„A Falkland-szigetek argentin inváziója” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
64. sor:
Az argentin kétéltű művelet 1982. április 1.-én, késő este kezdődött, amikor a Santisima Trinidad romboló kirakta az argentin haditengerészet különleges erőinek katonáit Stanley-től délre. Az argentin főerő partraszállása néhány órával későbbre volt tervezve, a Cabo San Antonio partraszállító hajóról a repülőtér közelében. A partraszállás helyét a Santa Fe tengeralattjáróról induló búvárok jelölték ki.<ref>Horacio A. Mayorga: ''No Vencidos'' (Ed. Planeta 1998) pp. 71. ISBN 950-742-976-X.</ref>
A tervek szerint a Rosario hadművelet első lépése Port
A felderítés megkezdése után a Santa Fe tengeralattjáró március 31-én periszkópon keresztül észlelte, hogy a Forrest halászhajó 22:00-kor elhagyja Port Stanley-t, ekkor a város még teljesen hétköznapinak tűnt. Másnap a Santa Fe értesült arról, hogy a Falkland-szigetek vezetése tud az argentin invázióról (ekkorra a várost is elsötétítették), így változtattak a terven. Cape Pembroke helyett a harci búvárok kijelölt partszakasza Menguera Point közelébe került, a Kidney Island-től délre.<ref>Jorge Bóveda: ''La Odisea del submarino Santa Fe'' (IPN editores, 2007) pp. 56, 75-76. ISBN 978-950-899-073-0</ref> Cufré százados szerint a műveletet azért kellett elhalasztani egy nappal, mert a főerőket szállító hajó késett a rossz idő miatt.<ref>[http://www.nuestromar.org/noticias/mar_calmo9269_072007_valio_la_pena_alfredo_cufre_primer_soldado_que_piso_malvinas#prof ''La Voz del Interior'',]2007. április 1.</ref>
102. sor:
Pedro Giachino korvettkapitány a kormányzói épülettől délre, egy kis dombon szembesült a fontos célobjektum elfoglalásának nehézségeivel, rádióösszeköttetés nélkül, mindössze 16 katonával. Három részre osztotta a csoportját, egyet-egyet az épület oldalába, egyet pedig mögé irányítva. Ekkor még nem tudta, hogy a kormányzói épület a brit védelem fő támpontja, ahol a védők 2:1 arányú létszámfölényben vannak a támadókkal szemben.
Az első támadást az argentinok 06:30-kor indították, nagyjából egy órával a Yorke-öbölbeli partraszállás előtt. Ekkor az egyik csoport, Gustavo Lugo hadnagy vezetésével tűzharcba került a házból tüzelő britekkel<ref>Carlos Busser: Operación Rosario (Carlos Busser: Operación Rosario (Editorial Atlántida, 1984) pp. 259. ISBN 950-08-0324-0</ref>
. Ugyanekkor Giachino korvettkapitány négy katonát vezetve a személyzet lakrészébe jutott be, amiről azt hitte, hogy a kormányzói rezidencia hátsó bejárata. Sellen és Fleet tizedes valamint Dorey tengerészgyalogos, akik ezt a lakrészt biztosították, visszaverték az első támadást. Giachino-t azonnal eltalálták, ahogy belépett az ajtón, Diego Garcia Quiroga hadnagyot pedig a karján érte lövés. A másik három argentin támadó visszavonult a szobalányok szálláshelyére.
Giachino nagyon súlyosan megsérült. Egy argentin szanitéc, Ernesto Urbina tizedes megpróbált eljutni hozzá, hogy ellássa, de megsérült egy gránátrobbanásban. Giachino, látva, hogy mi történt, kihúzta egy kézigránát biztosítóját és azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja. A britek megpróbálták rávenni, hogy szabaduljon meg a gránáttól és ebben az esetben el tudják látni, de Giachino visszautasította az ajánlatot és megakadályozta, hogy elérjenek hozzá. Körülbelül három órával ezután, a brit megadást követően Giachino-t a Stanley-i kórházba szállították, de belehalt a vérveszteségbe.<ref>Carlos Busser: Operación Rosario (Carlos Busser: Operación Rosario (Editorial Atlántida, 1984) pp. 277. ISBN 950-08-0324-0</ref>
A kormányzó irodájában Norman őrnagy rádión jelentést kapott York tizedes tűzcsoportjától, akik a Camber-félszigeten helyezkedtek el, ahonnan láthattak volna bármilyen argentin hadihajót, amely befut a Stanley-öbölbe. York tizedes jelentette, hogy három lehetséges célpontot lát és megkérdezte, melyiket támadja elsőként. Norman őrnagy visszakérdezett, hogy mik a célpontok. Az egyes számú célpont egy anyahajó, a kettes egy cirkáló - jelentette a tizedes, majd az összeköttetés megszakadt.
York tizedes úgy döntött, hogy visszavonja a tűzcsoportját, és miután meglepő aknát kötöttek a Carl Gustav páncéltörő gránátvetőjükhöz, egy Gemini csónakkal észak felé eveztek Port William-en keresztül. Ekkor York tizedes elmondása szerint egy argentin romboló kezdte üldözni őket (argentin források szerint ez a Granville korvett volt). A brit csoport egy lehorgonyzott lengyel halászhajó árnyékába menekült, majd az első adandó alkalmat türelmesen kivárva kieveztek a partra.
A kormányzói épületnél az argentinok nyomása nem csökkent. Néhány jel arra utal, hogy kábítógránátokat is használtak, a tüzelőállások folyamatos váltogatása miatt a bent védekező brit tengerészgyalogosok azt hitték, hogy legalább egy századerejű ellenséggel, sokszoros túlerővel állnak szemben. Valójában miután Giachino csoportjának nem sikerült betörnie a főépületbe, a briteket csupán egy tucat elitkatona vette körbe Lugo hadnagy, Giachino helyettese vezetésével. A brit Land Rovereket súlyosan megrongálta az argentin tűz.<ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter VIII: An Ungentlemanly Act, pp. 88</ref> Hunt kormányzó felhívta telefonon Patrick Watts-ot a Radio Stanley stúdiójában és azt mondta, hogy egy megerősített századnak megfelelő ellenséges erő tartja ostrom alatt a rezidenciát<ref>Insight team Sunday Time (1982), Chapter VIII: An Ungentlemanly Act, pp. 89.</ref><ref>Graham Bound: ''Falkland Islanders at war'' (Pen and Sword Books Limited), pp. 60 ISBN 1-84415-429-7.</ref><ref>Peter Way (szerk.): ''The Falklands War in 14 parts'' (Marshall Cavendish, 1984) Way szerint 600 argentin volt a ház körül.</ref>:
<blockquote>"''Kitartunk itt, de helyhez vagyunk kötve. Nem tudunk mozogni. (...) Legalább kétszázan vannak most körülöttünk. Gránátokat dobnak ránk, talán aknavetőik is vannak, nem tudom. Nagyon gyorsan jöttek és nagyon közel, aztán visszavonultak. Talán a harcjárműveket várják, azt gondolják, hogy úgy kevesebb lesz a veszteségük.''"</blockquote>
| |||