|
===Története===
A ''páramitákról'' szóló tanítások fellelhetőek a kanonikus könyvekben (''[[Dzsátaka mesék|Dzsátaka]]'', ''[[Apadána]]'', ''[[BuddhavamsaBuddhavamsza]]'', ''[[Csarijápitaka]]'') és poszt-kanonikus [[Atthakatha|magyarázószövegekben]], amelyekkel később egészítették ki a [[Tipitaka|páli kánont]]. Ezért ezek nem tartoznak a théraváda buddhizmus eredeti tanításai közé.<ref>"[A ''dzsátakák'' prózai részei] eredetileg nem alkották a [a théraváda] szövegek részét": Nalinaksha Dutt (1978) ''Buddhist Sects in India''. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 224</ref><ref>A ''Carijápitakával'' kapcsolatban, Horner (2000), ''Cariyāpiṭaka'' section, p. vi, writes that it is "[c]onsidered to be post-[[Asoka]]n...."</ref> A ''[[Szutta-pitaka]]'' legrégebbi részei (például ''[[Maddzshima-nikája|MN]]'', ''[[Digha-nikája|DN]]'', ''[[Szamjutta-nikája|SN]]'' és az ''[[Anguttara-nikája|AN]]'') egyszer sem említi a ''páramitákat'' kategóriaként (ugyanakkor egyesével megemlítésre kerülnek).<ref>"[A théraváda buddhizmus] korai irodalma nem tesz említést a páramitákról". Nalinaksha Dutt (1978) ''Buddhist Sects in India''. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 228</ref>
Néhány tudós szerint a ''páramiták'' félig a mahájána tanításba tartoznak<ref>"Az, hogy a théravádák beépítették a páramikat a Dzsátakákba, elárulja, hogy nem voltak immúnisak a mahájána befolyásra. Ez természetesen sokkal később történt[.]" Nalinaksha Dutt (1978) ''Buddhista szekta Indiában''. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 219</ref>, amely csak később került be a szövegekbe, mert az tetszett a világi embereknek - így próbálták népszerűsíteni a vallásukat.<ref>"A hínajána buddhizmus egyértelműen népszerűsíteni szerette volna a vallást a világi emberek körében, ezért beépítette tanaiba bodhiszattva fogalmát és a páramiták gyakorlatát. Hatással volt erre az újabb irodalmak gyártása: a dzsátakák és az avadánák". Nalinaksha Dutt (1978) ''Buddhista szekta Indiában''. Motilal Banarsidass Publishers (Delhi), 2. kiadás: 251.</ref> Azonban ezek a nézőpontok csupán a mahájána korai tudományos feltételezésén alapulnak - a vallásos elhivatottságon és, hogy a világi embereknek tetszentetsszen. A közelmúltban a tudósok egyre mélyebben kezdték el tanulmányozni a korai mahájána írásokat, amelyek aszkéta színezetűek és a szerzetest arra ösztönzik, hogy a legideálisabb az erdőben élnie.<ref>"Ahogy a tudósok eltávolodtak egy szűk mennyiségű szövegtől és elkezdték felfedezni a mahájána szútrák szélesebb választékát, rábukkantak egy irodalomra, amely gyakran kifejezetten aszkéta és harsogja az erdőben élés ideáját, amely individualista és antiszociális... mint az “egyedül bóklászó rinocérosz”. ''Macmillan Encyclopedia of Buddhism'' (2004): p. 494</ref> Ezért a páramiták gyakorlata közelebb áll az aszkéta hagyományokhoz, mint például a [[sramana]].
===A hagyományos gyakorlat===
|
