„Falkland-szigeteki háború” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Leopoldo Galtieri tábornok, a junta vezetője a felgyülemlett feszültségeket a nemzeti érzelmek felszításával kívánta levezetni, amelyre egy a lakosság számára népszerű célért vívott gyors, győztes háború ideális eszköznek tűnt. Ezzel egyszerre terelte volna el a közvélemény figyelmét a krónikus gazdasági problémákról és a rezsim által elkövetett emberi jogi sértésekről. <ref>[http://www.me.gov.ar/curriform/publica/sirlin_conv_dictadura.pdf "Ministerio de Educación, Ciencia y Tecnología de la Nación"] (PDF)(spanyol nyelven) 2010. február 07.</ref> A sikeres háború megerősítette volna a katonai junta kényes legitimációját is. A La Prensa újság szerint az argentin vezetés egy fokozatosan eszkalálódó konfliktust tervezett, kezdve a szigetekre szállított áruforgalom elvágásával egészen a közvetlen katonai beavatkozásig 1982 végén, amennyiben az ENSZ közvetítése sikertelen lenne.<ref>Jimmy Burns: The land that lost its heroes, 1987, Bloomsbury Publishing, ISBN 0-7475-0002-9.</ref>
 
A két ország közötti, a szigetek hovatartozásából fakadó feszültség fokozódott, amikor 1982. március 19-én egy argentin ócskavaskereskedő csoport (közöttük argentin tengerészgyalogosokkal) felvonta az argentin zászlót Dél-Georgia szigetén. Ez később jelentős lépésnek bizonyult a háború elsőfelé támadóvezető cselekményeként is értékelhetőúton. Válaszul a [[Brit Királyi Haditengerészet]] antarktiszi őrhajójátjárőrhajóját, a HMS Endurance-t a Falkland-szigetek fővárosából, Stanley-ből Dél-Georgiába vezényelték (ezért került sor április 3-án a sziget argentin megszállására). Az argentin katonai vezetés attól tartva, hogy az Egyesült Királyság megerősíti dél-atlanti erőit, elrendelte a Falkland-szigetek inváziójának előrehozását 1982. április 2-ára.<ref>En Buenos Aires, la Junta comenzó a estudiar la posibilidad de ocupar las Islas Malvinas y Georgias antes de que los británicos pudieran reforzarlas. El vicealmirante Lombardo recibió órdenes de preparar urgentemente la operación Malvinas. ("''Buenos Airesben a junta vizsgálni kezdte a Falkland-szigetek és Dél-Georgia elfoglalásának lehetőségét, mielőtt a britek megerősíthetnék azokat. Lombardo altengernagynak sürgősen elő kellett készítenie a Malvinas hadműveletet.''") [http://www.portierramaryaire.com/arts/malvinas_2.php www.portierramaryaire.com] (spanyol nyelven) 2010. február 07.</ref>
 
A brit kormányzatot meglepetésként érte a dél-atlanti területek argentin támadása, annak ellenére, hogy Nicholas Barker kapitány (az HMS Endurance parancsnoka) és mások többször figyelmeztettek a küszöbön álló invázióra.<ref>[http://www.independent.co.uk/news/people/obituary-captain-nicholas-barker-1266075.html Briley, Harold (9 April 1997). "Obituary: Captain Nicholas Barker". The Independent]</ref> Barker úgy gondolta, hogy a John Nott védelmi miniszter által jegyzett 1981-es felülvizsgálatot az argentin hadvezetés úgy értékelte, hogy Nagy-Britannia nem kívánja és hamarosan nem is lesz képes érdekeit érvényesíteni és megvédeni a szigeteket. (Az 1981-es felülvizsgálatban megjelentek tervek az HMS Endurance visszarendelésére is, amely ekkor az Egyesült Királyság egyetlen haditengerészeti hajója volt a dél-atlanti vizeken).<ref>[http://www.highbeam.com/doc/1P3-11982515.html Barnett, Correlli (1997). "The high cost of cuts". The Spectator.]</ref>
 
== Az argentin támadás ==
{{Bővebben|A Falkland-szigetek argentin inváziója|Dél-Georgia argentin inváziója}}
[[Fájl:ARASantísimaTrinidadD-2.jpg|thumb|300px|Az ARA ''Santísima Trinidad'' romboló]]
1982. április 2-án hajnalban az argentin fegyveres erők összhaderőnemi művelet keretében partra szálltak a Falkland-szigeteken (Rosario-hadművelet).
Az ARA ''Santísima Trinidad'' rombolóról indulva 84 különleges műveleti katona a brit tengerészgyalogság Moody Brooks laktanyáját foglalta el (amely üresnek bizonyult a támadáskor) illetve 16 harci búvár lekötötte a britek védelmének főerőit a kormányzói épületnél (itt alakult ki a leghevesebb tűzharc az invázió során).
A körülbelül 450 fős argentin főerő az ARA ''Cabo San Antonio'' partraszállító hajóról indulva kétéltű Amtrac harcjárműveken ellenállás nélkül szállt partra, majd a település peremén vívott rövid tűzharcot követően elfoglalta Stanleyt.
9 óra 30 perckor a védekező brit erők megadták magukat. A művelet során az argentin erők 1 halottat és három sebesültet veszítettek, brit veszteség nem volt.
 
Április 3-án az argentin haditengerészet 60.1 harci köteléke (az ARA ''Bahía Paraiso'' és az ARA ''Guerrico'' korvett, ez utóbbi fedélzetén 40 tengerészgyalogossal, egy Puma és egy Alouette III helikopterrel) rövid, intenzív tűzharcot követően megadásra kényszerítette a Dél-Georgián állomásozó brit tengerészgyalogosokat (Georgia-hadművelet). A művelet alatt az argentin erők 3 halottat és 9 sebesültet veszítettek, egy helikopter lezuhant, az ARA ''Guerrico'' korvett könnyebben megrongálódott. A brit veszteség egy fő sebesült volt.
[[március 19.|Március 19-én]] 50 argentin katona szállt partra a szigetcsoporthoz tartozó [[Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek|Déli-Georgián]], és felvonták az argentin zászlót. [[április 2.|Április 2-án]] Galtieri elrendelte a [[Falkland-szigetek]] megszállását. Gyors partraszállást követően eldördültek az első lövések és a kis számú brit helyőrség (57 tengerészgyalogos) másnap kapitulált.
 
Az Egyesült Királyságot és a világot meglepte a támadás. Lord Carrington, a brit külügyminiszter lemondott.<ref>Kevin Theakston: British foreign secretaries since 1974 (Routledge, 2004) p. 134. ISBN 0-7146-5656-9</ref> A britek azonban haladéktalanul csapatszállító hajókat szereltek fel, és erős flottakötelék kíséretében elindultak, hogy még a téli viharok megérkezte előtt visszafoglalják a 10 000&nbsp;km-re fekvő szigeteket.
 
== A brit ellentámadás ==
154

szerkesztés