„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
}}
 
1982. április 2-án az argentin fegyveres erők összhaderőnemi művelet (kódneve: Rosario hadművelet) keretében partra szálltak a Falkland-szigeteken. Az invázióval megkezdődött a 74 napig tartó [[Falkland-szigeteki háború]]. A szembenálló brit erők rövid ellenállás után megadták magukat és a szigetek (ideiglenesen) argentin fennhatóság alá kerültek.
 
A művelet argentin kódneve eredetileg az Azul (Kék) volt a tervezés során, végül Rosario-műveletnek nevezték el.<ref>Izidoro Ruiz Moreno: ''Comandos en acción'' (1987), pp. 21.</ref>
 
==A védelem==
"''Kétségtelenül megbízható bizonyítékkal rendelkezünk, hogy egy argentin harccsoport szállhat partra Stanleynél holnap reggel.''"<ref>[http://news.bbc.co.uk/hi/english/static/in_depth/uk/2002/falklands/my_story/hunt.stm "Hunt: My Falklands Story"] BBC. 2002.</ref>
 
A szigeten tartózkodó két tengerészgyalogos őrnagy közül a rangidős, Mike Norman lett a brit erők parancsnoka, míg Gary Nott a kormányzó katonai tanácsadójaként működött. A hivatásos brit erők összlétszáma 68 tengerészgyalogos és 11 tengerész volt, a megszokott létszám duplája, mivel éppen váltási időszak volt, így a leváltandó és váltó katonák is a Moody Brook laktanyában tartózkodtak. (Más források szerint a szigeteken 89 tengerészgyalogos tartózkodott ekkor.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1. "''Nem 45, hanem 89 [brit] tengerészgyalogos volt ott, azok is, akik Dél-Georgián lettek volna a váltás.''" </ref>)
 
A tengerészgyalogosok létszáma 57 főre csökkent, amikor a HMS Endurance antarktiszi őrhajó Dél-Georgia szigetére indult kivizsgálni az ott történt argentin incidenst (egy ócskavaskereskedő-csoport március 19-én felvonta az argentin zászlót).
 
A Falkland-szigeteki Védelmi Erő (Falkland Islands Defence Force) 25 önkéntese vett részt a védelem kialakításában.<ref>Duncan Anderson: ''The Falklands War 1982'' (Osprey Essential Histories, 2002) Osprey Publisher, pp. 17-19. ISBN 1-84176-422-1.</ref> Egy helybéli lakos, Graham Bound szerint, aki végig a szigeten tartózkodott az invázió és megszállás alatt, körülbelül 40 fő jelentkezett szolgálatra.<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), ISBN 1-84415-429-7.</ref> Az önkéntesek parancsnoka, Phil Summers őrnagy kulcsfontosságú pontok védelmére rendelte ki őket, mint a telefonközpont, a rádióállomás és az erőmű. Jack Sollis, a Forrest hajó kapitánya rögtönzött radarállomásként működtette a hajóját. Két másik civil, Jim Alister, aki korábban a Királyi Tengerészgyalogságnál szolgált és a kanadai állampolgár Bill Curtiss is szolgálatra jelentkezett a kormányzónál. <ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter I: Surrender (I) andés Chapter VIII: An ungentlemanly act.</ref>
 
==A Rosario hadművelet==
Az argentin kétéltű művelet 1982. április 1.-én, késő este kezdődött, amikor a Santisima Trinidad romboló kirakta az argentin haditengerészet különleges erőinek katonáit Stanley-től délre. Az argentin főerő partraszállása néhány órával későbbre volt tervezve, a Cabo San Antonio partraszállító hajóról a repülőtér közelében. A partraszállás helyét a Santa Fe tengeralattjáróról induló búvárok jelölték ki.<>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta 1998) pp. 71. ISBN 950-742-976-X.</ref>
 
A tervek szerint a Rosario hadművelet első lépése Port Stanley felderítése volt. A Santa Fe tengeralattjáróról indulva Alfredo Cufré százados vezetésével egy 14 fős harci búvár csoport szállt volna partra Cape Pembroke közelében.
 
A felderítés megkezdése után a Santa Fe tengeralattjáró március 31-én periszkópon keresztül észlelte, hogy a Forrest halászhajó 22:00-kor elhagyja Port Stanley-t, ekkor a város még teljesen hétköznapinak tűnt. Másnap a Santa Fe értesült arról, hogy a Falkland-szigetek vezetése tud az argentin invázióról (ekkorra a várost is elsötétítették), így változtattak a terven. Cape Pembroke helyett a harci búvárok kijelölt partszakasza Menguera Point közelébe került, a Kidney Island-től délre.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref> Cufré százados szerint a műveletet azért kellett elhalasztani egy nappal, mert a főerőket szállító hajó késett a rossz idő miatt.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref>
 
A harci búvárok április 1-én, 01 óra 40 perckor hagyták el a tengeralattjárót, majd Menguera Point-tól Zodiac csónakokkal indultak tovább a Yorke-öböl felé, amit április 2-án, 04 óra 30 perckor értek el. Miután kijelölték a főerőnek a partraszállás helyét, ellenállás nélkül elfoglalták a kifutópályát és a világítótornyot.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref> Argentin források szerint néhány hadifoglyot is ejtettek. A brit megadás után ennek a csoportnak volt a feladata összegyűjteni és őrizetbe venni a brit tengerészgyalogosokat.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref>
 
==Lábjegyzetek==
<references/>
154

szerkesztés