„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
==A védelem==
Rex HuntHuntot, a Falkland-szigetek kormányzóját egy lehetséges argentin invázióról 1982. április 1-jén értesítette telexen a Külügyi és Nemzetközösségi Minisztérium.
 
"''Kétségtelenül megbízható bizonyítékkal rendelkezünk, hogy egy argentin harccsoport szállhat partra Stanleynél holnap reggel.''"<ref>[http://news.bbc.co.uk/hi/english/static/in_depth/uk/2002/falklands/my_story/hunt.stm "Hunt: My Falklands Story"] BBC. 2002.</ref>
 
A harci búvárok április 1-én, 01 óra 40 perckor hagyták el a tengeralattjárót, majd Menguera Point-tól Zodiac csónakokkal indultak tovább a Yorke-öböl felé, amit április 2-án, 04 óra 30 perckor értek el. Miután kijelölték a főerőnek a partraszállás helyét, ellenállás nélkül elfoglalták a kifutópályát és a világítótornyot.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref> Argentin források szerint néhány hadifoglyot is ejtettek. A brit megadás után ennek a csoportnak volt a feladata összegyűjteni és őrizetbe venni a brit tengerészgyalogosokat.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref>
 
===Támadás a Moody Brook laktanya ellen===
1982. április 1. éjjel a Santisima Trinidad romboló 500 méterre a parttól, Mullet Creek-nél 21 Gemini csónakot engedett le, rajtuk 84 különleges műveleti katonát<ref>Carlos Busser: Operación Rosario (Carlos Busser: Operación Rosario (Editorial Atlántida, 1984) ISBN 950-08-0324-0. 76 fő a kétéltű kommandó csoportból és 8 fő a Buzos Tácticos harci búvár egységből</ref> Guillermo Sánchez-Sabarots korvettkapitány parancsnoksága alatt az 1. kétéltű kommandó csoportból és egy kisebb csoportot Pedro Giachino korvettkapitány parancsnoksága alatt (aki az 1. tengerészgyalogos zászlóalj parancsnokhelyettese volt). Ez utóbbi csoportnak volt a feladata a kormányzói épület elfoglalása. Jorge Allara ellentengernagy a Santisima Trinidad fedélzetéről rádión békés megadásra szólította fel Rex Huntot, aki az ajánlatot elutasította.
 
A Giachino vezette csoportnak 4 kilométert kellett megtennie északi irányba. A főerő célpontja, a Moody Brook laktanya 10 kilométerre volt és nehéz terepen vezetett az út. Sánchez-Sabarots korvettkapitány így írta le az éjszakai menetet:
 
<blockquote>"''Kellemes éjszaka volt, a felhők legtöbbször eltakarták a holdat. Nehéz és izzasztó menet volt a nagy málhák miatt. Végül három csoportra szakadtunk. Csak egy éjjellátónk volt, ezt Arias hadnagy, az élen haladó katona használta. Az egyik csoport elszakadt tőlünk, amikor egy utat kellett kereszteznünk és egy jármű jött rajta. Úgy gondoltuk, hogy egy katonai járőr. A másik csoport is elvesztette az összeköttetést, a harmadik csoport elszakadása a túl gyors tempó miatt történt. Emiatt a helyettesem, Bardi hadnagy elesett és hajszálrepedést szenvedett a bokájában, így hátra kellett hagynunk egy másik emberrel, aki segített neki. Reggel 05:30-ra érkeztünk Moody Brook-hoz, éppen a tervezett időn belül, de így már nem volt idő az egy órás felderítésre, amiben reménykedtünk.''"</blockquote><>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.<>
 
 
==Lábjegyzetek==
154

szerkesztés