Főmenü megnyitása

Módosítások

[[Olaszország történelme|Itáliai]] eredetű, nagyon tehetős óbudai zsidó iparoscsalád gyermekeként született.<ref name="Adatbank">{{cite web |url=http://adatbank.transindex.ro/inchtm.php?kod=295|title=Zsidó és zsidó származású tanárok a kolozsvári egyetem tanári karában |publisher=Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár |author=Gaal György |accessdate=2012-02-18}}</ref> A gimnáziumot a [[Piarista Gimnázium (Budapest)|pesti piaristáknál]], illetve az ágostai evangélikusoknál végezte. 1841-től Bécsben mérnöki tanulmányokat folytatott, emellett az egyetemen felsőbb matematikát és csillagászatot is hallgatott. Az ókori irodalom volt az egyik kedvenc tárgya.
 
1848 húsvétkor hazatért Budapestre, és tanári állásért folyamodott, de báró [[Eötvös József]] azt mondta neki, hogy most nem professzorokra, hanem katonákra van szüksége a hazának. Erre beállt honvédtüzérnek, és a [[Schwechati csata|schwechati csatában]], mint irányzó vett részt. A [[világosi fegyverletétel]] után [[Soborsin]]nál mintfőhadnagyi főhadnagyrangban esett fogságba esett; elvitték Aradra, besorozták és Olaszországba küldték, ahol a 34. gyalogezredbe került közlegénynek. 1850-ben leszerelték és hazament Pestre;, de mint rendőri felügyelet alatt álló egyén nem kapott állást.
 
Először magánórák adásával foglalkozott, majd 1851 januárjában nevelőnek állt [[Bethlen János (politikus 1791–1851)|gróf Bethlen János]] fiai mellé. A grófnak ugyanebben az évben bekövetkezett halála után növendékeivel Erdélybe ment, és miután az özvegy grófné elhatározta, hogy KolozsvártKolozsvárott marad, az ő kérésére Finály is ott maradt. Itt már 1852-ben elvállalta az alsóbb kereskedelmi iskola vezetését. 1853-ban lemondott nevelői állásáról, és készült visszatérni Pestre, amikor dr. [[Haynald Lajos]] püspök kinevezte tanárnak a [[Báthory István Elméleti Líceum|kolozsvári római katolikus gimnáziumhoz]], és ezzel KolozsvártKolozsvárott marasztotta. 1856-ban az erdélyi gazdasági egylet titkárává választották; 1857-ben az erdélyi múzeum-egylet szervezésére és alapítására alakított bizottság jegyzője lett. 1858-ban a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjává vált, bár kikeresztelkedett, de [[Ballagi Mór]] után ő volt a második zsidó származású, aki bekerült a magyar akadémikusok közé.<ref name="Adatbank"/> 1859-ben az [[Erdélyi Múzeum-Egyesület]] titkára lett, 1860-ban lemondott a tanári állásáról, és az erdélyi királyi főkormányszéknél gróf [[Mikó Imre (politikus)|Mikó Imre]] erdélyi kormányzó mellett elnöki fogalmazó lett. E hivataláról 1863-ban lemondott, amikor a múzeum-egylet megválasztotta a régiség- és éremtár őrévé. 1868-ban átvette a [[Báthory István Elméleti Líceum|római katolikus líceum]] [[Királyi Lyceum-nyomda|nyomdájának]] vezetését, és ekkor a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara megválasztotta elnökének. A nyomdát 1871-ben átadta.
 
1872-ben az új [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1874–1875-ben az egyetem rektora volt,
A római ''Instituto di Correspondenza Archaeologica'' levelező tagja, illetve az erdélyi országos gazdasági egylet és a román népművelő egylet tiszteletbeli tagja volt.
 
A [[Házsongárdi temető]]be temették, de sírja már nincs meg, csupán a megmentett sírköve látható aza lutheránus temetőrész elején.
 
== Művei ==