„Harangedényes kultúra” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Fájl:Beakerculture.jpg|bélyegkép|jobbra|180px| Néhány, a jellegzetes formájú edények közül]]
Bár [[Magyarország]] területén a '''harangedényes kultúra''' (angolul: Bell-Beaker culture, néha rövidítve Beaker culture, vagy Beaker people vagy Baeker folk, németül: Glockenbecherkultur) a [[bronzkor|korai bronzkor]] egyik fő [[kultúra|régészeti kultúrája]]ként jelenik meg, [[Nyugat-Európa|Nyugat-
== Kutatástörténet ==
Magyarországon [[Budapest]]től délre a [[Csepel-sziget]]en fekvő [[Tököl]] község határában 1876-ban tárta fel az első harang alakú edényeket Csetneki Jelenik Elek, aki 1879-ben "A csepelszigeti őskori temetők" című publikációjában négy edény képét közölte is, ismertté téve Tököl nevét a nemzetközi régészeti irodalomban [http://epa.oszk.hu/02000/02007/00034/pdf/EPA2007_bp_regisegei_31_1997_177-197.pdf]. A német régészetben 1900-ban az akkor [[Mainz]]ban dolgozó [[Paul Reinecke]] őstörténész vezette be a
A harangedényes kultúrának független régészeti kultúraként való kezelése vitaható. [[Gordon Childe]] úgy látta, hogy a harangedényesek mint misszionáriusok Spanyolországból indultak, Európa atlanti peremén keresztül és magukkal hozták a rézkohászat ismeretét. Stuart Piggott szerint a harang alakú edényeket készítő csoportok a Tajo közép-portugáliai torkolatvidékéről indultak kelet és észak felé tartó sorozatos vándorútjaikra valamivel a Kr. e. 3. évezred végén<ref>Piggott, 112-113. old.</ref>. Piggot radiokarbon adatokkal támasztotta alá, hogy a rézművesség ismeretét magukkal hozó csoportok Hollandia területén találkoztak a [[zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kultúrá]]val, majd Németalföld és a Rajna-vidék újabb harangedényes vándorlások kiindulópontjává vált.
Elsősorban
Sangmeister 1972-ben a harangedényes kultúra hordozóit mint mozgó, kisebb társadalmi csoportokat jellemzi, amelyek a nekik magas társadalmi megbecsülését adó anyagok kutatására, feldolgozására és kereskedelmére specializálódtak. A települések hiánya alátámasztja a rendkívül mobil "harangedényesek" hipotézisét.
A szaporodó lelőhelyek és a modern értelmezések árnyaltabb képet mutatnak, úgy hogy a mobilitás kérdése ellentmondásos. A harangedényes kultúra elterjedése nem összefüggő területet mutat, hanem szigetszerű gócokat (például: Dél-Bajorországban). Az 1970-es években Schreiber Rózsa magyar régész is kiemelte, hogy a harangedényes csoportok letelepedése egymástól kiaebb nagyobb távolságban lévő gócokban történt.
1976-ban Lanting és Van der Waals megalkották a harangedényes kultúra holland modelljét. Ők Hollandia területén a Kr. e. 2500-2000 közötti időszakot jelölték meg a harangedényes kultúra korszakaként, amit egyben a kora bronzkor utolsó fázisának is tekintettek. Piggott álláspontjával szemben ők azt képviselték, hogy a harangedényes kultúra Hollandia területén fejlődött ki a zsinegdíszes kultúrából (amit a magányos sírok kultúrájának is neveznek.)<ref>van der Beek, Fokkens, 301. old.</ref>[https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1]
== Jellemzői ==
A bronzkori [[Európa]] egyik legszebb edénytípusa után elnevezett kultúra vezérlelete a fordított harang formájú edény, amelyet sávos-geometrikus, olykor mészbetéttel kitöltött díszítés borított. Az edénytípus elterjedését egy szellemes elmélet a [[sör]]ivás kultúrájának általánosabbá válásához kapcsolja, amit a kultúra [[Spanyolország|spanyolországi]] leletein elvégzett természettudományos vizsgálatok alátámasztani látszanak. Egyes mintákból sör és mézsör maradványokat azonosítottak. Azonban nem minden harangedény használtak ivásra, némelyeket rézérc olvasztáshoz, másokat étkezéshez, megint másokat pedig temetői urnaként használtak. A harang alakú edények radiokarbon keltezése ma Kr. e. 2900-1800/1700 közötti, ami egyidejűvé teheti őket a [[zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kerámia
A harangedényes kultúra további jellegzetes leletei a "V" fúrású csontgomb, a nyeles réz- vagy bronztőr és a csuklóvédő kőlemez, amely nyilazásnál a visszacsapódó húr elleni védelmül szolgált a csuklón
== Eredet ==
Lanting és Van der Waals olyan kronológiát javasoltak, hogy a harang alakú edények a zsinegdíszes kerámiából és a tölcséres szájú edények kultúrájának előzményeiből fejlődött ki, ez évtizedekig általánosan elfogadott volt. A harangedények kultúráját javasolták egy korai indoeurópai kultúra, még pontosabban, egy ősi proto-kelta, proto-itáliai
== Vándorlás és/vagy új kultúrákba való beilleszkedés ==
29. sor:
A harang alakú edények szokatlan formája, és hirtelen felbukkanásuk a régészeti rétegekben, egyéb leletek jellegzetes csoportjaival alkotják a harangedényes „csomagot”, melyet a harangedényes kultúra hagyományos magyarázata egy népcsoport egész Európára kiterjedő diffúziójaként interpretált.
Hollandia területéről már a Kr. e. 19. századból vannak rádiókarbon adatok a harangedényes csoportok megtelepedéséről és a zsinegdíszes kerámia népével való keveredésről<ref>Piggott, 124. old. 59. lábj.</ref>. A Rajna vidék és Németalföld volt a kiindulópontja a harang alakú edényeket készítő csoportok úgynevezett visszaáramlásának, amely Franciaország, Szardínia, Szicília, Spanyolország, valamint a Brit-szigetek területét érintette. Angliában Kr. e. 1800 körül jelennek meg a harang alakú edények<ref>Piggott, 113. old.</ref>. Piggott nem utal rá, hogy a harang alakú edények készítői ismerték volna a bronzkészítést. Sőt a rézöntésnek is az egyrészes, nyitott öntőformát alkalmazó módját ismerték csak<ref>Piggott, 112. old.</ref>. Viszont az ő vándorlásaikhoz kapcsolható a rézművesség nyugat-európai elterjedése. A harang alakú edények készítői mindenütt erősen érdekeltek voltak a helyileg található termésrész és arany kitermelésében
Azonban brit és amerikai régészek az 1960-as évektől szkeptikusak a
Számos régész úgy gondolja, hogy a harangedényes ’nép’ nem egy csoportként létezett, és hogy a harang alakú edények és a harangedényes kultúra idején egész Európában megjelenő egyéb új tárgyak és tevékenységek a különleges kézműves készségek fejlődését jelzik. Ez az új felismerés a népességmozgások és a kulturális kapcsolat kombinációjából ered. Esetleg presztízs kapcsolódhatott a sör készítéséhez és fogyasztásához, vagy kereskedelmi kapcsolatok, amiket alátámasztanak a Európa atlanti partvidékén talált leletek.
38. sor:
A harangedények népének elterjedési területe Marokkótól Nagy-Britannia északkeleti területeiig, illetve Keleten a Visztuláig és a Csepel-szigetig terjedt. Schreiber Rózsa szerint elterjedésük túlnyomó részén hirtelen jelentek meg, helyi előzmények nélkül, amiből bevándorlásukra következtethetünk. Abból pedig, hogy letelepedésük kisebb-nagyobb távolságokban fekvő gócokban történt, az következik, hogy mozgásuk nem nagy tömegben, hanem kisebb csoportokban történhetett. Ennek ellenére a helyi népesség életét jelentős mértékben módosították, anyagi kultúráját lényegesen megváltoztatták. Ezt követően azonban mindenütt igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és összeolvadt, egységes helyi kultúrák jöttek létre<ref>Schreiber (1973), 9. old.</ref>. Egyik utolsó munkájában Schreiber Rózsa az angol kutatók álláspontját elfogadva már kétségbe vont a harangedényes nép létezését<ref>Horváth 415. old. 17. lábjegyzet.</ref>
Egy 2013-ban ausztrál kutatók által közzétett, főként Németország Közép-Elba régiójából származó csontvázakon végzett DNS-vizsgálatokon alapuló cikk szerint, azonban a DNS-vizsgálatok a vándorlást támasztják alá. A harangedényes kultúrához kapcsolódó népességnek szerepet játszott az ősi európaiak lényeges genetikai átalakulásában Kr. e. 2800 körül.
== Nyugat-Európa ==
A sajátos, fordított harang alakú edények Európa nyugati partvidékén végig megtalálhatók a Kr. e. 3. évezred végén.
== Kárpát-medence ==
A harangedényes kultúra kárpát-medencei megjelenése a Bécsi- és Morva medencében letelepült csoporthoz kapcsolható. Egyrészt ebből a csoportból vált ki a Budapest környékén letelepült Csepel-csoport<ref>Schreiber (1984), 33-34. old.</ref>, másrészt szintén e csoport vándorlásának vagy kisugárzásának hatásaként értelmezhetők a nyugat-magyarországi [[Vas megye|Vas megyében]] feltárt harangedényes leletek<ref>Ilon 99. old.</ref>. A bécsi- és morva-medencei késő harangedényes csoport leletei a [[Fertő]] tóig megtalálhatók. Ezért a csoportot [[Oka (Ausztria)|Oggau]]–[[Lorettom|Loretto]] csoportnak,[http://epa.oszk.hu/01600/01609/00007/pdf/MFME_EPA01609_1964_1965_2_025-030.pdf], Oggau–Loretto–[[Leithaprodersdorf]] csoportnak
=== Csepel csoport ===
A kultúra legtöbb magyarországi lelőhelyét [[Budapest]] környékén tárták fel ([[Kelenföld]], [[Albertfalva]], [[Békásmegyer]], [[Budakalász]], [[Csepel-sziget]], [[Szigetszentmiklós]], [[Tököl]]). Az ásatások tanúsága szerint a kultúra népessége gerendavázas, [[patics]]falú [[ház]]akban élt. A Budakalászon feltárt, több mint ezersíros temető a kultúra jelenleg ismert legnagyobb temetője [[Európa|Európában]]. A [[temető]]t a kultúra népessége a [[nagyrévi kultúra]] népével együtt használta; a két népesség keveredését a sírmellékletek mellett a temetkezési rítusban megfigyelt különbségek is tükrözik (csontvázas illetve hamvasztásos [[urnasír]]ok, ritkábban [[szórthamvas temetkezés]]ek). A sírokat helyenként körárok vette körül. A sírokba helyezett tárgyak között a jellegzetes harangedényeken kívül különféle tálak, poharak, korsók és fazekak voltak. Az átfúrt csontgombok és a csontból vagy mészkőből készült gyöngyök az egykori viselet emlékei. A kőből csiszolt csuklóvédő lemezeket feltehetően [[íj]]ászok használták, a réztőrök szintén a harcosok felszereléséhez tartozhattak. Schreiber Rózsa a harangedény-csepeli csoportot a kora bronzkor IIa fázisba sorolja.<ref>Schreiber (1984), 33-34. old.</ref>
Szigetszentmiklóson az 1988-1989. évi ásatások során feltárták a Csepel csoport lakóházának alapját. A cölöplyukak alapján rekonstruálták a ház szerkezetét. Az íves alakú szerkezet csónak alakú lakóházra utal.<ref>Szigetszentmiklós-Üdülősor, 153. old.</ref> Később még
=== Vas megyei harangedényes leletek ===
Vas megyében a [[csepreg]]i temető Károlyi Mária vezette feltárása 1969-1970-ben volt az első hiteles harangedényes feltárás. 2000-ben [[Szombathely]] korábban önálló településnek számító városrészében, Zanaton, majd 2004-ben az osztrák-magyar határon fekvő [[Bucsu]] község határában a Hosszú-Aszú dűlőnél tártak fel újabb harangedényes leleteket. A zanati településrész Kr. e. 2400-2200-ra datálható.
== Fordítás ==
79. sor:
* {{hely|Szigetszentmiklós-Üdülősor}} Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron az M0 autópálya nyomvonalán.[http://epa.oszk.hu/02000/02004/00012/pdf/EPA02004_Aquincum_15_2009_150-166.pdf]
* {{hely|van der Beek, Fokkens}}Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001. [https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1 Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001.]
* {{hely|Vízelőtti}}Vízelőtti régészet. A lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzett régészeti feltárások. Kulturális
== További információk ==
88. sor:
* [http://epa.oszk.hu/01600/01609/00007/pdf/MFME_EPA01609_1964_1965_2_025-030.pdf. Bóna István]
* All Bell Beaker scientific articles on line [http://ubprehistoire.free.fr/Liens-Campaniforme.html free access]
* [http://de.wikipedia.org/wiki/Paul_Reinecke Paul Reinecke]
* [http://de.wikipedia.org/wiki/Glockenbecherkultur Glockenbecherkultur]
* [http://en.wikipedia.org/wiki/John_Abercromby,_5th_Baron_Abercromby John Abercromby]
* [http://en.wikipedia.org/wiki/Beaker_culture Baeker culture]
* [http://www.ng.hu/Civilizacio/2009/04/A_harangedenyek_nepe?action=print&back=%2FCivilizacio%2F2009%2F04%2FA_harangedenyek_nepe National
* [https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1 Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001.]
* [http://patacsipilvax.hu/2013/06/23/stonehenge-i-napfelkelte/]
|