„Alice Springs” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
39. sor:
[[File:Alice Springs0298.jpg|bélyegkép|a régi távíróállomás, a későbbi város első épületeivel]]
 
A sivatagos környék 50000 éve lakott, három aboriginal nép által. Ausztrália belső vidéke teljesen ismeretlen volt az európaiak számára, egészen a 19. század közepéig. Az első expedíciókat John McDouall Stuart, skót felfedező vezette. Hat útja során mind messzebremesszebbre jutott, majd az őslakók évezredes ösvényeit követve európaiként elsőnek jutott át a sivatagon Adelaide városától Darwinig. Útja során pontos térképet készített, a sivatagban nélkülözhetetlen vízlelőhelyek feltüntetésével.
 
Térképe alapján kezdékkezdték el a nagy ausztrál távíróvezeték, az [[Overland Telegraph]] felépítését Adelaide felől Darwin, közvetve [[India]] és [[Európa]] felé.
Az akkori technika mellett a vonal teljes hosszában, mintegy 200 kilométerenként állandó személyzettel ellátott jelismétlő állomásokat kellett létesíteni. 1871. március 11-én egy víznyerő helyet találtak az épülő nyomvonal mentén, melyet a távírótársaság főnökének a feleségéról neveztek el, így lett a forrás neve Alice Springs. Az állandó víznyerő hely mellett épült fel a távíróvonal állomása. A személyzetet tevekaravánokkal látták el.
 
1888-ban aranyat találtak a környéken, szerencsevadászok százai érkeztek. Városuk 3 kilométerre épült fel a távíróállomástól, melynek neve a skót felfedező után Stuart lett. A környék csak több hetes, veszélyes utazással volt megközelíthető a vasút felépítéséig.
 
A Port Augusta felől a sivatagba tartó vonal felépítése már a 19. század utolsó harmadában megkezdődött, de a vonal évtizedekig végetértvéget ért [[Oodnadatta]] településen. Onnan még hosszú és veszélyes karavánút vezetett Stuart felé. A vasút 1929-re érte el az akkor már csak 40 európai által lakott települést, majd újabb évtizedekig itt volt a végállomása. Darwin felé csak földút vezetett a városból. A vasút által lassú fellendülés következett be. Posta, kormányzati épület, kisebb kórház, áramellátó generátor létesült. A város új neve 1933-tól Alice Springs lett, a lélekszám ekkor 950 fő.
 
A következő nagy fellendülés a 2. világháború alatt történt, mikor nagy létszámú csapatot állomásoztattak a japánok által el nem érhető területen. Repülőtér, új vasútállomás, vízellátó rendszer, a réginél sokkal nagyobb generátor épült. A háború után részint a vasútnak, a gépjárműveknek és a repülőtérnek köszönhetően folyamatos lett a fejlődés. Az 1950-es háromezerről 1980-ra húszezerre nőtt a népesség. A régi vasútvonal helyett új, biztonságos, gyors pálya létesült, valamint az 1980-as években befejeződött az országút aszfaltburkolattal való ellátása. A jóval könnyebb megközeltíthetőségmegközelíthetőség által fellendült a turistaforgalom is.
 
Alice Springs mára közlekedési csomópont a sivatag felé, bevásárló és kulturális központ a környéken lakók számára, gazdasági- és turistacentrum, a sivatag „fővárosa”.