„Falkland-szigeteki háború” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
A '''Falkland-szigeteki háború''' ({{ny-en|The Falklands War}}, {{ny-es|Guerra de las Malvinas}}) az [[Egyesült Királyság]] és [[Argentína]] közti fegyveres konfliktus, amelyet [[1982]] márciusa és júniusa között vívtak a [[Falkland-szigetek]] és néhány közeli, kisebb dél-[[atlanti-óceán]]i sziget (Dél-Georgia és a Dél-Sandwich-szigetek) birtoklásáért.
A szigetek, amelyek [[1833]] óta brit uralom alatt állnak, kb. 500&nbsp;km-re az argentin partoktól keletre helyezkednek el, és Argentína a mai napig jogot formál rájuk<ref>[http://www.nationalturk.com/en/argentina-to-reaffirm-sovereignty-rights-over-the-falkland-islands-15712 "Argentine to reaffirm Sovereignty Rights over The Falkland Islands"]</ref>. A háború további elnevezései lehetnek még: ''Falkland-konfliktus'', ''Falkland-krízis'' illetve ''Dél-Atlanti háború'' (spanyolul: ''Guerra del Atlántico Sur'').
 
A háború 1982. április 2-án kezdődött, amikor az argentin fegyveres erők megszállták és elfoglalták a Falkland-szigeteket), majd másnap Dél-Georgiát és a Déli-Sandwich-szigeteket annak érdekében, hogy argentin szuverenitás alá helyezzék a területeket.
A háború mindkét országban komoly hatást gyakorolt a közvéleményre és számos újságcikk, könyv és film tárgya lett. Az általános hazafias érzelemhullám, amelyet a szigetek elfoglalása magasra emelt Argentínában, a háború elvesztése miatt a kormányzó katonai junta bukásához vezetett. Az Egyesült Királyságban a kormányon levő Konzervatív Párt csökkenő népszerűségi trendjét megfordította a háború kimenetele és a rákövetkező évben a konzervatívok ennek köszönhetően újra megnyerték a brit választásokat.Az Egyesült Királyságban általában véve kisebb politikai és kulturális hatása volt a konfliktusnak, mint a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő Argentínában, ahol a Falkland-szigetek hovatartozásának kérdése máig napirenden szerepel.
 
A két hadviselő fél közötti nemzetközi kapcsolatokat 1989-ben állították helyre egy Madridban lefolytatott találkozó során, amely végén a brit és argentin kormány közös nyilatkozatot adott ki. Egyik ország álláspontja sem változott a szuverenitás tekintetében, mindkettő változatlanul a sajátjának tartja a szigeteket. 1994-ben az argentin követelés bekerült az ország újonnan elfogadott alkotmányába is.<ref>"La Nación Argentina ratifica su legítima e imprescriptible soberanía sobre las Islas Malvinas, Georgias del Sur y Sandwich del Sur y los espacios marítimos e insulares correspondientes, por ser parte integrante del territorio nacional." ("''"Az Argentin Nemzet megerősítmegerősíti legitimitását és elvitathatatlan szuverenitását a Falkland-szigetek, Dél-Georgia és a Dél-Sandwich-szigetek felett, ezzel együtt a hozzá tartozó tengeri és szárazföldi területek felett, amelyek a nemzeti felségterület részeirészeit képezik.''") [http://www.senado.gov.ar/deInteres Argentína alkotmánya]</ref>
 
== Az előzmények ==
1981 decemberében ismét személycserékre került sor a rezsim felső vezetésében, a junta irányítását [[Leopoldo Galtieri]] tábornok (egyben mint államelnök), Basilio Lami Dozo dandártábornok és Jorge Anaya admirális vette át. Anaya admirális volt a katonai megoldás fő tervezője és támogatója a Falkland-szigetekre régóta fennálló területi követelés megoldására.<ref>Kirschbaum, Oscar; Van Der Kooy, Roger; Cardoso, Eduardo (1983). Malvinas, La Trama Secreta (spanyol nyelven). Buenos Aires: Sudamericana/Planeta. ISBN 978-950-37-0006-8.</ref> Sem ő, sem a junta más vezető személyei nem számítottak arra, hogy Nagy-Britannia katonai választ adna a szigetek megszállására.<ref>„Que tenía que ver con despertar el orgullo nacional y con otra cosa. La junta —Galtieri me lo dijo— nunca creyó que los británicos darían pelea. Él creía que Occidente se había corrompido. Que los británicos no tenían Dios, que Estados Unidos se había corrompido ... Nunca lo pude convencer de que ellos no sólo iban a pelear, que además iban a ganar." („''Tenni kellett valamit az ébredő nemzeti büszkeséggel és más dolgokkal. A junta - ahogy Galtieri elmondta nekem - nem hitte, hogy a britek válaszolni fognak. Úgy gondolta, hogy a nyugati világ korrupt. A britek istentelenek, az USA korrupt. ... Sohasem tudtam meggyőzni, hogy a britek nemcsak a harcot fogják fölvenni, de a háborút is meg fogják nyerni.''") In: "Haig: "Malvinas fue mi Waterloo", La Nación / Islas Malvinas Online 25 October 2010</ref>
 
Leopoldo Galtieri tábornok, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt. Ezzel egyszerre terelte volna el a közvélemény figyelmét a krónikus gazdasági problémákról és a rezsim által elkövetett emberi jogi sértésekről. <ref>[http://www.me.gov.ar/curriform/publica/sirlin_conv_dictadura.pdf "Ministerio de Educación, Ciencia y Tecnología de la Nación"] (PDF)(spanyol nyelven) 2010. február 07.</ref> A sikeres háború megerősítette volna a katonai junta kényes legitimációját is. A La Prensa újság szerint az argentin vezetés egy fokozatosan eszkalálódó konfliktust tervezett, kezdve a szigetekre szállított áruforgalom elvágásával egészen a közvetlen katonai beavatkozásig 1982 végén, amennyiben az ENSZ közvetítése sikertelen lenne.<ref>Jimmy Burns: The land that lost its heroes, 1987, Bloomsbury Publishing, ISBN 0-7475-0002-9.</ref>
 
A két ország közötti, a szigetek hovatartozásából fakadó feszültség fokozódott, amikor 1982. március 19-én egy argentin ócskavaskereskedő csoport (közöttük argentin tengerészgyalogosokkal) felvonta az argentin zászlót Dél-Georgia szigetén. Ez később a háború első támadó cselekményeként is értékelhető. Válaszul a [[Brit Királyi Haditengerészet]] antarktiszi őrhajóját, a HMS Endurance-t a Falkland-szigetek fővárosából, Stanley-ből Dél-Georgiába vezényelték (ezért került sor április 3-án a sziget argentin megszállására). Az argentin katonai vezetés attól tartva, hogy az Egyesült Királyság megerősíti dél-atlanti erőit, elrendelte a Falkland-szigetek inváziójának előrehozását 1982. április 2-ára.<ref>En Buenos Aires, la Junta comenzó a estudiar la posibilidad de ocupar las Islas Malvinas y Georgias antes de que los británicos pudieran reforzarlas. El vicealmirante Lombardo recibió órdenes de preparar urgentemente la operación Malvinas. ("''Buenos Airesben a junta vizsgálni kezdte a Falkland-szigetek és Dél-Georgia elfoglalásának lehetőségét, mielőtt a britek megerősíthetnék azokat. Lombardo altengernagynak sürgősen elő kellett készítenie a Malvinas hadműveletet.''") [http://www.portierramaryaire.com/arts/malvinas_2.php www.portierramaryaire.com] (spanyol nyelven) 2010. február 07.</ref>
 
A brit kormányzatot meglepetésként érte a dél-atlanti területek argentin támadása, annak ellenére, hogy Nicholas Barker kapitány (az HMS Endurance parancsnoka) és mások többször figyelmeztettek a küszöbön álló invázióra.<ref>[http://www.independent.co.uk/news/people/obituary-captain-nicholas-barker-1266075.html Briley, Harold (9 April 1997). "Obituary: Captain Nicholas Barker". The Independent]</ref> Barker úgy gondolta, hogy a John Nott védelmi miniszter által jegyzett 1981-es felülvizsgálatot az argentin hadvezetés úgy értékelte, hogy Nagy-Britannia nem kívánja és hamarosan nem is lesz képes érdekeit érvényesíteni és megvédeni a szigeteket. (Az 1981-es felülvizsgálatban megjelentek tervek az HMS Endurance visszarendelésére is, amely ekkor az Egyesült Királyság egyetlen haditengerészeti hajója volt a dél-atlanti vizeken).<ref>[http://www.highbeam.com/doc/1P3-11982515.html Barnett, Correlli (1997). "The high cost of cuts". The Spectator.]</ref>
154

szerkesztés