„Hevesi András” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Irodalmi munkássága és halála: toldalékolás |
adalékok |
||
3. sor:
==Élete==
[[Hevesi Sándor]] fogadott fia. Édesapja az üzleti világban dolgozott, így Hevesi kimagasló jómódban nőtt föl a [[Szabadság tér (Budapest)|Szabadság tér]] környékén, ez a környezet sokszor tárcáiban is visszaköszön. Tanulmányait Budapesten és – a [[numerus clausus]] idején – [[Párizs]]ban végezte, majd újságíró lett. A ''8 Órai Újság'' párizsi tudósítója volt, azután hazatérve a ''Budapesti Hírlap'' szerkesztőségében dolgozott. Műfordítói tevékenysége mellett (többek között [[Gustave Flaubert|Flaubert]]-től,
==Irodalmi munkássága és halála==
13. sor:
Közvetlenül távozását megelőzően írta meg ''Irén'' című regényét, amelyben a magánélet félreértéseit és a politikai fenyegetettség életérzését ötvözi. A zavaros külső és belső viszonyoknak, valamint sietségének köszönhetően voltaképpen soha nem dolgozta ki a végleges formáját, amire utalásokat is tesz a szövegben, így a regény különös átjárást mutat az irodalmi mű és a szerző mindennapi életének dokumentuma között. Mégis, a polgári háttérrel rendelkező éretlen felnőtt viszontagságainak egyik leghűbb tanúságát adja benne; ennyiben – bár életműve a modern francia irodalom erős hatásáról is tanúskodik – a [[Thomas Mann]]-i vagy Szerb Antal-i irányvonal radikálisabb képviselőjének is tekinthető. Formai hiányosságai miatt ugyanakkor a kritika nem értékelte nagyra Hevesi második regényét, s az irodalomtörténeten kívül a mai napig kevesen tartják számon.
A könyvben is említett elhatározásának megfelelően Hevesi [[1939]]-ben [[Franciaország]]ba távozott, ahol beállt a francia hadseregbe, hogy önkéntes katonaként a nácik ellen harcoljon. Testes alkatát tekintve mindazonáltal ez nem annyira fizikai erőnlétéből, mint inkább érzelmi elhivatottságából következett, s az egyik korai [[németek|német]] támadás során, 1940 nyarán elesett a [[lotaringia]]i harcmezőn. Hősi halottá nyilvánították, és a [[második világháború]] befejezése után, [[1945]]-ben poszthumusz [[A francia Becsületrend magyar kitüntetettjeinek listája|lovaggá avatták]].
Jóllehet a [[Magyarország 1957–1989 között|szocializmus]] évtizedei alatt állandóan bírálat érte, amiért nem kritizálta elég erősen a polgári-liberális kapitalista viszonyokat, halála óta a ''Párizsi eső'' számtalan kiadást ért meg, az ''Irén''t és tárcáit pedig egy kötetben, 1980-ban adta ki a [[Szépirodalmi Könyvkiadó|Szépirodalmi Kiadó]]. [[1984]]-ben ''A gonoszság dicsérete'' címmel recenzióiból is gyűjteményes kötet jelent meg.
==Jegyzetek==
| |||