„Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos tescheni herceg” változatai közötti eltérés

a (clean up, replaced: születés dátuma → születési dátum AWB)
[[1796]]-ban kiemelkedő és szinte hibátlan hadjáratot vezetett. [[1809]]-es [[wagrami csata|wagrami vereségének]] fő okai is csak a franciák igen jelentős számbeli fölényében, és a szervezés alatt álló osztrák haderő felkészületlenségében kereshetők. Jogos kritika illeti őt az asperni csata utáni hat hetes tétlenségéért. Katonai szakíróként lefektetett doktrínái igen fontosak és meghatározóak. Merev taktikai nézetei azonban azt tükrözik, hogy számára a terület védelme, a stratégia pontok megtartása fontosabb cél volt, mint az ellenség megsemmisítése. A tartalékot a visszavonulás fedezésére tartotta fenn. Írásaiban mindenütt hangsúlyozza, hogy a hadvezér semmit se kockáztasson, csak ha saját hadserege teljes biztonságban van. (Ezt az elvet [[1796]]-ban saját maga hagyta figyelmen kívül, és győzelmeket aratott).
 
A Károly főherceg által lefektetett katonai alapelvek hatással voltak Ausztria egész [[19. század]]i hadviselésére. Ezek alapján készítették az [[1848]]Itáliai forradalmak 1848–49-asben|1848–49-es itáliai forradalmak]] elleni hadjárat haditervét, és ezekre épült az [[1866]]-os [[porosz–osztrák–olasz háború]] védelmi terve is. Itáliában győzelem, [[Königgrätzi csata|Königgrätznél]] vereség származott e tervekből. Károly főherceg elmélete és hadvezetési gyakorlata a hadtörténelem egyik legnagyobb kontrasztját mutatja. Egyes esetekben irreális tervező, máskor kiemelkedő intellektusú, mozgékonyan ténykedő parancsnok, aki Napóleon tábornokaival szemben rettegett ellenfélnek bizonyult.
 
A csatatéren Károly főherceg teljesítménye [[Arthur Wellesley|Wellington hercegéhez]] (1769–1852) mérhető, hasonlóan konzervatívan gondolkodott, és kiváló hozzáértést mutatott. Wellington megítélése talán csak azért jobb, mert ő csak egyetlen alkalommal került szembe magával Napóleonnal, és akkor sem ő volt a szövetséges haderők egyszemélyi főparancsnoka. Károly viszont többször ütközött meg Napóleonnal, mint bármely másik harctéri parancsnok. A csaták során Károly megbízható, de kevés képzelőerőt mutató taktikája nem bizonyult hatékonynak. Az egyetlen [[asperni csata|asperni esetet]] kivéve, Károly nem tudta legyőzni a kiszámíthatatlan korzikait. Ennek ellenére Károly főherceget méltán számíthatjuk a napóleoni háborúk jelentős hadvezérei közé, [[I. Napóleon francia császár|Bonaparte Napóleon]]nal, [[Louis Nicolas Davout]] marsallal, [[Karl Philipp zu Schwarzenberg]] herceggel, [[Alekszandr Vasziljevics Szuvorov|Alekszandr Szuvorov]] tábornaggyal, [[Gebhard Leberecht von Blücher]] tábornaggyal és [[Arthur Wellesley|Wellington hercegével]] együtt.
 
[[Fájl:Baden-Weilburg-Nordfront-(um-1820).jpg|bélyegkép|jobbra|300px|A Weilburg kastély (északi front), háttérben a [[Rauheneck]] vár romja ([[Joseph Kornhäusel]] festménye, 1820.k.)]]
 
== Örökségének későbbi sorsa ==
Károly fia, [[Habsburg–Tescheni Albert főherceg|Albert (Albrecht) főherceg]] (1817–1895) lett [[Teschen]] második hercege, a hatalmas birtok örököse. Apjához hasonlóan Albert is kimagasló katonai tehetség volt, hűséggel szolgálta császári unokaöccsét, [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc Józsefet]]. A Birodalom hadvezéreként 1846–1866 között háborús győzelmeket aratott, és nemzeti forradalmi megmozdulásokat vert le. A vesztes [[1866]]-os [[porosz–osztrák–olasz háború|porosz–osztrák háború]] után, [[1867]]-ben kinevezték az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] fegyveres erőinek főparancsnokává. Ha már [[1866]]-ban kinevezték volna, Ausztriának nagyobb esélye lett volna a győzelemre.