„Sina Simon” változatai közötti eltérés

Sina 1876-ban halt meg, holttestét a bajor [[Rappoltskirchen]]ben, a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. A [[Magyar Tudományos Akadémia]] aulájában, amelynek legnagyobb összeggel volt alapítója, és igazgató tanácsánakigazgatótanácsának tagja, [[Tóth Lőrinc]] rendes tag tartott fölötte [[1876]]. május 29-én emlékbeszédet (megjelent a magyarOrszágos országosMagyar gazdaságiGazdasági egyesületEgyesület évkönyvében).

Örökségének átvételétől élete végéig azok közé tartozott, akik minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogattak. Bőkezű adományaival hozzájárult a nemzeti intézetményekintézmények létesítéséhez: a [[Magyar Földhitelintézet]] és a magyar biztosítótársaság felállításához, a vasút és gőzhajózás fejlesztéséhez, a folyók szabályozásához, a mezőgazdasági állapotok, és iskolai, népnevelési, patronátusi viszonyok javításához; a köztelek, a [[Nemzeti Múzeum]], a kisdedóvó egylet, a kisded-kórházkisdedkórház s egyéb kórházak, bölcsődék, árvaházak, [[Vakok Intézete]], kereskedelmi akadémia, [[Nemzeti Színház]], [[Nemzeti Zenede|zenede]], lovarda, tűzoltási ügy, nemzeti kaszinó, [[Szent István-bazilika|lipótvárosi bazilika]], a képzőművészet háza és mindenek felett az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] palotája hirdetik nevét mint alapítóét, segélyezőét, bőkezű adakozóét. [[1856]] májusától [[1876]]-ig több mint 550 ezer forintot adott jótékony és kulturális intézetekre. Ebben az összegben nincs benne az [[athén]]i görög akadémia egymilliót meghaladó teljes költsége, amelyet ő alapított és építtetett fel, és a már apja által megkezdett ottani csillagvizsgáló, amelynek felszerelését, s az ott alkalmazott szakemberek díjazását egészen ő vállalta el, ami 20 éven át további 200 ezer forintjába került.