„Méhviasz” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  5 évvel ezelőtt
a
átrendezés
a (átrendezés)
A '''méhviaszt''' a [[méh (rovar)|méhek]] a lépek építésénél használják, melyet saját váladékaikból állítanak elő. Ez a [[viasz]]anyag nagyon rugalmas és tökéletes vízlepergető hatással rendelkezik. Ennek köszönhetően jól alkalmazható természetes építő- és dekorációs anyagok (fa, parafa, máz nélküli kerámia stb.) nedvesség és szennyeződés elleni védelmére.
==Összetétele==
Fő alkotórésze a miricin (65 tömeg%), ami hosszú láncú alkoholok és szerves savak észtere. Ebben a palmitinsav-miricilészter dominál (C<sub>15</sub>H<sub>31</sub>–COO–C<sub>30</sub>H<sub>61</sub>). Továbbá tartalmaz szabad cerotinsavat (C<sub>25</sub>H<sub>51</sub>–COOH), melisszinsavat, és más szerves savakat is, összesen 12 tömeg%-ot. A telített szénhidrogének a teljes tömeg 14%-át, a az alkoholok 1%-át teszik ki. A maradék 6% tartalmazza a méhspecifikus aromákat is.
 
A viasz automatikus elemzését kromatográfiával végzik. A gázkromatográfia és a tömegspektroszkópia lehetővé teszi, hogy különbséget tegyenek a tiszta méhviasz és az olcsóbb, szénhidrogénekkel dúsított viasz között.<ref>N. Limsathayourat H.-U. Melchert: ''High-temperature capillary GLC of hydrocarbons, fatty-acid derivatives, cholesterol esters, wax esters and triglycerides in beeswax analysis.'' In: ''Fresenius’ Journal of Analytical Chemistry.'' 318, Nr.&nbsp;6, 1984, S.&nbsp;410–413, {{DOI|10.1007/BF00533223}}.</ref><ref>R. Aichholz, E. Lorbeer: ''Investigation of combwax of honeybees with high-temperature gas chromatography and high-temperature gas chromatography-chemical ionization mass spectrometry. II: High-temperature gas chromatography-chemical ionization mass spectrometry.'' In: ''Journal of Chromatography A.'' 883, Nr.&nbsp;1–2, 2000, S.&nbsp;75–88, {{DOI|10.1016/S0021-9673(00)00386-1}}.</ref>
== Előállítása ==
A méhviasz egy természetes viasz, melyet a mézet termelő méhek (az ''Apis'' nembe tartozó [[méhek|méhfajok]]) állítanak elő. A méhviaszt apró pelyhek formájában, a 12 – 17 napos fiatal dolgozók választják ki a [[potroh]]uk hasi oldalán lévő mirigyekből. A mirigyek a 4-7 potrohszelvényeken találhatók, szelvényenként 8 darab van belőlük. A kiválasztott méhviasz teljesen átlátszó, de fehér színt kap azután, hogy a méhek rágással képlékennyé teszik. A végső sárgás-barnás színt a [[pollen]]ben található [[gliceridek|olajok]] miatt, valamint a [[propolisz]] (más néven méhszurok) hatására nyeri el. A mirigyek által kiválasztott méhviasz-pelyhek körülbelül 3&nbsp;mm szélesek és 0,1&nbsp;mm vastagak, így körülbelül 1100 darab kell belőlük 1 gramm méhviasz előállításához.<ref>R.H.Brown (1981) Beeswax (2nd edition) Bee Books New and Old, Burrowbridge, Somerset UK. ISBN 0 905652 150</ref>
 
A [[háziméh]] a lép építőanyagaként alkalmazza a méhviaszt, melyben így mézet, pollent tárolnak, valamint az utódjaikat is itt nevelik fel. A méhviasz kiválasztásához az ideális hőmérséklet 33-36 °C. A méhviasz előállítása körülbelül nyolcszor annyi [[méz]] elfogyasztásába kerül. Becslések szerint a méhek körülbelül 530&nbsp;000 kilométert repülnek 1&nbsp;kg méhviasz előállításához. A méhviaszt forró vízzel lehet tisztítani, és ezt követően [[gyertya]]gyártásra, vagy síkosító anyagként, valamint polírként alkalmazható. Különféle olajokkal folyékonyabbá tehető.
 
== Fizikai tulajdonságai ==
{| align="right" class="wikitable" style="margin-left:1em"
|bgcolor=gainsboro|'''Összetevő'''||Százalék
A méhviasz számos anyagból álló [[viasz]]féle.
A fő összetevők: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.
 
Fő alkotórésze a miricin (65 tömeg%), ami hosszú láncú alkoholok és szerves savak észtere. Ebben a palmitinsav-miricilészter dominál (C<sub>15</sub>H<sub>31</sub>–COO–C<sub>30</sub>H<sub>61</sub>). Továbbá tartalmaz szabad cerotinsavat (C<sub>25</sub>H<sub>51</sub>–COOH), melisszinsavat, és más szerves savakat is, összesen 12 tömeg%-ot. A telített szénhidrogének a teljes tömeg 14%-át, a az alkoholok 1%-át teszik ki. A maradék 6% tartalmazza a méhspecifikus aromákat is.
 
A viasz automatikus elemzését kromatográfiával végzik. A gázkromatográfia és a tömegspektroszkópia lehetővé teszi, hogy különbséget tegyenek a tiszta méhviasz és az olcsóbb, szénhidrogénekkel dúsított viasz között.<ref>N. Limsathayourat H.-U. Melchert: ''High-temperature capillary GLC of hydrocarbons, fatty-acid derivatives, cholesterol esters, wax esters and triglycerides in beeswax analysis.'' In: ''Fresenius’ Journal of Analytical Chemistry.'' 318, Nr.&nbsp;6, 1984, S.&nbsp;410–413, {{DOI|10.1007/BF00533223}}.</ref><ref>R. Aichholz, E. Lorbeer: ''Investigation of combwax of honeybees with high-temperature gas chromatography and high-temperature gas chromatography-chemical ionization mass spectrometry. II: High-temperature gas chromatography-chemical ionization mass spectrometry.'' In: ''Journal of Chromatography A.'' 883, Nr.&nbsp;1–2, 2000, S.&nbsp;75–88, {{DOI|10.1016/S0021-9673(00)00386-1}}.</ref>
== Előállítása ==
A méhviasz egy természetes viasz, melyet a mézet termelő méhek (az ''Apis'' nembe tartozó [[méhek|méhfajok]]) állítanak elő. A méhviaszt apró pelyhek formájában, a 12 – 17 napos fiatal dolgozók választják ki a [[potroh]]uk hasi oldalán lévő mirigyekből. A mirigyek a 4-7 potrohszelvényeken találhatók, szelvényenként 8 darab van belőlük. A kiválasztott méhviasz teljesen átlátszó, de fehér színt kap azután, hogy a méhek rágással képlékennyé teszik. A végső sárgás-barnás színt a [[pollen]]ben található [[gliceridek|olajok]] miatt, valamint a [[propolisz]] (más néven méhszurok) hatására nyeri el. A mirigyek által kiválasztott méhviasz-pelyhek körülbelül 3&nbsp;mm szélesek és 0,1&nbsp;mm vastagak, így körülbelül 1100 darab kell belőlük 1 gramm méhviasz előállításához.<ref>R.H.Brown (1981) Beeswax (2nd edition) Bee Books New and Old, Burrowbridge, Somerset UK. ISBN 0 905652 150</ref>
 
A [[háziméh]] a lép építőanyagaként alkalmazza a méhviaszt, melyben így mézet, pollent tárolnak, valamint az utódjaikat is itt nevelik fel. A méhviasz kiválasztásához az ideális hőmérséklet 33-36 °C. A méhviasz előállítása körülbelül nyolcszor annyi [[méz]] elfogyasztásába kerül. Becslések szerint a méhek körülbelül 530&nbsp;000 kilométert repülnek 1&nbsp;kg méhviasz előállításához. A méhviaszt forró vízzel lehet tisztítani, és ezt követően [[gyertya]]gyártásra, vagy síkosító anyagként, valamint polírként alkalmazható. Különféle olajokkal folyékonyabbá tehető.
 
== Fizikai tulajdonságai ==
 
Olvadáspontja 62-64 °C. 85 °C-nál magasabbra hevítve színét megváltoztatja. Lobbanáspontja 204,4 °C. Nincs ismert öngyulladó hőfoka.<ref>{{cite web|url=http://www.sciencelab.com/xMSDS-Beeswax-9927322|title=[[MSDS]] for beeswax|accessdate=2007-10-23}}</ref> Sűrűsége 15 °C-on 0,958 - 0,970 g/cm³. Szobahőmérsékleten jól oldódik terpentinolajban, és a forró alkohol is oldja. Zsírtitrációs értékei: savszám, szappanosítási szám és peroxidszám. A savszám 18-23, a peroxidszám meghaladja a 8-at.