„Joseph Wenzel Radetzky” változatai közötti eltérés

 

[[Johann Maria Frimont|Frimont tábornagy]] parancsnoksága alatt részt vett a [[Pápai Állam|pápai állam]] elleni felkelők leverésében. Győzelme után [[1834]]-ben kinevezték itáliai császári-királyi haderő (ekkor {{formatnum:104500}} katonát és {{formatnum:5200 lovast}} számláló állomány) főparancsnokává. [[1836]]. [[szeptember 17.|szeptember 17-én]], 70 éves korában, 52 szolgálati év után császári-királyi [[tábornagy|tábornaggyá]] ''(K. K. Feldmarschall)'' léptették elő. Idős kora ellenére fiatalos energiával gyakorlatoztatta és fegyelmezte a parancsnoksága alatt álló hadsereget.

Az [[1848]]. [[március 18.|március 18-án]] (a [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|magyar forradalommal]] szinte egyidejűleg) kitört [[Itáliai forradalmak 1848–49-ben#Ausztria-ellenes felkelés Észak-Itáliában|olasz nemzeti felkelés]] idején a 82 éves Radetzky volt az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka. Visszakapta az 5. huszárezred tulajdonosának címét is. Előremutató gondolatait, reformterveit és figyelmeztetéseit a kormányzat most is figyelmen kívül hagyta, sőt megtagadták tőle azokat a pénzügyi eszközöket, amelyekre a legjobb hadseregnek is szüksége van ahhoz, hogy gyorsan felülkerekedjen a csatamezőkön. Így aztán az [[1848]]-ban bekövetkező [[Itáliai forradalmak 1848–49-ben|itáliai események]] – bár azok nem érték felkészületlenül – rendkívül hátrányos helyzetben találták csapatait. A [[Károly Albert szárd–piemonti király]] (1798–1849) hadserege és az általa támogatott olasz nemzeti felkelő csapatok ellen folytatott háborúban az idős tábornagy azonban bebizonyította, hogy helyet érdemel a történelem legjelentősebb hadvezérei között.