„Frank Macfarlane Burnet” változatai közötti eltérés

(Új oldal, tartalma: „{{Életrajz infobox |név = Frank Macfarlene Burnet |kép = Frank Macfarlane Burnet nobel.jpg |képméret = 200px |képaláírás = |születési név = |születés he…”)
 
Kezdő kutatóként Burnet a [[Hastífusz|hastífuszos]] betegek agglutinációs reakciót, majd a [[diftéria]]oltóanyag bakteriális szennyezését vizsgálta. Miután érdeklődése a virológia felé fordult, az első jelentősebb eredménye az volt, hogy továbbfejlesztette az influenzavírus tyúktojásban való tenyésztésének technikáját. 1935-ben izolálta az [[influenzavírus A]] egy ausztrál törzsét. Több cikket publikált az influenzavírus és a sertésinfluenza vírusának szerológiai variációiról és mutációiról. A harmincas években több kísérletet végzett a [[Bakteriofág|bakteriofágok]] sejten való megtapadásáról és a gazdasejtbe való bejutásáról. Felismerte, hogy a [[kolera]] kórokozójának van egy enzime, a [[neuraminidáz]] amely meggátolja az influenzavírus-fertőzést, ezzel hozzájárult a vírus felszíni neuraminidázának felfedezéséhez. 1951-ben Burnet és Patricia Lund azt a felfedezést tette (melyet a kortársak akkor kétkedéssel fogadtak), hogy ha egy sejtet két különböző törzshöz tartozó influenzavírus fertőz meg, akkor az utódok között rekombináns típusok is előfordulnak.
 
A virológián kívül részt vett a [[pszittakózis]] és a [[Q-láz]] kórokozójának felderítésében; utóbbi, a ''[[Coxiella burnetii]]'' róla kapta a nevét.
 
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[Autoimmun betegség|autoimmun betegségek]] kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.
 
A 40-es és 50-es években Burnet érdeklődése a szervezet immunreakciói felé fordult és 1957-ben bejelentette, hogy az intézete fő kutatási profilja ezután az immunológia lesz. Döntését sok munkatársa diktatórikusnak tartotta és a Melbourne-i Egyetemre távoztak. Burnet sokat foglalkozott az [[Autoimmun betegség|autoimmun betegségek]] kórtanával és azt kutatta, hogy hogyan ismeri fel a szervezet a saját szöveteit és különbözteti meg őket az idegen anyagoktól. Kidolgozta a [[klonális szelekció]] elméletét, miszerint az antitesttermelő fehérvérsejtek csak egyféle ellenanyagot képesek kiválasztani és embrionális fejlődés egy szakaszában azok a fehérvérsejtek, amelyek a szervezet szöveteivel reagálnak, elpusztulnak. 1958-ban [[Joshua Lederberg]] és Gustav Nossal bebizonyította, hogy a B-sejtek valóban csak egyféle ellenanyagot képesek termelni és ezzel Burnet elmélete általánosan elfogadottá vált.
==Díjai==
Bár élete nagy részét virológiai kutatással töltötte, Frank Macfarlene Burnet immunológiai elméletéért kapott 1960-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|orvostudományi Nobel-díjat]] (a brit [[Peter Medawar|Peter Medawarral]] közösen). Ezenfelül számos egyéb díjazásban és kitüntetésben részesült: