„Hippokratész” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
9. sor:
|születés dátuma =[[I. e. 460|Kr. e. 460]]
|születés helye = [[Kos (sziget)|Kósz-sziget]]
|halál dátuma =[[I. e. 377|Kr. e. 377]] k. {{életkor-holt|-460|0|0|-377|0|0}}
|halál helye =[[Larissza]], [[Görögország]]
|házastárs =
43. sor:
{{egyért2|a görög orvosról|Hippokratész (egyértelműsítő lap)}}
'''Kószi Hippokratész''' ({{ny-gr|Ιπποκράτης}}, {{ny-la|Hippocrates}})
Névrokona a matematikus [[khioszi Hippokratész]]
Az [[orvostudomány]] megalapítójának tartják, az [[ókor]]ban egyenesen [[Aszklépiosz]]tól, a gyógyítás istenétől származtatták.
68. sor:
[[Fájl:HSAsclepiusKos retouched.jpg|thumb|right|300px|Kósz-szigeti mozaik: középen [[Aszklépiosz]], baloldalt Hippokratész, jobboldalt egy beteg]]
A neve alatt fennmaradt írásokat tartalmazza a ''„Corpus Hippocraticum”'' (Hippokratészi gyűjtemény), bár a gyűjtemény nem minden darabjának hitelessége igazolt. Egyik legjelentősebb munkája az ''„Aphoriszmoi”'' (Aforizmák), amelyek bölcseleti intelmek, s amelyek közül több mind a mai napig élőként fennmaradt. ''„Peri arkhaiész iétrikész”'' (A régi orvostudományról) című művét [[Platón]] is idézi, mivelhogy filozófiájának természettudományi alapokat adott. Felfogásának lényege a gondos megfigyelésen és feljegyzéseken alapuló tapasztalati tudás nagyrabecsülése, és a környezet döntő fontosságának felismerése volt. A gondos megfigyelést fölébe helyezte az elméleti spekulációknak. A megfigyelésekből vont le következtetéseket az egyes betegségek lefolyására és kritikus napjaira vonatkozólag. Kidolgozta a betegvizsgálat módszertanát. Részletesen leírta egyes betegségek (tüdőgyulladás, gyermekágyi láz, epilepszia) tüneteit.
Felvilágosult látásmódját tanúsítja, hogy a „Szent betegséget”, az [[epilepszia|epilepsziát]] nem holmi démonok ártó hatásának tartotta, hanem az [[agy]] egy bizonyos megbetegedésének. ''„Peri aerón hüdatón topón”'' (A levegőről, a vizekről és a helyekről) című műve az általános emberismeret föld- és néprajzi kiteljesedéséhez járul hozzá irodalmi téren és eszközökkel. Hangsúlyozta a természet gyógyító erejének szerepét. Nagy jelentőséget tulajdonított az egészség megőrzésében a helyes táplálkozásnak és a testmozgásnak.
Hippokratész minden betegségben a négy testnedv – haima (vér), kholé (sárga epe), melankholé (fekete epe), phlegma (nyálka) – aránytalan eloszlását, az éltető testnedvek hibás keveredését látta ([[humorálpatológia]]). A gyógykezelésben pedig a legfontosabbnak a szervezet ellenálló képességének növelését tartotta, ártalmatlan módszerekkel. Meggyőződése szerint az orvosi működés alapja az erkölcsi tisztaság, az orvosi etika törvényeinek megtartása.
82. sor:
=== Pszichológiája ===
Hippokratész nemcsak az orvoslás hanem a lélektan területén is az úttörők között állt. Ő volt az első a görögök közül aki a lelket nem nem ''aér''nek (levegőnek) hanem ''pszükhé''nek nevezte.
Hippokratész lélektani
Hippokratész kétféle lelket különböztetett meg: egy kozmikusat és egy egyéni lelket. A világlélek az ami az állati testben (az emberében is) rendet teremt (I. 6), úgy hogy a légzés folyamatán „belecsúszik” (I. 25); és bár a világlélek az összes élőlényben megtalálható, némely állatban és az emberben csak a fajra jellemző rész marad meg és működik. Az egyéni lélek tulajdonsága az, hogy gyarapodásra képes: ifjúkorban a többlet a test növekedésére szolgál, öregkorban pedig a kisebbedést szolgálja. A lélek csupán mennyiségében és az általa elfoglalt terület arányában gyarapszik, viszonyaiban és minőségeiben viszont örökké változatlan marad: „''sem természettől, sem kényszer által nem változik''”.
90. sor:
Ugyancsak a lélek aktivitásával magyarázta az alvás folyamatát is. Alváskor a lélek visszavonul ''„a maga külön lakásába”'' (IV. 86), oda, hol ''„a tűz a legmelegebb és a legerősebb, szemnek és tapintásnak hozzáférhetetlen”'', középpontjába mindannak, ''„ami lélek, ész, gondolat, növekedés, mozgás, fogyás, változás, álom, ébrenlét”'' (I. 20)
Akárcsak ahogyan a világ felépítéséről gondolta, a lélek harmóniáját a [[víz]] és a [[tűz]] keveredési arányával magyarázta. A keveredés alapján a lelki alkatok hét csoportját határozta meg. Itt érdemes megemlíteni, hogy a hetes szám különösen fontos helyet foglalt el Hippokratész gondolkodásában: a megismerést és az érzékelést hét forma segítségével magyarázta, mert hét magánhangzóval beszélünk és írunk, és ugyancsak hét érzékszervvel rendelkezünk (az öt érzékelési mód mellé Hippokratész további kettőt rendelt: a beszélő szájat és a lélek csatornáit, azaz a pórusokat).
Hippokratész szerint az a lélek a legértelmesebb, melynek keverékében a tűz legnedvesebb és a víz legszárazabb minőségéből kevert.A többi hat csoport úgy különül el, hogy három a víz túlsúlyán, a másik három pedig a tűz túlsúlyán alapul. A legtüzesebb lélek mániákus lesz, a legvizesebb pedig hülye. Mivel azonban a lelkek anyagi elemekből épülnek fel, a megfelelő diétával befolyásolható lesz: a nedves étel nyugodtabbá, állhatatosabbá tesz, a száraz táplálék pedig élénkebb gondolkodást okoz. Azonban a lelki bajok dietetikus gyógyítása csak akkor lehetséges, ha az alapelemek keveredése okozta a gondot; azonban ott ahol a lélek csatornái, a pórusok minősége a gond, ott az étrend nem segít. Hippokratész különösen az érzelmi és akarati életet tartja a lélek olyan megnyilatkoztatásnak, ahogy a pórusok minősége a döntő (I. 36).
98. sor:
== A hippokratészi gyűjtemény ==
A Hippokratész nevéhez fűződő irodalom körülbelül ötven műből áll. A gyűjteményben szereplő művek tartalma változó, formában, terjedelemben, előadási módban egymásnak ellentmondó iratok, mindez pedig arra engedi következtetni a kutatókat, hogy nem minden mű hippokratészi eredetű.
A fennmaradt orvosi iratok tartalma az orvoslás majdnem összes területére kiterjednek: találhatunk bonctani könyveket, sebészeti könyveket, nőgyógyászattal foglalkozó könyveket és olyanokkal is amelyek különböző betegségek okait és megjelenési formáit írják le, vagy a legáltalánosabb orvostudomány módszereit fejtegetik. Az anatómiai könyvek további részterületre oszlanak s szinte minden egyes szervről külön könyv szól. Ilyenek például ''A szívről'', ''A mirigyekről'' és ''A csontok természetéről'' című könyvek. A [[fiziológia]]i írások a test nedveiről és az abban működő levegőről, a pneumáról írnak. Ilyen mű ''Az ember természetéről'' című munka. A speciális [[patológia]] és a terápia körében sebészeti könyvek: ''Az ízületről'', ''A törésekről'', ''A fejsérülésekről'', ''A sebekről'', stb. A [[belgyógyászat]]i könyvek – az akkori tudomány sajátosságaként – főleg az étrendről és a táplálkozásról szólnak. Ilyen könyv például a négy kötetes ''A betegségekről'' című. A [[nőgyógyászat]]i könyvek a női betegségek és a termékenység mellett [[embriológia]]i fejtegetéseket is tartalmaznak. Továbbá találunk egy szemészeti és egy gyermekgyógyászati könyvet is, valamit egy pszichiátriai témákkal foglalkozó ''A szent betegségről'' címűt, amely – mivel az akkoriban a lelki betegségeket a test változó állapotaival magyarázták – főleg az [[epilepszia|epilepsziáról]] szól.
151. sor:
*# Peri aphorón – A terméketlen nőkről
*# Peri epiküésziosz – A túltermékenyülésről (superfecundatio)
*# Peri heptaménu – A
*# Peri oktaménu – A
*# Peri parthenión – A szüzek betegségeiről
*# Peri odontophüiész – A fogzásról
198. sor:
* {{MNL|9|497}}
* Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó 1978. ISBN 963-05-1500-8
* Dr. Gyapai Gábor-Dr. Ritoók Zsigmond: Történelem a középiskola I.osztálya számára. Nemzeti Tankönyvkiadó 1978. ISBN 963-18-7984-4
* Hornyánszky Gyula: A görög felvilágosodás tudománya - Hippokratész. Magyar Tudományos Akadémia Kiadása, Budapest, 1910.
* [[Bryan Sykes]]: Éva hét leánya. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. p. 26. ISBN 963-07-7268-X
| |||