„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
 
===Támadás a Moody Brook laktanya ellen===
1982. április 1. éjjel a Santisima Trinidad romboló 500 méterre a parttól, Mullet Creek-nél 21 Gemini csónakot engedett le, rajtuk 84 különleges műveleti katonát<ref>Carlos Busser: Operación Rosario (Carlos Busser: Operación Rosario (Editorial Atlántida, 1984) ISBN 950-08-0324-0. 76 fő a kétéltű kommandó csoportból és 8 fő a Buzos Tácticos harci búvár egységből</ref> Guillermo Sánchez-Sabarots korvettkapitány parancsnoksága alatt az 1. kétéltű kommandó csoportból és egy kisebb16 fős csoportot Pedro Giachino korvettkapitány parancsnoksága alatt (aki az 1. tengerészgyalogos zászlóalj parancsnokhelyettese volt). Ez utóbbi csoportnak volt a feladata a kormányzói épület elfoglalása. Jorge Allara ellentengernagy a Santisima Trinidad fedélzetéről rádión békés megadásra szólította fel Rex Huntot, aki az ajánlatot elutasította.
 
A Giachino vezette csoportnak 4 kilométert kellett megtennie északi irányba. A főerő célpontja, a Moody Brook laktanya 10 kilométerre volt és nehéz terepen vezetett az út. Sánchez-Sabarots korvettkapitány így írta le az éjszakai menetet<ref>Martin Middlebrook: ''The Argentine Fight for the Falklands'' (Pen and Sword Books, 2003) pp. 36-37. ISBN 0-85052-978-6.</ref>:
Az Amtrac-ról, amely a kis mélyedésben keresett fedezéket, kiszálltak az argentin tengerészgyalogosok. Ezért a britek úgy gondolták, hogy Mark Gibbs közvetlen találatot ért el a deszanttéren egy páncéltörő rakétával. Bill Trollope hadnagy így írta le a harcot<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), pp. 52-53 ISBN 1-84415-429-7.</ref>:
 
<blockquote>"''Hat páncélozott csapatszállító harcjármű nyomult előre alacsony sebességgel a Repülőtéri úton. Az első harcjárművet úgy 200-250 méteres távolságon támadtuk meg. Az első három rakéta (két 84 mm-es és egy 66 mm-es) nem talált. Ezután Gibbs tengerészgyalogos egy 66 mm-es rakétával eltalálta a deszantteret, Brown és Betts tengerészgyalogosok pedig egy 84 mm-es rakétával a frontpáncélt. Mind a két rakéta felrobbant, a harcjármű nem nyitott tüzet. A másik öt harcjárműból, körülbelül 600-700 méter távolságra kiszállt a deszantszemélyzet és tüzet nyitottak. Mi gépkarabélyokkal, géppuskákkal válaszoltunk és Shepherd őrmester egy mesterlövész puskával lőtt rájuk körülbelül egy percig, aztán eldobtunk egy fehérfoszfor kézigránátot és egymást biztosítva visszamozogtunk a kertek fedezékébe. Elég erős tüzet kaptunk, de legnagyobbrészt pontatlan volt.''"</blockquote>
 
Trollope hadnagy vezetésével a raj a Davis út mentén vonult vissza, a házak mögött, miközben az argentin tengerészgyalogosok üldözték őket. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a britek nem képesek elérni a kormányzói épületet, védekező állást foglaltak és folytatták a tüzelést az útra.<ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), pp. 58 ISBN 1-84415-429-7.</ref>
 
===Csata a kormányzói épületért és a megadás===
Pedro Giachino korvettkapitány a kormányzói épülettől délre, egy kis dombon szembesült a fontos célobjektum elfoglalásának nehézségeivel, rádióösszeköttetés nélkül, mindössze 16 katonával. Három részre osztotta a csoportját, egyet-egyet az épület oldalába, egyet pedig mögé irányítva. Ekkor még nem tudta, hogy a kormányzói épület a brit védelem fő támpontja, ahol a védők 2:1 arányú létszámfölényben vannak a támadókkal szemben.
 
 
 
==Lábjegyzetek==
154

szerkesztés