„Alice Springs” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
39. sor:
[[File:Alice Springs0298.jpg|bélyegkép|a régi távíróállomás, a későbbi város első épületeivel]]
A sivatagos környék 50000 éve lakott, három aboriginal nép által. Ausztrália belső vidéke teljesen ismeretlen volt az európaiak számára, egészen a 19. század közepéig. Az első expedíciókat John McDouall Stuart, skót felfedező vezette. Hat útja során mind
Térképe alapján
Az akkori technika mellett a vonal teljes hosszában, mintegy 200 kilométerenként állandó személyzettel ellátott jelismétlő állomásokat kellett létesíteni. 1871. március 11-én egy víznyerő helyet találtak az épülő nyomvonal mentén, melyet a távírótársaság főnökének a feleségéról neveztek el, így lett a forrás neve Alice Springs. Az állandó víznyerő hely mellett épült fel a távíróvonal állomása. A személyzetet tevekaravánokkal látták el.
1888-ban aranyat találtak a környéken, szerencsevadászok százai érkeztek. Városuk 3 kilométerre épült fel a távíróállomástól, melynek neve a skót felfedező után Stuart lett. A környék csak több hetes, veszélyes utazással volt megközelíthető a vasút felépítéséig.
A Port Augusta felől a sivatagba tartó vonal felépítése már a 19. század utolsó harmadában megkezdődött, de a vonal évtizedekig
A következő nagy fellendülés a 2. világháború alatt történt, mikor nagy létszámú csapatot állomásoztattak a japánok által el nem érhető területen. Repülőtér, új vasútállomás, vízellátó rendszer, a réginél sokkal nagyobb generátor épült. A háború után részint a vasútnak, a gépjárműveknek és a repülőtérnek köszönhetően folyamatos lett a fejlődés. Az 1950-es háromezerről 1980-ra húszezerre nőtt a népesség. A régi vasútvonal helyett új, biztonságos, gyors pálya létesült, valamint az 1980-as években befejeződött az országút aszfaltburkolattal való ellátása. A jóval könnyebb
Alice Springs mára közlekedési csomópont a sivatag felé, bevásárló és kulturális központ a környéken lakók számára, gazdasági- és turistacentrum, a sivatag „fővárosa”.
|