„Schwechati csata” változatai közötti eltérés

A magyar hadsereg megtorpanása, majd késve indított támadása a magyar hadtörténelem egyik sokat vitatott kérdésévé vált. A bécsi forradalom után természetesnek látszott, hogy a magyarok Bécs megsegítésére sietnek. A magyar hadsereg és a bécsi felkelők egyesülése döntően befolyásolhatta volna a szabadságharc további menetét és siker esetén ez a [[Habsburg Birodalom]] azonnali összeomlásához is vezethetett volna.

[[Kép:Jellasics harcosai kozott.jpg|balra|300px|bélyegkép|Jellasics harcosai között a schwechati csata előtt ([[Josef Kriehuber]] és [[Johann Höfelich]] színezett [[litográfia|litográfiája]]]]

A határ átlépése ellen azonban súlyos katonai és politikai érvek szóltak. A pákozdi csata óta az erőviszonyok jelentősen változtak Jellasics javára. A bán csapatainak értéktelenebb, horvát népfelkelőkből álló részét [[Kuzman Todorović]] tábornok vezetésével visszaküldte [[Horvátország]]ba és a Bécsből erősítésül küldött, illetve a forradalom alatt kiszorított császári csapatokkal váltotta fel őket. A magyar csapatok így már nem egy néhány császári egység által támogatott horvát haderővel, hanem egy túlnyomórészt császári katonaságból álló haderővel álltak szemben. Ez nemcsak közvetlen katonai, hanem katonapolitikai nehézséget is felvetett. A magyar csapatokat vezető tisztek még ugyanazok voltak, akik a pákozdi diadalt kivívták. Pákozdnál azonban nem egy forradalmi hadsereg győzött, hanem a magyar függetlenséget külső betolakodók ellen védeni kész, az uralkodót mint királyt elismerő sorkatonaság. Móga János végül úgy döntött, hogy aláveti magát az országgyűlés, végső soron az [[Országos Honvédelmi Bizottmány]] akaratának, a határátlépés kérdésében azonban a magyar politikai vezetés sem volt egységes. A baloldali képviselők követelték a bécsi forradalom megsegítését, a jobboldaliak viszont – alkotmányos okokra hivatkozva – ellenezték. [[Kossuth Lajos|Kossuth]] is eleinte ragaszkodott a törvényességhez, azt hangoztatva, hogy a magyarok nem lázadók, hanem a hazájukat védik, később azonban megváltoztatta álláspontját és október 18-án a magyar táborba indult, hogy végre fordulatot adjon az eseményeknek.