„Szőnyegbombázás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
31. sor:
A taktika a [[második világháború]]ban kapott széles teret, ahol mindkét oldalon alkalmazták azt, leginkább a [[Szövetséges hatalmak a második világháborúban|szövetséges hatalmak]]. [[Harmadik Birodalom|Németország]] főleg egy- és kétmotoros bombázókat épített, amelyek nem voltak alkalmasak ilyen feladatok végrehajtására, továbbá igyekeztek ipari kapacitásukat az ellenséges területeken található gyárak elfoglalásával növelni, így jóval kevesebbszer alkalmazták a szőnyegbombázás taktikáját.<ref>Viktor Szuvorov: Az M-nap, Ki kezdte a második világháborút?, Kairosz Kiadó, 2008, ISBN 9789636621698, 27. o.</ref> A német zuhanóbombázók maguk cáfolják, hogy a német stratégiában a szőnyegbombázás nagyobb szerepet kaphatott volna, hiszen ezek kifejezetten pontbombázók, kiváló célzási technikával és kis bombateherrel.
Ennek ellenére 1939. május 2-án olyan helyzetjelentés született, amely a Luftwaffét egy totális légiháborúra felkészültnek minősítette. [[Hermann Göring]] még diplomáciai tárgyalásokon is megengedte magának azt a fenyegetőzést, hogy a
A németek által elkövetett legismertebb szőnyegbombázások a [[London bombázása|London]], [[Varsó bombázása|Varsó]] és [[Rotterdam bombázása|Rotterdam]] városát ért támadások. A legfontosabb azonban az 1940. november 14-i [[Coventry bombázása|Coventry elleni légitámadás]] mind közül, mert mind a Luftwaffe megítélésében, mint a háború további menetében jelentős szerepet játszik. Ez a támadás is katonai célpont (repülőtér és 17 darab üzem, köztük repülőgépmotor-gyárak) ellen irányult, de a nagy számban (20%) használt gyújtóbombák és a célpontok szétszórtsága következtében 568 halálos áldozattal járt, és egy rosszul célzott bomba eltalálta a közeli székesegyházat is. Ez a lerombolt templom vált a Luftwaffe kegyetlenségének és terrortámadásainak jelképévé. Hasonló a rotterdami bombázás is, amelyet 1940. május 14-én hajtottak végre, de ma már bizonyíthatóan tévedésből, ráadásul a brit propaganda alaposan túlzott is. A hírekben közölt {{szám|30000}} áldozat helyett valójában mintegy 900 halálos áldozat volt.<ref>''Illustrated Word War II Encyclopedia''. 2. kötet, szerk: Peter Young, H.S. Stuttman Inc. Kiadó, 1978, ISBN 0-87475-520-4, 144. o.</ref> A körülmények kétszeres szerencsétlen összejátszása okozta a tragédiát: a lakóterület a Lek-híd helyett kapott találatokat, ugyanakkor a városparancsnok kapitulációja idején a gépek már a levegőben voltak, és nem sikerült visszahívni őket. London 1940-ben nem szerepelt a német célok között, de augusztus 25-én 12 eltévedt gép néhány bombát dobott a városra, amelyről a London Times másnapi száma azt írta: „nagyon csekély károk”. Ez a szándéktalan támadás azonban kapóra jött [[Winston Churchill]]nek ahhoz, hogy elrendelje [[Berlin bombázása|Berlin bombázását]].
|