„Harangedényes kultúra” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Kossuthzsuzsa (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Beakerculture.jpg|bélyegkép|jobbra|180px| Néhány, a jellegzetes formájú edények közül]]
Bár [[Magyarország]] területén a '''harangedényes kultúra''' (angolul: Bell-Beaker culture, néha rövidítve Beaker culture, vagy Beaker people vagy Baeker folk, németül: Glockenbecherkultur) a [[bronzkor|korai bronzkor]] egyik fő [[kultúra|régészeti kultúrája]]ként jelenik meg, [[Nyugat-Európa|Nyugat-EurópáEurópában]]ban a késő [[Újkőkorszak|neolitikum]]ból vagy a [[kőrézkor]]ból a kora bronzkorba való átmenet egyik kultúrája volt, kb. [[Kr. e. 3. évezred|Kr. e. 2800-1800]] között (a Kr. e. 1800-as évszám [[Nagy Britannia|Nagy-BritanniáBritanniára]]ra vonatkozik). Vezérleletei: harangedények, réztőrök, csuklóvédők, V-furatú csontgombok (harangedényes csomag)<ref>Endrődi - Horváth M., 21. old.</ref>. A kultúra elterjedési területe [[Marokkó|Észak-Marokkótól]], [[Szicília|Szicílián]] át [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]] egészen a [[Brit-szigetek]]ig, [[Közép-Európa|Közép-Európában]] pedig a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencén]] át egészen [[Lengyelország]]ig terjed. A kultúra népessége általában a nagyobb [[folyó]]k és a [[tenger]]part mentén hozta létre [[település]]eit.
 
== Kutatástörténet ==
 
Magyarországon [[Budapest]]től délre a [[Csepel-sziget]]en fekvő [[Tököl]] község határában 1876-ban tárta fel az első harang alakú edényeket Csetneki Jelenik Elek, aki 1879-ben "A csepelszigeti őskori temetők" című publikációjában négy edény képét közölte is, ismertté téve Tököl nevét a nemzetközi régészeti irodalomban [http://epa.oszk.hu/02000/02007/00034/pdf/EPA2007_bp_regisegei_31_1997_177-197.pdf]. A német régészetben 1900-ban az akkor [[Mainz]]ban dolgozó [[Paul Reinecke]] őstörténész vezette be a "harangedények" kifejezést, amit az olasz és cseh nyelvű őstörténészek már használtak. Az angolszász szakirodalomban [[John Abercromby]] vezette be a harangedény kultúra (Bell-Beaker culture) terminológiát 1904-ben.
 
A harangedényes kultúrának független régészeti kultúraként való kezelése vitaható. [[Gordon Childe]] úgy látta, hogy a harangedényesek mint misszionáriusok Spanyolországból indultak, Európa atlanti peremén keresztül és magukkal hozták a rézkohászat ismeretét. Stuart Piggott szerint a harang alakú edényeket készítő csoportok a Tajo közép-portugáliai torkolatvidékéről indultak kelet és észak felé tartó sorozatos vándorútjaikra valamivel a Kr. e. 3. évezred végén<ref>Piggott, 112-113. old.</ref>. Piggot radiokarbon adatokkal támasztotta alá, hogy a rézművesség ismeretét magukkal hozó csoportok Hollandia területén találkoztak a [[zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kultúrá]]val, majd Németalföld és a Rajna-vidék újabb harangedényes vándorlások kiindulópontjává vált.
 
Elsősorban von Stephen Shennan képviseli azt a véleményt, hogy ezek a tipikus harangedény berendezések egy új elithez kapcsolódó presztízs tárgyak voltak. Christian Strahm (Freiburg) megalkotta a harangedényes jelenség fogalmát, hogy elkerüljék kultúra a kifejezést.
 
Sangmeister 1972-ben a harangedényes kultúra hordozóit mint mozgó, kisebb társadalmi csoportokat jellemzi, amelyek a nekik magas társadalmi megbecsülését adó anyagok kutatására, feldolgozására és kereskedelmére specializálódtak. A települések hiánya alátámasztja a rendkívül mobil "harangedényesek" hipotézisét.
 
A szaporodó lelőhelyek és a modern értelmezések árnyaltabb képet mutatnak, úgy hogy a mobilitás kérdése ellentmondásos. A harangedényes kultúra elterjedése nem összefüggő területet mutat, hanem szigetszerű gócokat (például: Dél-Bajorországban). Az 1970-es években Schreiber Rózsa magyar régész is kiemelte, hogy a harangedényes csoportok letelepedése egymástól kiaebb nagyobb távolságban lévő gócokban történt. <ref>Schreiber (1973), 9. old.</ref>.
 
1976-ban Lanting és Van der Waals megalkották a harangedényes kultúra holland modelljét. Ők Hollandia területén a Kr. e. 2500-2000 közötti időszakot jelölték meg a harangedényes kultúra korszakaként, amit egyben a kora bronzkor utolsó fázisának is tekintettek. Piggott álláspontjával szemben ők azt képviselték, hogy a harangedényes kultúra Hollandia területén fejlődött ki a zsinegdíszes kultúrából (amit a magányos sírok kultúrájának is neveznek.)<ref>van der Beek, Fokkens, 301. old.</ref>[https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1]
 
== Jellemzői ==
A bronzkori [[Európa]] egyik legszebb edénytípusa után elnevezett kultúra vezérlelete a fordított harang formájú edény, amelyet sávos-geometrikus, olykor mészbetéttel kitöltött díszítés borított. Az edénytípus elterjedését egy szellemes elmélet a [[sör]]ivás kultúrájának általánosabbá válásához kapcsolja, amit a kultúra [[Spanyolország|spanyolországi]] leletein elvégzett természettudományos vizsgálatok alátámasztani látszanak. Egyes mintákból sör és mézsör maradványokat azonosítottak. Azonban nem minden harangedény használtak ivásra, némelyeket rézérc olvasztáshoz, másokat étkezéshez, megint másokat pedig temetői urnaként használtak. A harang alakú edények radiokarbon keltezése ma Kr. e. 2900-1800/1700 közötti, ami egyidejűvé teheti őket a [[zsinegdíszes kerámia kultúrája|zsinegdíszes kerámia kultúrájákultúrájával]]val [http://en.wikipedia.org/wiki/Corded_Ware_culture], de egy portugáliai partvidéki eredettel, ahol a legkorábbi példányok találhatók.
 
A harangedényes kultúra további jellegzetes leletei a "V" fúrású csontgomb, a nyeles réz- vagy bronztőr és a csuklóvédő kőlemez, amely nyilazásnál a visszacsapódó húr elleni védelmül szolgált a csuklón <ref>Schreiber (1973), 8. old.</ref>.
 
== Eredet ==
 
Lanting és Van der Waals olyan kronológiát javasoltak, hogy a harang alakú edények a zsinegdíszes kerámiából és a tölcséres szájú edények kultúrájának előzményeiből fejlődött ki, ez évtizedekig általánosan elfogadott volt. A harangedények kultúráját javasolták egy korai indoeurópai kultúra, még pontosabban, egy ősi proto-kelta, proto-itáliai, vagy italo-kelta kultúra jelöltjének. Jelenleg azonban, az összes elérhető dél-németországi forrást áttekintve, azt a következtetést vonták le, hogy a harangedényes kultúra egy új és független kultúra volt, a zsinegdíszes kultúra kortársaként. Ezt a következtetést alátámasztja a harang alakú edények radiokarbon keltezésének egész Európára kiterjedő áttekintése, miszerint a harang alakú edények legkorábbi harangedényeket Ibériában készítették Kr. e. 2900-ban. Ez azt jelenti, hogy a zsinegdíszes kerámiával egyidős stílusról van szó, de különböző kezdetekkel a különböző európai régiókban.
 
== Vándorlás és/vagy új kultúrákba való beilleszkedés ==
29. sor:
A harang alakú edények szokatlan formája, és hirtelen felbukkanásuk a régészeti rétegekben, egyéb leletek jellegzetes csoportjaival alkotják a harangedényes „csomagot”, melyet a harangedényes kultúra hagyományos magyarázata egy népcsoport egész Európára kiterjedő diffúziójaként interpretált.
 
Hollandia területéről már a Kr. e. 19. századból vannak rádiókarbon adatok a harangedényes csoportok megtelepedéséről és a zsinegdíszes kerámia népével való keveredésről<ref>Piggott, 124. old. 59. lábj.</ref>. A Rajna vidék és Németalföld volt a kiindulópontja a harang alakú edényeket készítő csoportok úgynevezett visszaáramlásának, amely Franciaország, Szardínia, Szicília, Spanyolország, valamint a Brit-szigetek területét érintette. Angliában Kr. e. 1800 körül jelennek meg a harang alakú edények<ref>Piggott, 113. old.</ref>. Piggott nem utal rá, hogy a harang alakú edények készítői ismerték volna a bronzkészítést. Sőt a rézöntésnek is az egyrészes, nyitott öntőformát alkalmazó módját ismerték csak<ref>Piggott, 112. old.</ref>. Viszont az ő vándorlásaikhoz kapcsolható a rézművesség nyugat-európai elterjedése. A harang alakú edények készítői mindenütt erősen érdekeltek voltak a helyileg található termésrész és arany kitermelésében <ref>Piggott, 113. old.</ref>. Felhívja viszont a figyelmet Piggot arra, hogy a harang alakú edények korszakának utolsó szakaszában, nagyjából a mai Bern, Bécs, Frankfurt és Drezda közötti területen új típusú rézeszközök, fegyverek és ékszerek is megjelentek, amelyek már a bronztárgyak előfutárai <ref>Piggott, 115. old.</ref>. Ez a váltás azonban szerinte a harang alakú edényeket készítő nép közreműködése nélkül történt, a Levantétól induló és tengeri úton az Adriai-tenger északi partjáig, majd onnét az Alpokon a Szent-Gotthárd hágónál áthaladó kereskedelmi vállalkozások hatására<ref>Piggott,116-117</ref>.
 
Azonban brit és amerikai régészek az 1960-as évektől szkeptikusak a történelemelőttitörténelem előtti migrációkkal kapcsolatban általában, így az új elmélet alapvetően elveti a „harangedényes nép” fogalmát. Figyelembe véve, hogy a harangedények elterjedése az egyes térségek legfontosabb közlekedési útvonalai mentén történt, beleértve a gázlókat, a folyóvölgyeket és a hegyi hágókat, felmerült az a gondolat, hogy a harangedényesek eredetileg bronzkereskedők voltak, akik azután a helyi neolitikus vagy kora kőrézkori kultúrákon belül alakították ki a helyi stílusokat. A harangedényekhez kapcsolódóan használt bronzeszközök nemrég elvégzett elemzése felveti egy korai ibériai rézlelőhely, majd ezt követően folytatott közép-európai és csehországi érckitermelés gondolatát.
Számos régész úgy gondolja, hogy a harangedényes ’nép’ nem egy csoportként létezett, és hogy a harang alakú edények és a harangedényes kultúra idején egész Európában megjelenő egyéb új tárgyak és tevékenységek a különleges kézműves készségek fejlődését jelzik. Ez az új felismerés a népességmozgások és a kulturális kapcsolat kombinációjából ered. Esetleg presztízs kapcsolódhatott a sör készítéséhez és fogyasztásához, vagy kereskedelmi kapcsolatok, amiket alátámasztanak a Európa atlanti partvidékén talált leletek.
 
38. sor:
A harangedények népének elterjedési területe Marokkótól Nagy-Britannia északkeleti területeiig, illetve Keleten a Visztuláig és a Csepel-szigetig terjedt. Schreiber Rózsa szerint elterjedésük túlnyomó részén hirtelen jelentek meg, helyi előzmények nélkül, amiből bevándorlásukra következtethetünk. Abból pedig, hogy letelepedésük kisebb-nagyobb távolságokban fekvő gócokban történt, az következik, hogy mozgásuk nem nagy tömegben, hanem kisebb csoportokban történhetett. Ennek ellenére a helyi népesség életét jelentős mértékben módosították, anyagi kultúráját lényegesen megváltoztatták. Ezt követően azonban mindenütt igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és igen hamar összeolvadtak a helyi lakossággal és összeolvadt, egységes helyi kultúrák jöttek létre<ref>Schreiber (1973), 9. old.</ref>. Egyik utolsó munkájában Schreiber Rózsa az angol kutatók álláspontját elfogadva már kétségbe vont a harangedényes nép létezését<ref>Horváth 415. old. 17. lábjegyzet.</ref>
 
Egy 2013-ban ausztrál kutatók által közzétett, főként Németország Közép-Elba régiójából származó csontvázakon végzett DNS-vizsgálatokon alapuló cikk szerint, azonban a DNS-vizsgálatok a vándorlást támasztják alá. A harangedényes kultúrához kapcsolódó népességnek szerepet játszott az ősi európaiak lényeges genetikai átalakulásában Kr. e. 2800 körül. <ref>{{cite web |url=http://index.hu/tudomany/2013/04/25/rejtelyes_genetikai_atalakulas_eredmenye_vagyunk/ |title=Rejtélyes genetikai baleset eredménye vagyunk |accessdate=20130728 |date=20130425 |publisher=[[Index (internetes újság)|Index]] |language=magyar}}</ref>
 
== Nyugat-Európa ==
A sajátos, fordított harang alakú edények Európa nyugati partvidékén végig megtalálhatók a Kr. e. 3. évezred végén.
 
== Kárpát-medence ==
 
A harangedényes kultúra kárpát-medencei megjelenése a Bécsi- és Morva medencében letelepült csoporthoz kapcsolható. Egyrészt ebből a csoportból vált ki a Budapest környékén letelepült Csepel-csoport<ref>Schreiber (1984), 33-34. old.</ref>, másrészt szintén e csoport vándorlásának vagy kisugárzásának hatásaként értelmezhetők a nyugat-magyarországi [[Vas megye|Vas megyében]] feltárt harangedényes leletek<ref>Ilon 99. old.</ref>. A bécsi- és morva-medencei késő harangedényes csoport leletei a [[Fertő]] tóig megtalálhatók. Ezért a csoportot [[Oka (Ausztria)|Oggau]]–[[Lorettom|Loretto]] csoportnak,[http://epa.oszk.hu/01600/01609/00007/pdf/MFME_EPA01609_1964_1965_2_025-030.pdf], Oggau–Loretto–[[Leithaprodersdorf]] csoportnak <ref>Schreiber (1984)34. old.</ref>, Lajta csoportnak <ref>Károlyi [http://www.vasiszemle.t-online.hu/2003/03/karolyi.htm]</ref> vagy Oggau–Ragelsdorf csoportnak is nevezik<ref>Vízelőtti 17. old. old.</ref>. Bóna István és Károlyi Mária szerint e csoportból alakult ki a későbbi gátai kultúra.
 
=== Csepel csoport ===
 
A kultúra legtöbb magyarországi lelőhelyét [[Budapest]] környékén tárták fel ([[Kelenföld]], [[Albertfalva]], [[Békásmegyer]], [[Budakalász]], [[Csepel-sziget]], [[Szigetszentmiklós]], [[Tököl]]). Az ásatások tanúsága szerint a kultúra népessége gerendavázas, [[patics]]falú [[ház]]akban élt. A Budakalászon feltárt, több mint ezersíros temető a kultúra jelenleg ismert legnagyobb temetője [[Európa|Európában]]. A [[temető]]t a kultúra népessége a [[nagyrévi kultúra]] népével együtt használta; a két népesség keveredését a sírmellékletek mellett a temetkezési rítusban megfigyelt különbségek is tükrözik (csontvázas illetve hamvasztásos [[urnasír]]ok, ritkábban [[szórthamvas temetkezés]]ek). A sírokat helyenként körárok vette körül. A sírokba helyezett tárgyak között a jellegzetes harangedényeken kívül különféle tálak, poharak, korsók és fazekak voltak. Az átfúrt csontgombok és a csontból vagy mészkőből készült gyöngyök az egykori viselet emlékei. A kőből csiszolt csuklóvédő lemezeket feltehetően [[íj]]ászok használták, a réztőrök szintén a harcosok felszereléséhez tartozhattak. Schreiber Rózsa a harangedény-csepeli csoportot a kora bronzkor IIa fázisba sorolja.<ref>Schreiber (1984), 33-34. old.</ref>
Szigetszentmiklóson az 1988-1989. évi ásatások során feltárták a Csepel csoport lakóházának alapját. A cölöplyukak alapján rekonstruálták a ház szerkezetét. Az íves alakú szerkezet csónak alakú lakóházra utal.<ref>Szigetszentmiklós-Üdülősor, 153. old.</ref> Később még töbtöbb csónak alakú lakóház alapját is feltárták itt. Szintén több a Csepel csoporthoz tartozó csónak alakú ház maradványát tárták fel Albertfalván is. [[Kelenföld]]ön [[2013]]-ban tártak fel egy települést, mely egykor a [[Duna]]-menti dombsor egyik magaslatán épült.<ref>{{cite web |url=http://index.hu/tudomany/tortenelem/2013/07/03/negy_es_fel_ezer_eves_telepulest_tarnak_fel_ujbudan/ |title=4,5 ezer éves települést tárnak fel Újbudán |accessdate=20130704 |date=20130703 |publisher=[[Index (internetes újság)|Index]] |language=magyar}}</ref>
 
=== Vas megyei harangedényes leletek ===
 
Vas megyében a [[csepreg]]i temető Károlyi Mária vezette feltárása 1969-1970-ben volt az első hiteles harangedényes feltárás. 2000-ben [[Szombathely]] korábban önálló településnek számító városrészében, Zanaton, majd 2004-ben az osztrák-magyar határon fekvő [[Bucsu]] község határában a Hosszú-Aszú dűlőnél tártak fel újabb harangedényes leleteket. A zanati településrész Kr. e. 2400-2200-ra datálható. <ref>Ilon 96-99. old.</ref>. Bucsunál öt csónak alakú ház maradványát tárták fel.
 
== Fordítás ==
79. sor:
* {{hely|Szigetszentmiklós-Üdülősor}} Régészeti kutatások Szigetszentmiklós-Üdülősoron az M0 autópálya nyomvonalán.[http://epa.oszk.hu/02000/02004/00012/pdf/EPA02004_Aquincum_15_2009_150-166.pdf]
* {{hely|van der Beek, Fokkens}}Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001. [https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1 Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001.]
* {{hely|Vízelőtti}}Vízelőtti régészet. A lukácsházi árvízcsúcs-csökkentő tározó területén végzett régészeti feltárások. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. Budapest, 2010. [http://www.mnm-nok.gov.hu/images/stories/kiadvanyok/tnf/TNF_3_Vizelotti_Regeszet.pdf]
 
== További információk ==
88. sor:
* [http://epa.oszk.hu/01600/01609/00007/pdf/MFME_EPA01609_1964_1965_2_025-030.pdf. Bóna István]
* All Bell Beaker scientific articles on line [http://ubprehistoire.free.fr/Liens-Campaniforme.html free access]
* [http://de.wikipedia.org/wiki/Paul_Reinecke Paul Reinecke]
* [http://de.wikipedia.org/wiki/Glockenbecherkultur Glockenbecherkultur]
* [http://en.wikipedia.org/wiki/John_Abercromby,_5th_Baron_Abercromby John Abercromby]
* [http://en.wikipedia.org/wiki/Beaker_culture Baeker culture]
* [http://www.ng.hu/Civilizacio/2009/04/A_harangedenyek_nepe?action=print&back=%2FCivilizacio%2F2009%2F04%2FA_harangedenyek_nepe National Geographic: A harangedények népe]
* [https://openaccess.leidenuniv.nl/bitstream/handle/1887/11939/1_952_037.pdf?sequence=1 Zita van der Beek, Harry Fokkens: 24 years after Oberried: the 'Dutch Model' reconsidered. Leiden Universität, 2001.]
* [http://patacsipilvax.hu/2013/06/23/stonehenge-i-napfelkelte/]