetése alatt, közéjük tartozott 5 Muscogee és 7 mikaszuki, 6 szeminol, 1 krík és 1 yuchi.
[[1849]]. [[július 12.|július 12-én]] ennek a csoportnak 4 tagja megtámadt egy farmot az Indián folyónál a Pierce erődtől egy kicsit északra, megöltek egy ember és megsebesítettek egy asszonyt. A támadás hírére a keleti part lakói St. Augustine-ba menekültek. Július 17-én 4 "kívülálló", aki részt vett a farm megtámadásában, és 5 férfi, aki nem vett részt benne, együttesen megtámadták a Kennedy és Darling boltot. Két embert, közöttük Payne kapitányt megölték, egy másik dolgozót és feleségét megsebesítették, amikor a gyerekeket próbálta búvóhelyükre kísérni.<ref>Covington. Pp. 114-6. [72]</ref>
A katonaság nem volt felkészülve arra, hogy indián harcokba bonyolódjon. Csak néhány ember állomásozott Floridában, és nem volt szándékukban gyorsan intézkedni, hogy megvédjék a telepeseket és elkapják az indiánokat. A floridai hadseregek vezetése David E. Twiggs tábornok feladata lett, aki önkéntesekre bízta a települések védelmét. John Casey kapitány, aki az indián kitelepítésekkel foglalkozott, egy találkozót szervezett Twiggs és az indián vezetők között Charlotte Harbor-nál. A találkozón Billy Bowlegs megígérte, hogy más vezetők beleegyezésével 30 napon belül megtalálja azokat, akik felelősek a katonaság megtámadásáért. Oktober 18-án Bowlegs csak három embert állíthatott elő, mert néhányukat szökés közben
Twiggs elégedetlenségét fejezte ki, s elrendelte az indiánok kitelepítését Floridából. A kormány háromféle taktikát használt a kitelepítéshez. A katonaság számát növelte 1500 főre, kb. 100 ezer dollár szánt a vezetők megvesztegetésére, s végül egy indián vezetőt hoztak az Indián Területekről, hogy a távozásról meggyőzze a Floridában élő indiánokat. A mikaszuki Kapiktoosootse belegyezett, hogy embereit nyugatra vezesse. [[1850]]
A kitelepítés során egy-két incidens megrontotta a kapcsolatot. Egy muskogee és a mikaszuki indián ugyanabban az időben ment New Orleans-ba kereskedni, amikor Kapiktoosootse, s őket is akaratuk ellenére elszállították nyugatra. Márciusban lovas katonák hatoltak be messze a rezervátum területére, s ennek eredményeképpen az indiánok felbontották a szerződést. Áprilisban Twiggs tábornok jelentette Washingtonnak, hogy nincs remény az indiánok teljes elszállítására.<ref>Covington. Pp. 118-21. [74]</ref>
[[1850]]
===További kitelepítések===
211 ⟶ 205 sor:
[[1851]] januárjában a Floridai Törvényhozó Testület a floridai hadsereg irányítására létrehozott egy parancsnoki pozíciót és [[Thomas Brown]] kormányzó Benjamin Hopkinst jelölte ki annak betöltésére. Az eltelt két év alatt a katonaság azokat az indiánokat üldözte, akik a rezervátum határain kívül telepedtek le. Ez alatt az idő alatt a katonaság elkapott egy férfit, néhány asszonyt és 140 disznót. Egy idős indián asszony öngyilkosságot követett el a fogság alatt, míg a családja elmenekült.<ref>Covington. P. 126. [77]</ref>
A floridai hatóságok nyomására a kormány ismét akcióba lépett. Casey kapitány folytatta a szeminolok meggyőzését, de nem sok sikerrel. Casey Billy Bowlegs-t és másokat ismét Washingtonba küldte, de a vezetők visszautasították az egyezmény aláírását. [[1854]]
==Harmadik szeminol háború==
===A hadsereg számának növelése és az indián támadások===
[[1855]] vége felé több mint 700 főnyi katonaság állomásozott a félszigeten. Ebben az időben a szeminolok elhatározták, hogy a folyamatosan növekvő nyomásra, és az elszenvedett sérelmekért visszaütnek, amikor alkalom adódik számukra. Ennek Sam Jones volt az értelmi szerzője, de Chipco ellene volt. [[1855]]. [[december 7.|december 7-én]]
Amint a támadás híre elért Tampában, a városban katonai vezetőt választottak, s csapatot szerveztek. Az újonnan létrehozott katonai csoport a Béke folyó völgyébe masírozott, hogy még több embert toborozzanak, és elindultak a folyó mentén. [[James Broome]] kormányzó önkéntes egységeket kezdett szervezni. Mivel az államnak csekély volt a költségvetése, próbálta a katonasággal elfogadtatni az önkénteseket. Jefferson Davis hadügyminiszter elfogadott 260 embert. Broome kormányzó pedig 400 embert próbált mozgósítani, hogy az államot ellenőrzése alatt tarthassa. Az ellátmány részben a lakosság adományaiból származott.
[[1856]]. [[január 6.|január 6-án]] két embert meggyilkoltak a Miami folyótól délre. A telepesek azonnal a Dallas erődbe és Key Biscayne-be menekültek. Ocsen Tustenuggee irányítása alatt a szeminolok a Denaud erődnél a hatfős őrjáratból hatot megöltek. Annak ellenére, hogy a területet katonai egységek védték, a szeminolok razziáztak a Tampa-öböl déli partjain.
226 ⟶ 220 sor:
Áprilisban a hadsereg és más katonai őrjáratok ellenőrizték a rezervátumok környékét, de csak minimális kapcsolat volt közöttük. Április folyamán egy hatórás csata robbant ki Bowler Town közelében. Az ütközetnek négy halálos áldozata és három sebesültje volt. A szeminolok kisebb támadásai folytatódtak szerte az államban. [[1856]]. [[május 4.|május 4-én]] Tampától északra egy 15 főből álló szeminol indián csoport megtámadta Robert Bradley kapitány házát és megölték két gyermekét. A támadás során Bradley megölt egy szeminol indiánt. Azért választották az ő családját célpontul, mert a második szeminol háború idején megölte Tigris Farok testvérét.
Május 17-én az indiánok közép Floridában megtámadták a vonatot, és megöltek három embert. A levélhordást és a postakocsi szolgáltatást felfüggesztették, amíg a katonaság
1856
Florida lakossága kiábrándult a katonaságból. Panaszuk fő oka az volt, hogy a katonák csak színlelték az őrjáratokat egy vagy két napig, azután hazamentek dolgozni a földjeikre, vagy haszontalanul töltötték az idejüket, részegeskedtek és loptak. A tiszteket azzal vádolták, hogy nem töltötték ki a szükséges papírokat a jelentésekhez, de a legfontosabb az volt, hogy a katonaság hatástalannak bizonyult a támadások ellen.<ref>Covington. Pp. 134-5.</ref>
234 ⟶ 228 sor:
===Új stratégia===
[[1856]] szeptemberén William S. Harney dandártábornok, mint a szövetségi csapatok parancsnoka visszatért Floridába. Okult a szeminolok ellen vívott háború tapasztalataiból, így egy erődrendszert épített keresztül Floridán,
Először azonban megpróbált ismét egyezkedni a szeminolokkal, de nem
Gustaus Loomis ezredes váltotta fel Harney dandártábornokot, de az ötödik gyalogság kivonásával csak 10 csapat maradt a negyedik tüzérség számára, amelyet később négy csapatra csökkentettek. Loomis önkéntesekből álló csónakos csapatokat szervezett. Fém "aligátor csónakot" használtak, amelyet külön arra a célra építettek, hogy a Nagy Ciprus Mocsárban és Everglades-en használják. A 9 méter hosszú csónak mindkét végén csúcsosan végződött, és 16 emberrel könnyedén siklott a majd 1 méteres vízen. Ezek a csapatok sok indiánt elfogtak, de többnyire gyerekeket és asszonyokat.
A hagyományos csapatok már nem voltak ilyen sikeresek. A megfigyelések szerint az indiánok könnyen el tudták kerülni a katonai őrjáratokat. Tény, hogy az újonnan besorozottak nagy része bevándorló volt, akik még nem tudtak alkalmazkodni a helyi körülményekhez.<ref>Covington. Pp. 135-40</ref>
1857 szeptemberében tíz katonai csapattal, - összesen 800 emberrel - bővült a floridai katonaság létszáma. Ezek a csapatok novemberben foglyul ejtettek 18 asszonyt és gyermeket Billy Bowlegs csoportjából. A csapatok találtak néhány várost és megművelt földeket, amelyeket megsemmisítettek. 1858 januárjában a csapatok bevonultak a Nagy Ciprus Mocsár területére
Januárban az Indián Területekről egy delegáció érkezett hogy kapcsolatot teremtsen a helyi indiánokkal. A floridai katonai csapatok készen álltak, s figyelték az eseményeket. Végül a kapcsolat létrejött az indián delegáció és a floridai indiánok között. Bowlegs végül feladta területüket, és hajlandó volt az Indián Területekre települni különválasztva a krík indiánoktól. Minden harcosnak ígértek 500 dollárt és az asszonyoknak 100 dollárt földjeikért kárpótlásul. Május 4-én 163 szeminol indiánt szállítottak New Orleansba.
248 ⟶ 242 sor:
===A háború utóhatása===
Amikor Loomis
Azonban Sam Jones csoportja Délkelet-Florida belterületein maradt. Chipo csoportja pedig az Okeechobee tó északi részén élt. A katonaság nem fedezte fel őket.
258 ⟶ 252 sor:
{{források}}
==Forrás==
*The Seminole Wars: America's Longest Indian Conflict (Florida History and Culture)
by John Missall, Mary Lou Missall
271 ⟶ 265 sor:
*US History.com - Third Seminole War
==Lásd még==
* [[Florida]]
* [[Szeminol indiánok]]
|